Elhunyt Gulácsy Lajos, a Kárpátaljai Református Egyház nyugalmazott püspöke
Gulácsy Lajos 1925. január 8-án született az egykori Ugocsa megyei Tivadarfalván.
A középiskola elvégzése után Budapesten, a Mátyásföldi Repülőgépgyárban helyezkedett el műszaki tisztviselőként. A második világháború után visszatért szülőföldjére, de a kárpátaljai magyar férfilakosság szovjet hatóságok általi deportálásáról értesülve Debrecenbe távozott, ahol a vagongyárban vállalt munkát.
Néhány hónap múlva hazatért, és beiratkozott a debreceni teológiára, ám a határ lezárása miatt tanulmányait már nem kezdhette meg. Kárpátalján református lelkészek mellett igyekezett elsajátítani a teológiai ismereteket. A református egyházban végzett tevékenysége miatt azonban a szovjet hatóságok 1949-ben letartóztatták és 10 évre ítélték.
Hét év kazahsztáni raboskodás után 1956-ban szabadult és tért vissza Kárpátaljára. A szovjet hatóságok csak a helsinki záróokmány aláírása után, 1978-ban engedélyezték számára, hogy letehesse teológiai vizsgáit, és a következő évben elkezdhesse lelkészi szolgálatát. 1987-től püspöki tanácsos és a lelkészképzés egyháztörténeti előadója, valamint Bereg megye esperese.
1991-től egyházkerületi főjegyző volt, 1994-ben püspökké választották, mely tisztséget 1998-ig töltötte be. A Szovjetunió megszűnése után meghatározó szerepe volt a nagyberegi, nagydobronyi és péterfalvai református líceumok, valamint a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola létrehozásában. Püspöksége idején létesült a Diakóniai Központ, két gyermekotthon és öt cigánytemplom. Közreműködésével jött létre a református idősotthon, amelyben élete végéig lelkészi szolgálatot végzett.
A kárpátaljai magyarság érdekében kifejtett tevékenységéért 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2012-ben Külhoni Magyarságért Díjjal tüntették ki, 2012-ben Munkács város díszpolgári címet adományozott számára.
MTI
A középiskola elvégzése után Budapesten, a Mátyásföldi Repülőgépgyárban helyezkedett el műszaki tisztviselőként. A második világháború után visszatért szülőföldjére, de a kárpátaljai magyar férfilakosság szovjet hatóságok általi deportálásáról értesülve Debrecenbe távozott, ahol a vagongyárban vállalt munkát.
Néhány hónap múlva hazatért, és beiratkozott a debreceni teológiára, ám a határ lezárása miatt tanulmányait már nem kezdhette meg. Kárpátalján református lelkészek mellett igyekezett elsajátítani a teológiai ismereteket. A református egyházban végzett tevékenysége miatt azonban a szovjet hatóságok 1949-ben letartóztatták és 10 évre ítélték.
Hét év kazahsztáni raboskodás után 1956-ban szabadult és tért vissza Kárpátaljára. A szovjet hatóságok csak a helsinki záróokmány aláírása után, 1978-ban engedélyezték számára, hogy letehesse teológiai vizsgáit, és a következő évben elkezdhesse lelkészi szolgálatát. 1987-től püspöki tanácsos és a lelkészképzés egyháztörténeti előadója, valamint Bereg megye esperese.
1991-től egyházkerületi főjegyző volt, 1994-ben püspökké választották, mely tisztséget 1998-ig töltötte be. A Szovjetunió megszűnése után meghatározó szerepe volt a nagyberegi, nagydobronyi és péterfalvai református líceumok, valamint a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola létrehozásában. Püspöksége idején létesült a Diakóniai Központ, két gyermekotthon és öt cigánytemplom. Közreműködésével jött létre a református idősotthon, amelyben élete végéig lelkészi szolgálatot végzett.
A kárpátaljai magyarság érdekében kifejtett tevékenységéért 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2012-ben Külhoni Magyarságért Díjjal tüntették ki, 2012-ben Munkács város díszpolgári címet adományozott számára.
MTI
Hozzászólások