Kína belügynek tekinti szigetfeltöltését a Dél-kínai-tengeren
Az Egyesült Államok ne avatkozzon bele abba, hogy a kínai hadsereg szigetfeltöltést végez a Dél-kínai-tengeren - üzente Luo Jüan kínai tábornok a Global Times című angol nyelvű napilap hétfői számában, miközben a légierő egy másik tisztje azt nyilatkozta, Kínának stratégiai okokból meg kell erősítenie dél-kínai-tengeri jelenlétét.
A kínai reakciót az váltotta ki, hogy Jefrey Pool, az amerikai védelmi tárva, a Pentagon szóvivője a múlt hét pénteken az IHS Jane's Defence tekintélyes magazin jelentésére hivatkozva, felszólította Pekinget, hagyjon fel a talajfeltöltéssel.
Luo Jüan, a sarkos megfogalmazásairól ismert nyugdíjas tábornok a Global Times szakértőjeként azt hangoztatta: Washington állásfoglalása elfogult, mivel figyelmen kívül hagyja, hogy a Spratly/Nansa-szigetek térségben valamennyi sziget és zátony hovatartozását vitató államnak, illetve területnek vannak katonai létesítményei, leszállópályái, így a Fülöp-szigeteknek, Malajziának, Vietnamnak és Tajvannak is.
Az IHS Jane's szerint az eredetileg vízzel borított Jungsu zátonyon létesült, három hónapja kotrógépek segítségével bővülő mesterséges sziget 3000 méter hosszú és 200-300 méter széles területté alakul, vagyis - jegyzik meg a szakemberek - elegendő egy kifutópályának és a hangárok előtti területnek.
Liu Feng, a dél-kínai tengeri tanulmányok intézetének szakértője ugyanakkor a Global Timesban azt nyilatkozta, hogy a Jungsu zátony méreteit tekintve messze alul marad a többi ország kezén lévő területektől.
Csin Cse-zsuj, a kínai légierő parancsnokságának ezredese a hétvégén újságírók előtt közvetlenül ugyan nem erősítette meg a munkálatok tényét, de utalt rá, a Nansa-szigetek mintegy 50 zátonyt és szigetet foglal magába, közülük Kína felügyelete alá jelenleg a legkevesebb tartozik és Peking az, amely a legkésőbb kezdett fejlesztésekbe a térségben.
Csin még megjegyezte, hogy országának szüksége van a térségben olyan bázisra, amely nemzetbiztonsági érdekeket szolgálva támogatja az ország radarrendszerét és hírszerzési tevékenységét.
Megfigyelők szerint Kína az általa ellenőrzött 7 zátonyból 6-on kezdett mesterséges feltöltésbe, illetve építkezésekbe. A Jungsu zátonyon korábban csak egy a kínai haditengerészet által épített beton talapzat volt, amelyen a frissen megjelent írás szerint egy helyőrség állomásozik légvédelmi ágyúkkal, búvárok elleni védelemmel, kommunikációs berendezésekkel és egy üvegházzal.
A Spratly-szigetek közül jelenleg Vietnam 29 szigetet, sziklazátonyt és homokpadot felügyel, Tajvan egyet, a legnagyobbat. Malajzia 3 szigetet birtokol, míg a Fülöp-szigetek, amely a Spratly-szigetek többségére igényt tart, eddig 8-at foglalt el. Brunei egy viszonylag kis területet tart a sajátjának, de azt nem vette birtokba.
Kína 1947-ben állt elő először egy olyan térképpel, amelyen a Dél-kínai-tengert gyakorlatilag beltengerként kezeli, jelezvén, hogy annak 80 százalékát Kína részének tekinti. 2009 májusában ezt hivatalosan is beterjeszttették az Egyesült Nemzetek Szervezetének.
A területek hovatartozását egyes országok - mint Kína és Vietnam is - történelmi érvekkel, mások a tényleges birtokbavétel elsőségével, illetve nemzetközi jogi megfeleléssel igyekeznek bizonyítani.
MTI
A kínai reakciót az váltotta ki, hogy Jefrey Pool, az amerikai védelmi tárva, a Pentagon szóvivője a múlt hét pénteken az IHS Jane's Defence tekintélyes magazin jelentésére hivatkozva, felszólította Pekinget, hagyjon fel a talajfeltöltéssel.Luo Jüan, a sarkos megfogalmazásairól ismert nyugdíjas tábornok a Global Times szakértőjeként azt hangoztatta: Washington állásfoglalása elfogult, mivel figyelmen kívül hagyja, hogy a Spratly/Nansa-szigetek térségben valamennyi sziget és zátony hovatartozását vitató államnak, illetve területnek vannak katonai létesítményei, leszállópályái, így a Fülöp-szigeteknek, Malajziának, Vietnamnak és Tajvannak is.
Az IHS Jane's szerint az eredetileg vízzel borított Jungsu zátonyon létesült, három hónapja kotrógépek segítségével bővülő mesterséges sziget 3000 méter hosszú és 200-300 méter széles területté alakul, vagyis - jegyzik meg a szakemberek - elegendő egy kifutópályának és a hangárok előtti területnek.
Liu Feng, a dél-kínai tengeri tanulmányok intézetének szakértője ugyanakkor a Global Timesban azt nyilatkozta, hogy a Jungsu zátony méreteit tekintve messze alul marad a többi ország kezén lévő területektől.
Csin Cse-zsuj, a kínai légierő parancsnokságának ezredese a hétvégén újságírók előtt közvetlenül ugyan nem erősítette meg a munkálatok tényét, de utalt rá, a Nansa-szigetek mintegy 50 zátonyt és szigetet foglal magába, közülük Kína felügyelete alá jelenleg a legkevesebb tartozik és Peking az, amely a legkésőbb kezdett fejlesztésekbe a térségben.
Csin még megjegyezte, hogy országának szüksége van a térségben olyan bázisra, amely nemzetbiztonsági érdekeket szolgálva támogatja az ország radarrendszerét és hírszerzési tevékenységét.
Megfigyelők szerint Kína az általa ellenőrzött 7 zátonyból 6-on kezdett mesterséges feltöltésbe, illetve építkezésekbe. A Jungsu zátonyon korábban csak egy a kínai haditengerészet által épített beton talapzat volt, amelyen a frissen megjelent írás szerint egy helyőrség állomásozik légvédelmi ágyúkkal, búvárok elleni védelemmel, kommunikációs berendezésekkel és egy üvegházzal.
A Spratly-szigetek közül jelenleg Vietnam 29 szigetet, sziklazátonyt és homokpadot felügyel, Tajvan egyet, a legnagyobbat. Malajzia 3 szigetet birtokol, míg a Fülöp-szigetek, amely a Spratly-szigetek többségére igényt tart, eddig 8-at foglalt el. Brunei egy viszonylag kis területet tart a sajátjának, de azt nem vette birtokba.
Kína 1947-ben állt elő először egy olyan térképpel, amelyen a Dél-kínai-tengert gyakorlatilag beltengerként kezeli, jelezvén, hogy annak 80 százalékát Kína részének tekinti. 2009 májusában ezt hivatalosan is beterjeszttették az Egyesült Nemzetek Szervezetének.
A területek hovatartozását egyes országok - mint Kína és Vietnam is - történelmi érvekkel, mások a tényleges birtokbavétel elsőségével, illetve nemzetközi jogi megfeleléssel igyekeznek bizonyítani.
MTI
Hozzászólások