6 dolog a kilencvenes évekből, amit ma is emlegetünk
Sosem feledjük a kézzel írt leveleket, a magnókazettát, vagy a színes hajgumikat.
Még sokan emlékszünk a kilencvenes évekre, amikor nem volt hétköznapi dolog az e-mail küldés, és a filmeket sem tölthettük le, hanem például videotékába kellett mennünk, ha meg akartunk nézni valamit.
Habár nem voltak annyira régen a kilencvenes évek, mégis úgy érezzük, hogy nyomtalanul eltűnt minden jó dolog, amit akkor szerettünk. Íme hat dolog, aminek az emlékét örökre megőrizzük.
Magnókazetták: A kilencvenes években magnókazettán vehettük meg a kedvenc együtteseink dalait, majd hallgatás közben vártuk, hogy odaérjen a szalag a kedvenc számunkhoz.
Persze, megpróbálhattunk odatekerni, ám az nem volt egyszerű, hiszen nehéz volt eltalálni, hogy hol kezdődik a szám. Ha pedig a magnó bekapta a szalagot, akkor jött a toll, ceruza, hogy gondosan feltekerjük.
Ezzel szemben ma már a CD csillaga is leáldozóban van, és lássuk be, sokan letöltik a kedvenc számaikat, majd kedvük szerint lépkedhetnek a dalok között.
Kézzel írott levelek: Gyűjtöttük a különböző levélpapírokat a kilencvenes években, hogy szépen megkomponált levelet írhassunk a barátainknak, rokonainkat, akiket nemhogy interneten, még telefonon se nagyon tudtunk elérni.
Ma már nem kell a postást várnunk, hogy levelet kapjunk, hiszen maximum a hivatalos leveleket kapjuk hagyományos úton. A barátainkkal, rokonainkkal e-mailben, közösségi oldalon tartjuk a kapcsolatot, ahol azonnal választ kaphatunk.
A régi telefonok: A mobiltelefonok egyáltalán nem úgy néztek ki, mint most. Érintőképernyő, internet, és applikációk se léteztek. Az SMS küldés is nagy dolognak számított. Egy-egy készülékkel pedig súlyzózni lehetett olyan nehezek voltak.
Napjainkban a mobiltelefon gyártók arra fektetik a hangsúlyt, hogy minél kisebb készüléket adjanak a kezünkbe. Ma már filmet nézhetünk, zenét hallgathatunk, fényképezhetünk, internetezhetünk a mobilokkal.
A videokazetták: A kilencvenes években videokazettán vettük meg a filmeket, vagy elmentünk a videotékába, és onnan vettük ki egy-két napra. Ha nem volt bent a film, akkor, mint a könyvtárakban, meg kellett várnunk, hogy visszavigyék.
Napjainkban még elsétálhatunk régi videotékák mellett, amik már bezártak. A filmeket DVD-n vesszük meg, vagy egyszerűen letöltjük, megnézzük, majd töröljük a számítógépről.
A floppy lemezek: Amikor valamilyen adatot ki akartunk írni a számítógépről, akkor floppy lemezre volt szükségünk. Ezt váltotta fel a CD, majd a pendrive. A mai számítógépekbe már nem igen tudnánk betenni egy ilyen lemezt.
A színes hajgumik: A lányok egymástól irigyelték a különböző színes hajgumikat, amiket nem győztünk venni. Napjainkban már a fiatalok kinevetik azt, aki ilyennel a hajában jelenik meg. Mi viszont nosztalgiázva felsóhajtunk, hogy „Óh, azok a kilencvenes évek!”.
(Forrás: femcafe.hu)
Még sokan emlékszünk a kilencvenes évekre, amikor nem volt hétköznapi dolog az e-mail küldés, és a filmeket sem tölthettük le, hanem például videotékába kellett mennünk, ha meg akartunk nézni valamit.
Habár nem voltak annyira régen a kilencvenes évek, mégis úgy érezzük, hogy nyomtalanul eltűnt minden jó dolog, amit akkor szerettünk. Íme hat dolog, aminek az emlékét örökre megőrizzük.
Magnókazetták: A kilencvenes években magnókazettán vehettük meg a kedvenc együtteseink dalait, majd hallgatás közben vártuk, hogy odaérjen a szalag a kedvenc számunkhoz.Persze, megpróbálhattunk odatekerni, ám az nem volt egyszerű, hiszen nehéz volt eltalálni, hogy hol kezdődik a szám. Ha pedig a magnó bekapta a szalagot, akkor jött a toll, ceruza, hogy gondosan feltekerjük.
Ezzel szemben ma már a CD csillaga is leáldozóban van, és lássuk be, sokan letöltik a kedvenc számaikat, majd kedvük szerint lépkedhetnek a dalok között.
Kézzel írott levelek: Gyűjtöttük a különböző levélpapírokat a kilencvenes években, hogy szépen megkomponált levelet írhassunk a barátainknak, rokonainkat, akiket nemhogy interneten, még telefonon se nagyon tudtunk elérni.Ma már nem kell a postást várnunk, hogy levelet kapjunk, hiszen maximum a hivatalos leveleket kapjuk hagyományos úton. A barátainkkal, rokonainkkal e-mailben, közösségi oldalon tartjuk a kapcsolatot, ahol azonnal választ kaphatunk.
A régi telefonok: A mobiltelefonok egyáltalán nem úgy néztek ki, mint most. Érintőképernyő, internet, és applikációk se léteztek. Az SMS küldés is nagy dolognak számított. Egy-egy készülékkel pedig súlyzózni lehetett olyan nehezek voltak.Napjainkban a mobiltelefon gyártók arra fektetik a hangsúlyt, hogy minél kisebb készüléket adjanak a kezünkbe. Ma már filmet nézhetünk, zenét hallgathatunk, fényképezhetünk, internetezhetünk a mobilokkal.
A videokazetták: A kilencvenes években videokazettán vettük meg a filmeket, vagy elmentünk a videotékába, és onnan vettük ki egy-két napra. Ha nem volt bent a film, akkor, mint a könyvtárakban, meg kellett várnunk, hogy visszavigyék.Napjainkban még elsétálhatunk régi videotékák mellett, amik már bezártak. A filmeket DVD-n vesszük meg, vagy egyszerűen letöltjük, megnézzük, majd töröljük a számítógépről.
A floppy lemezek: Amikor valamilyen adatot ki akartunk írni a számítógépről, akkor floppy lemezre volt szükségünk. Ezt váltotta fel a CD, majd a pendrive. A mai számítógépekbe már nem igen tudnánk betenni egy ilyen lemezt.A színes hajgumik: A lányok egymástól irigyelték a különböző színes hajgumikat, amiket nem győztünk venni. Napjainkban már a fiatalok kinevetik azt, aki ilyennel a hajában jelenik meg. Mi viszont nosztalgiázva felsóhajtunk, hogy „Óh, azok a kilencvenes évek!”.(Forrás: femcafe.hu)
Hozzászólások