A céltalan sétálgatás is pótcselekvés
A leggyakoribb szokások, amikkel elkalandozik a figyelmünk.
Amikor fontos elintéznivalónk lenne, akkor hirtelen minden sokkal érdekesebbnek tűnik, mint a munka. Ha nem vagyunk elég határozottak, akkor engedünk ezeknek, az ördögi kísértéseknek.
Ez odavezethet, hogy a nap végén rájövünk, hogy semmit sem haladtunk a feladatainkkal, mert pótcselekvésekkel töltöttük az elmúlt órákat. Az alábbiakban megismerhetjük, hogy melyek azok a haszontalan szokások, amiket muszáj kiiktatnunk az életünkből, ha haladni akarunk a munkával, tanulással.
Céltalan sétálgatás: Az egészséges életmód szerint mindennap sétálnunk kellene, mert ezzel nemcsak a testet, hanem a szellemet is felfrissítjük, ám csak akkor menjünk sétálni, ha végeztünk a napi tennivalókkal!
Az ugyanis pótcselekvésnek számít, ha a következő feladatunk elvégzése helyett úgy döntünk, hogy elmegyünk egy kicsik kószálni, hiszen ezzel szó szerint fizikai távolságra kerülünk a munkától.
Amikor pedig visszaérünk a sétából, akkor fáradtak leszünk, ráadásul kedvetlenek is, mert megéreztük a szabadság édes illatát, emiatt még nehezebben megy a feladat elvégzéséve, amivel lehet, hogy annyi idő alatt végezhettünk volna, amennyit céltalan sétára pazaroltunk.
Facebookozás: Napjaink első számú pótcselekvése a facebookozgatás. Biztos, hogy legalább egyszer mind azt kívántuk, hogy bárcsak soha se találták volna fel a közösségi oldalt, hiszen rengeteg időt elpazarolunk azzal, hogy csak megnézzük az ismerőseink képeit, beszámolóit, videóit. Amikor pedig végre kilépünk az oldalról, akkor rádöbbenünk, hogy milyen sok időt elpazaroltunk.
Telefonálgatás: Egyre többen kérhetünk olyan díjcsomagot, amelyben olcsón, vagy ingyen telefonálhatunk, ez pedig azt jelenti, hogy nagyon könnyű a készülék után nyúlni, hogy felhívjuk valamelyik barátunkat, rokonunkat.
A legrosszabb ebben az, hogy lehet, nem is órákig tartó csevegés miatt telefonálunk, ám mégis ez lesz a dologból. Ha tehát a munkára, tanulásra akarunk koncentrálni, akkor a telefont is ki kell kapcsolnunk.
Tévé ON, munka OFF: Soha ne kapcsoljuk be a tévét, ha dolgozni, tanulni próbálunk, mert biztos, hogy azon fogjuk kapni magunkat, hogy a képernyőt bámuljuk, és nem haladunk a fontos feladatainkkal.
Nagyon sokan a sorozatokra is akkor szoknak rá, amikor fontosabb dolguk lenne. Az egyik legnagyobb csapda a 20 perces sorozatokban rejlik, mert a „csak egy részt nézek meg pihenésképpen” elhatározás úgy sem valósul meg.
Lakótárs/családtag bosszantása – beszélgetés: Ha kiiktattuk a céltalan sétát, a Facebookot, a telefont és a tévét, akkor még mindig van egy pótcselekvés, mégpedig a legközelebbi családtag, barát, vagy lakótárs feltartása.
Jobb esetben az illetőnek ugyanúgy dolga van, mint nekünk, csak ő van annyira kötelességtudó és határozott, hogy nem hagyja, hogy a haszontalan időtöltések ellopják az idejét, ám rosszabb esetben ő is szenved, és hajlandó leülni velünk beszélgetni.
(Forrás: bien.hu)
Amikor fontos elintéznivalónk lenne, akkor hirtelen minden sokkal érdekesebbnek tűnik, mint a munka. Ha nem vagyunk elég határozottak, akkor engedünk ezeknek, az ördögi kísértéseknek.Ez odavezethet, hogy a nap végén rájövünk, hogy semmit sem haladtunk a feladatainkkal, mert pótcselekvésekkel töltöttük az elmúlt órákat. Az alábbiakban megismerhetjük, hogy melyek azok a haszontalan szokások, amiket muszáj kiiktatnunk az életünkből, ha haladni akarunk a munkával, tanulással.
Céltalan sétálgatás: Az egészséges életmód szerint mindennap sétálnunk kellene, mert ezzel nemcsak a testet, hanem a szellemet is felfrissítjük, ám csak akkor menjünk sétálni, ha végeztünk a napi tennivalókkal!
Az ugyanis pótcselekvésnek számít, ha a következő feladatunk elvégzése helyett úgy döntünk, hogy elmegyünk egy kicsik kószálni, hiszen ezzel szó szerint fizikai távolságra kerülünk a munkától.
Amikor pedig visszaérünk a sétából, akkor fáradtak leszünk, ráadásul kedvetlenek is, mert megéreztük a szabadság édes illatát, emiatt még nehezebben megy a feladat elvégzéséve, amivel lehet, hogy annyi idő alatt végezhettünk volna, amennyit céltalan sétára pazaroltunk.
Facebookozás: Napjaink első számú pótcselekvése a facebookozgatás. Biztos, hogy legalább egyszer mind azt kívántuk, hogy bárcsak soha se találták volna fel a közösségi oldalt, hiszen rengeteg időt elpazarolunk azzal, hogy csak megnézzük az ismerőseink képeit, beszámolóit, videóit. Amikor pedig végre kilépünk az oldalról, akkor rádöbbenünk, hogy milyen sok időt elpazaroltunk.
Telefonálgatás: Egyre többen kérhetünk olyan díjcsomagot, amelyben olcsón, vagy ingyen telefonálhatunk, ez pedig azt jelenti, hogy nagyon könnyű a készülék után nyúlni, hogy felhívjuk valamelyik barátunkat, rokonunkat.A legrosszabb ebben az, hogy lehet, nem is órákig tartó csevegés miatt telefonálunk, ám mégis ez lesz a dologból. Ha tehát a munkára, tanulásra akarunk koncentrálni, akkor a telefont is ki kell kapcsolnunk.
Tévé ON, munka OFF: Soha ne kapcsoljuk be a tévét, ha dolgozni, tanulni próbálunk, mert biztos, hogy azon fogjuk kapni magunkat, hogy a képernyőt bámuljuk, és nem haladunk a fontos feladatainkkal.
Nagyon sokan a sorozatokra is akkor szoknak rá, amikor fontosabb dolguk lenne. Az egyik legnagyobb csapda a 20 perces sorozatokban rejlik, mert a „csak egy részt nézek meg pihenésképpen” elhatározás úgy sem valósul meg.
Lakótárs/családtag bosszantása – beszélgetés: Ha kiiktattuk a céltalan sétát, a Facebookot, a telefont és a tévét, akkor még mindig van egy pótcselekvés, mégpedig a legközelebbi családtag, barát, vagy lakótárs feltartása.
Jobb esetben az illetőnek ugyanúgy dolga van, mint nekünk, csak ő van annyira kötelességtudó és határozott, hogy nem hagyja, hogy a haszontalan időtöltések ellopják az idejét, ám rosszabb esetben ő is szenved, és hajlandó leülni velünk beszélgetni.
(Forrás: bien.hu)
Hozzászólások