Inka isteneknek 500 éve feláldozott kisfiú génjeit térképezték fel
Inka szertartás szerint feláldozott hétéves kisfiú jégbe fagyva mumifikálódott testének géntérképét készítették el argentin és spanyol tudósok, akik a maradványok mitokondriális DNS-e alapján megállapították, hogy a gyerek a kontinensen őslakos, azóta kihalt népcsoporthoz tartozott.
Az argentin Aconcagua-hegyen túrázók bukkantak egy hétéves kisfiú fagyott holttestére 1985-ben. Láthatóan nagyon régóta feküdt ott, ezért értesítették a régészeket, akik kiásták a maradványokat - számolt be róla a Science tudományos magazin híroldala.
Szakértők megállapították, hogy az azóta Aconcagua-fiúként emlegetett gyereket inka szertarás szerint áldozták fel 500 évvel ezelőtt, teste a száraz, hideg magashegyi éghajlaton mumifikálódott. A kisfiú a kapakocsa nevű inka rítus áldozata lett: ilyenkor gyerekeket és serdülőket hurcoltak magas csúcsokra, ahol magukra hagyták őket, hogy elpusztuljanak, vagy megölték őket. Az Aconcagua-fiút valószínűleg a fejére mért ütéssel gyilkolták meg.
Az inkák hajdani területén számos áldozat múmiájára bukkantak, a kisfiúé volt az egyik legjobb állapotban: 5300 méteres magasságban, "a Föld egyik legszárazabb vidékén" vesztette életét, ez adott reményt arra, hogy a múmia talán az ősi DNS nyomait is megőrizte - magyarázta Antonio Salas, a Santiago de Compostela-i Egyetem tudósa, a nemzetközi kutatócsoport vezetője.
A tudósoknak sikerült a teljes mitokondriális genomot kivonni az egyik tüdő maradványaiból. A mitokondrium a sejt része, DNS-e kizárólag anyai ágon öröklődik. Azért volt jó döntés, hogy belső szervből vettek mintát, mert itt a legkisebb az esélye a minta szennyeződésének. Még az elemzést végző csoport tagjainak génjeit is feltérképezték, nehogy a saját génjeik összekeveredjenek a mintáéval.
A múmia genomja semmihez sem hasonlított, amit Salas addig látott. Génjei alapján a C1b-nek nevezett, az Andokban és Közép-Amerikában, valamint Dél-Amerika északi részén általánosan előforduló népcsoporthoz tartozott, mely a legkorábbi, több mint 18 ezer éves őskőkori településekig vezethető vissza.
A kisfiú genomja a sokfelé ágazó C1b-szórványok egyikébe sem illett bele, hanem olyan őslakos népességbe tartozhatott, amelyiket eddig nem azonosítottak. Salas és kutatócsoportja C1bi-nek nevezte a populációt, amely valószínűleg 14 ezer évvel ezelőtt jelent meg az Andokban - írták a Scientific Reportsban megjelent tanulmányukban.
Miután végigfésülték a genetikai adatbázisokat, még négy egyént találtak, aki a C1bi-be tartozhat. Hárman a mai Peru és Bolívia állampolgárai, a negyedik a Kr. u. 600 és 1000 között virágzó vari birodalom idején élt.
http://news.sciencemag.org/archaeology/2015/11/inca-child-mummy-reveals-lost-genetic-history-south-america
(Forrás: MTI)
Az argentin Aconcagua-hegyen túrázók bukkantak egy hétéves kisfiú fagyott holttestére 1985-ben. Láthatóan nagyon régóta feküdt ott, ezért értesítették a régészeket, akik kiásták a maradványokat - számolt be róla a Science tudományos magazin híroldala.Szakértők megállapították, hogy az azóta Aconcagua-fiúként emlegetett gyereket inka szertarás szerint áldozták fel 500 évvel ezelőtt, teste a száraz, hideg magashegyi éghajlaton mumifikálódott. A kisfiú a kapakocsa nevű inka rítus áldozata lett: ilyenkor gyerekeket és serdülőket hurcoltak magas csúcsokra, ahol magukra hagyták őket, hogy elpusztuljanak, vagy megölték őket. Az Aconcagua-fiút valószínűleg a fejére mért ütéssel gyilkolták meg.
Az inkák hajdani területén számos áldozat múmiájára bukkantak, a kisfiúé volt az egyik legjobb állapotban: 5300 méteres magasságban, "a Föld egyik legszárazabb vidékén" vesztette életét, ez adott reményt arra, hogy a múmia talán az ősi DNS nyomait is megőrizte - magyarázta Antonio Salas, a Santiago de Compostela-i Egyetem tudósa, a nemzetközi kutatócsoport vezetője.
A tudósoknak sikerült a teljes mitokondriális genomot kivonni az egyik tüdő maradványaiból. A mitokondrium a sejt része, DNS-e kizárólag anyai ágon öröklődik. Azért volt jó döntés, hogy belső szervből vettek mintát, mert itt a legkisebb az esélye a minta szennyeződésének. Még az elemzést végző csoport tagjainak génjeit is feltérképezték, nehogy a saját génjeik összekeveredjenek a mintáéval.
A múmia genomja semmihez sem hasonlított, amit Salas addig látott. Génjei alapján a C1b-nek nevezett, az Andokban és Közép-Amerikában, valamint Dél-Amerika északi részén általánosan előforduló népcsoporthoz tartozott, mely a legkorábbi, több mint 18 ezer éves őskőkori településekig vezethető vissza.
A kisfiú genomja a sokfelé ágazó C1b-szórványok egyikébe sem illett bele, hanem olyan őslakos népességbe tartozhatott, amelyiket eddig nem azonosítottak. Salas és kutatócsoportja C1bi-nek nevezte a populációt, amely valószínűleg 14 ezer évvel ezelőtt jelent meg az Andokban - írták a Scientific Reportsban megjelent tanulmányukban.
Miután végigfésülték a genetikai adatbázisokat, még négy egyént találtak, aki a C1bi-be tartozhat. Hárman a mai Peru és Bolívia állampolgárai, a negyedik a Kr. u. 600 és 1000 között virágzó vari birodalom idején élt.
http://news.sciencemag.org/archaeology/2015/11/inca-child-mummy-reveals-lost-genetic-history-south-america
(Forrás: MTI)
Hozzászólások