Démoni bohóc a 74-es úton
Joshua imádta a félelmetes sztorikat, de csak addig, amíg át nem élt egyet.
Az emberek többsége addig érdeklődik a szellem, démon és más ijesztő, izgalmas sztorik iránt, amíg részesévé nem válik egynek. Ez történt Joshua esetében is, aki elmesélte, hogy milyen horrorisztikus élményben volt része.
Joshua története:
„Nagyon unatkoztam azon a forró hétvégén. Odakint ragyogott a napsütés, ezért eldöntöttem, hogy a szabadban fogok csinálni valamit, de semmi se jutott eszembe, amihez igazán kedvem lett volna. Elsétálhattam volna egyedül a partra, belelógathattam volna a lábam a vízbe, és talán néhány haverral is összefuthattam volna.
De elővehettem volna a régi bicajomat, hogy felfedezzem Kalifornia szépségeit, ám ennél izgalmasabbra vágytam, olyasmire, ami nem átlagos. Végül elhatároztam, hogy belépek a Facebookra, és a barátaimmal találok ki valamit.
Az egyik ismerősöm az Ortega autópályára akart felhajtani, amit 74-es útnak neveznek. Sokan úgy gondolják, hogy ez a legjobb hely arra, hogy felpörgessük a dolgokat. Az autópálya olyan kanyargós, hogy elég nehéz irányítani a járművet, tehát könnyen a kórházba végezheti a sofőr. Rengeteg autóbaleset történik errefelé.
Eleinte minden rendben volt a kocsikázással, de a dolgok furcsa irányt vettek, amikor lehúzódtunk egy elhagyatott útra. Muszáj volt megállnunk, hogy kicsit kinyújtóztassuk a lábunkat, de hamarosan világossá vált, hogy nem lesz nyugalmunk.
A barátommal elkezdtük körbesétálni a helyszínt, amikor megláttuk a bohócszerű figurát, ami inkább kerti törpére hasonlított. A haverom úgy gondolta, hogy vicces lenne, ha lefényképeznénk magunkat vele, a fotót pedig feltennék a Facebookra.
Ahogy közeledtünk a szoborhoz, az úgy tűnt, mintha egyre távolodna. Mintha képes lenne valahogy mozogni. Majd az egyik pillanatról a másikra eltűnt. Igaz, ez már naplementekor történt, de mégis biztosak voltunk abban, hogy láttuk a bohócot.
Borzongva sétáltunk vissza az autóhoz, majd rohanni kezdtünk, amikor az utcai lámpák félelmetes villogásba kezdtek. Futás közben meghallottuk a bohócot nevetését. Valahogy követett minket. Sajnos sohasem készítettünk képeket, ezért senki sem hisz nekünk. Annyit azért elárulok, hogy mostantól inkább tévézek, minthogy visszamenjek arra a helyszínre.”
(Forrás: bizzarium.com)
Az emberek többsége addig érdeklődik a szellem, démon és más ijesztő, izgalmas sztorik iránt, amíg részesévé nem válik egynek. Ez történt Joshua esetében is, aki elmesélte, hogy milyen horrorisztikus élményben volt része.Joshua története:
„Nagyon unatkoztam azon a forró hétvégén. Odakint ragyogott a napsütés, ezért eldöntöttem, hogy a szabadban fogok csinálni valamit, de semmi se jutott eszembe, amihez igazán kedvem lett volna. Elsétálhattam volna egyedül a partra, belelógathattam volna a lábam a vízbe, és talán néhány haverral is összefuthattam volna.
De elővehettem volna a régi bicajomat, hogy felfedezzem Kalifornia szépségeit, ám ennél izgalmasabbra vágytam, olyasmire, ami nem átlagos. Végül elhatároztam, hogy belépek a Facebookra, és a barátaimmal találok ki valamit.
Az egyik ismerősöm az Ortega autópályára akart felhajtani, amit 74-es útnak neveznek. Sokan úgy gondolják, hogy ez a legjobb hely arra, hogy felpörgessük a dolgokat. Az autópálya olyan kanyargós, hogy elég nehéz irányítani a járművet, tehát könnyen a kórházba végezheti a sofőr. Rengeteg autóbaleset történik errefelé.
Eleinte minden rendben volt a kocsikázással, de a dolgok furcsa irányt vettek, amikor lehúzódtunk egy elhagyatott útra. Muszáj volt megállnunk, hogy kicsit kinyújtóztassuk a lábunkat, de hamarosan világossá vált, hogy nem lesz nyugalmunk.
A barátommal elkezdtük körbesétálni a helyszínt, amikor megláttuk a bohócszerű figurát, ami inkább kerti törpére hasonlított. A haverom úgy gondolta, hogy vicces lenne, ha lefényképeznénk magunkat vele, a fotót pedig feltennék a Facebookra.Ahogy közeledtünk a szoborhoz, az úgy tűnt, mintha egyre távolodna. Mintha képes lenne valahogy mozogni. Majd az egyik pillanatról a másikra eltűnt. Igaz, ez már naplementekor történt, de mégis biztosak voltunk abban, hogy láttuk a bohócot.
Borzongva sétáltunk vissza az autóhoz, majd rohanni kezdtünk, amikor az utcai lámpák félelmetes villogásba kezdtek. Futás közben meghallottuk a bohócot nevetését. Valahogy követett minket. Sajnos sohasem készítettünk képeket, ezért senki sem hisz nekünk. Annyit azért elárulok, hogy mostantól inkább tévézek, minthogy visszamenjek arra a helyszínre.”
(Forrás: bizzarium.com)
Hozzászólások