A legijesztőbb creepypasták
A következő hátborzongató történetek időről időre megjelennek a fórumokon.
Ha gyakran szörfözünk az interneten, akkor biztos, hogy találkoztunk creepypastákkal, amik olyan hátborzongató rémtörténetek, amiknek nincs valóságalapja, de éppen elég ijesztőek ahhoz, hogy este ne merjük lehunyni a szemünket.
A „creepy” egy angol szó, ami hátborzongatót, ijesztőt jelent, míg a „pasta” a „copy-paste” rövidített változata, tehát elég csak bemásolni a sztorit, és máris halálra rémiszthetünk másokat.
Egy creepypasta lehet hosszú, vagy csak két mondat, ami kellően durva ahhoz, hogy megérintse az olvasót. A tartalom szólhat eltűnésről, halálról, bosszúról, állatokról, időjárásról, videojátékról, természetfeletti lényekről, vagy például függőségről.
Némelyik creepypasta akár okíthat is. Például egy olyan sztori, ami arról szól, hogy valaki sokáig játszott egy játékkal, és már úgy érzi, hogy ő is a játék része, azt bizonyítja, hogy milyen veszélyes, ha órákig játszunk valamivel.
Most, hogy megismerkedtünk a fogalommal, lássunk néhány igazán rémisztő példát a creepypastára, természetesen csak akkor, ha igazán bátornak érezzük magunkat hozzá!
A gyerekvonat: Az 1920-as években épült az az elfeledett park, ami a vidéki Wisconsinban található. A park régen a település gyülekező helyeként funkcionált, ám 1932-ben ez megváltozott, mert akkor vasutat építettek Train and Tunnel for Tots néven. Ez egy hétköznapi gyerekvonatnak nézett ki, egyetlen gépesített főkocsival és 3 kis utazókocsival.
A vonat ment pár kört, majd besiklott egy kicsi alagútba. S itt vesz furcsa fordulatot a történetünk. 1932-ben sok gyerek meghalt, mindegyik azután, miután a gyerek felült a vonatra.
Néhány gyerek eltűnt a rövid alagútban, mások elájultak, miután kijöttek, egy pedig meghalt. A ruhája olyan foltokkal volt borítva, mintha apró véres tenyérlenyomatok lennének. Volt olyan fiatal, aki megölte magát. Mások addig karmolták a torkukat míg el nem véreztek, és volt egy gyerek, aki megölt egy másikat is, mielőtt felakasztotta volna magát egy szögesdróttal a családja farmján.
A parkot hamarosan bezárták, a település népszerűsége pedig megcsappant. Nemrég egy kutatócsapat ment el megnézni a gyerekvonatot. A szakértők egy videokamerát rögzítettek a vonatra és beültettek egy gyakornokot a kocsiba, majd elindították. Amikor a vonat kijött az alagútból, akkor csak a kamera volt rajta, amin egy 10 másodperces felvétel csupa fehér zajt és gyereknevetést tartalmazott.
Bizarr táska: Egy fiatal pár esküvőjén úgy döntöttek a részeg vendégek, hogy bújócskáznak. A játék során mindenki előkerült, kivéve a menyasszonyt, akit sehol sem találtak. A vőlegény végül ideges lett és otthagyta a lagzit.
Hetekkel később a férfi beletörődött, hogy a párja meggondolta magát, és elhagyta, hogy mással folytassa az életét. A vőlegény azonban tévedett, ugyanis néhány évvel később egy takarítónő leporolt egy öreg utazóládát, amit annak az épületnek a padlásán talált, ahol a fogadás volt.
A takarítónő felnyitotta a láda tetejét, és ekkor halálra rémült, mert a menyasszony oszladozó holttestét találta benne. A nő arca sikolyba torzult. A láda belsejét pedig hosszú karmolásnyomok borították, mert a menyasszony próbált kijutni ahhoz a férfihoz, akit szeretett.
Röntgen szemüveg: 1971-ben árusította az egyik cég az úgynevezett „röntgen” szemüveget, amit a Marvel képregényekben reklámoztak. A termékről azt állították, hogy aki ezen a szemüvegen keresztül nézte a tévét, az „pokoli” vagy „pokolhoz hasonló” képeket látott. Ehhez a jelenséghez nem kellett bekapcsolni a tévét.
Amikor ezek a hírek elterjedtek, akkor a cég azonnal megszüntette a szemüveg forgalmazását, és bezártak. Hamarosan a kutatások kiderítették, hogy a cég bázisa egy évszázadok óta elhagyatott temetőben volt.
No comment: Bármikor előfordulhat, hogy egy nap arra ébredünk, hogy egyedül vagyunk otthon. A helyzettől függően ez akár normális is lehetne, ám hamarosan azt vesszük észre, hogy a környezetünk ugyanúgy néz ki, mint máskor, de minden sokkal csendesebb.
Amikor kimegyünk a házból, egyetlen Embert, madarat, bogarat sem fogunk látni. Az egész világ sértetlen és üres lesz, kivéve minket. Pillanatnyilag több mint 100000 ember hiányzik az USA-ban. Néhány ezek közül gyilkosság vagy emberrablás áldozata lett, ám a többinél nem tudják megmagyarázni az eltűnés okát vagy megtalálni a maradványokat.
Talán kísértet: Ez az első éjszakád az új lakásodban. A holmid dobozokban. A berendezés még nem érkezett meg, kivéve a matracot. Fűtés és áram nincs, mert csak holnap kapcsolják be. Az összes fényforrás egy zseblámpa és pár gyertya. Ennyi elég ahhoz, míg lefekszel aludni.
Egyedül a sötétben hátborzongató érzés fog el, de ezt csak az idegességre fogod. Próbálsz aludni, de egy zörej felébreszt. Fekszel még egy kicsit. Vársz, és próbálod eldönteni, hogy valódi volt, vagy csak képzelődtél.
Amikor újra meghallod a hangot, megnézed a mobilodon, hogy mennyi az idő. Hajnali kettő. Felkelsz, és a telefonoddal világítva, kimész a konyhába, mert a zaj valószínűleg onnan jött.
Először azt hiszed, betörtek hozzád, de kihagy a szíved egy ütemet, ahogy az alakra bámulsz. Egy középkorú férfit pillantasz meg, aki csíkos pizsamában a mikrohullámú sütő előtt áll, háttal neked. Szilárdnak látszik, mégis átlátsz a testén. Szinte megbénulsz a félelemtől és kíváncsiságtól.
Végre megtalálod a hangod, és rászólsz az idegenre egy „Hé!”-vel. A férfi lassan feléd fordul. A szemed tágra nyílik, amikor észreveszed, hogy a férfinek nincs alsó állkapcsa, és a nyelve szabadon lóg lefelé. A látásod elhomályosodik és a jelenség eltűnik.
Egy hang kelt fel. A mobilod rezeg a padlón. Azt gondolod, reggel van, mert fény szűrődik be az ablakon. A matracon fekszel, és van egy nem fogadott hívásod az anyukádtól. Zavarodottnak érzed magad, és még mindig remegsz attól, amit láttál. De vajon csak álom volt, vagy tényleg találkoztál egy kísértettel?
Játékbabák: IIllinois déli, vidéki részén úgy döntött egy játékvállalat, hogy realisztikus játékbabákat kínál a várandós anyáknak. Miután a nők megszülték a gyereküket, a játékbaba sírni kezdett, és sehogy sem hallgatott el, hiába is ringatták.
Amikor a baba sírni kezdett, a szülőnek meg kellett ütnie. Először gyengéden, majd egyre erősebben, hogy végre elcsendesedjen. Az egyetlen, amitől teljesen elhallgatott a baba az volt, ha a fejét a falnak csapták, ezzel tönkretéve a szerkezetet.
A szomszédok sokszor rendőrt hívtak gyermekbántalmazás miatt. Amikor a zsaruk kiérkeztek, akkor csecsemők véres maradványait találták a falakon és a padlón szétkenve. Az esetek többségében az anyák nem értették, hogy mi baja a rendőrségnek, hiszen csak megszabadultak egy ostoba játéktól, miközben egy csecsemő formájú csomagot ringattak.
The Theater: Állítólag CD-n jelent meg legelőször a játék, amit képtelenség volt telepíteni, mert mindig programhibát jelzett. Akinek mégis sikerült telepíteni, azok nyomtak egy resetet az installálás során, és így sikerült átugraniuk egy fatális hibaüzenetet.
Miután elindult a The Theater, egy borzasztóan unalmas játékkal találták szembe magukat az emberek, hiszen csak annyi volt az egész, hogy besétáltak egy moziba FPS nézetben, a jegykezelő jó szórakozást kívánt, majd a program visszadobta őket a mozi elé, hogy megint menjenek be a jegykezelőhöz, s ez ismétlődött.
Volt azonban, aki állítólag egy véletlenszerű kód eredményeként néha továbbjutott, ám ebben nem volt köszönet, mert egy „csavartfejű ember” jelent meg, és ijesztette meg a játékost. A bizarr jelenés egy életre nyomott hagyott az emberekben.
A valódi The Theater létezésére semmi bizonyíték, de valakik elkészítettek egy utánzatot, ami nagyon nyomasztó. A monotonitás néha félelembe és idegességbe csap át.
Kaparászás: Próbálsz aludni, de egy zavaró hang, ami olyan mintha valami a falon kaparászna, és morogna, ébren tart. Próbálod nyugtatgatni magad, hogy ez csak a szél, ahogy a fákat fújja, de a hang erősebb lesz. Végül nem bírod tovább. Felkelsz, hogy felkapcsold a lámpát. Az ajtód elől jön a hang. Torkodban dobogó szívvel sétálsz a nappaliba. A hangok egyre erősebbek gonoszabbak.
Remegő kezekkel nyúlsz a telefonért, de akkor minden elnémul. Mintha soha nem is lettek volna. Óráknak tűnő ideig állsz mozdulatlanul, kezed a telefonon, várva, hogy a hangok újra előjöjjenek, de semmit sem hallasz.
A bejárati ajtóhoz lépsz, és kinyitod. Nem találsz semmit, csak a hűvös esti levegő csapja meg az arcod. Ránézel az ajtóra, de nem találsz rajtuk karmolás nyomokat. Megrázod a fejed. Úgy néz ki csak a képzeleted játszik veled. Bezárod az ajtód.
A karmolások az ajtón belül vannak.
A lagúna: Túl voltak az első egyetemi évükön, ezért a hat fiatal úgy döntött, hogy ezt a vadonba ünneplik meg. Órákat vezettek a legközelebbi városból mire találtak egy ideális partszakaszt, ahol megfelelő magasságú sziklák voltak, ahonnan a tengerbe tudtak ugrálni.
Miután felállították a sátraikat a közeli erdőben, az egész délutánt a közeli, tiszta vizű tengerben lubickolva töltötték. Minden csodás volt, egészen addig, míg a nap a horizont alá nem bukott, mert akkor az egyikük a legmagasabb sziklára mászott és onnan vetette bele magát a tengerbe a többiek biztatására. A barátok nevetése lassan elhalt, mert a fiatal nem jött fel a felszínre.
Fél perc után a barátjuk után vetették magukat, de a nádassal, a hínárokkal és az óriási hullámokkal nem tudtak megküzdeni. Végül feladták és a partra másztak. Reménytelen volt, hogy valaha is ráakadnak a társukra, ezért összetörten tértek vissza a kisvárosba és egy magányos évet töltöttek el ott.
Csak egy vigaszuk volt, még pedig az, hogy egy év múlva visszatérnek a lagúnához, és meggyászolják a barátjukat. Könnyes szemmel közeledtek a partszakaszhoz, ám a távolban ismerős alak látszott kibontakozni, a barátjuk állt ott, szomorú, lehajtott fejjel.
Az öt fiatal izgatottan közeledett hozzá és a nevét kiabálták, ám ő mintha meg sem hallotta volna őket, pedig már igazán közel kerültek hozzá. A hirtelen támadt nagy örömük ekkor csapott át halálos felismeréssé, mert a parton nem egy, hanem öt sírt találtak.
A 666. csatorna: Fárasztó napom volt, ezért hazaérés után leültem a TV elé egy kicsit kikapcsolódni. Kapcsolgattam a csatornák között, de nem volt semmi érdekes műsor. Néhol megszakadt a hang, akadozott a kép. Gondoltam, majd megjavul. Egy ideig így volt, de aztán megint elkezdődött.
Biztos rossz az adás, gondoltam, majd kikapcsoltam a készüléket. Kimentem a konyhába enni valamit, ám hirtelen zajra kaptam fel a fejem. A hálószobából jött. Bementem megnézni, hogy mi az.
A TV be volt kapcsolva, de nem volt adás. Az ég tiszta volt, pár felhőt lehetett csak látni. Nem értettem a dolgot. Aztán még furcsább események történtek. A TV magától kezdett csatornát váltani, majd a 666. csatornán állt meg.
Itt vörös volt a kép, ami nyomasztó hangulattal töltött el. Eddig fogalmam sem volt arról, hogy ilyen csatorna létezik. Rémülten hívtam fel az ügyfélszolgálatot, de mikor megemlítettem nekik a dolgot, letették a telefont. Próbáltam őket újrahívni, de nem vették fel. Megpróbáltam lekapcsolni a TV-t, de hiába. Nem reagált semmire.
Ekkor emberek képe jelent meg a képernyőn. Úgy tűnt, mintha szenvedtek volna. A ruhájuk véres volt, az arcukon ijedség és pánik ült. Végső kétségbeesettségemben megpróbáltam kihúzni a készüléket. Ez meg is történt, de a TV még mindig ment. Nem tudtam, mit tegyek.
Kirohantam a szobából, ám ekkor elment az áram. Csak a tévé működött. Hirtelen úgy éreztem, mintha figyelne valaki. Megpillantottam egy fekete árnyat a szobában. Az egész egy másodpercig tartott, majd elájultam.
Testvérek: Amikor a húgom megszületett, engem átköltöztettek a bátyám szobájába, és az enyémből gyerekszobát csináltak. Ennek nagyon nem örültem, mert utáltam a bátyámmal együtt lakni. Ő az a fajta testvér volt, aki imádta ijesztgetni a kisöccsét.
Olykor, amikor késő éjszakánként felriadtam a nyikorgó hangokra, és felültem az ágyon, ő csak vigyorgott rám azzal a bamba és egyben félelmetes tekintetével, amit mindig is utáltam. És a ruhája… azóta ezt viseli, mióta felakasztotta magát a padláson.
Csapda: Berlin elszegényedett a II. világháború után. Éhezés és betegség szedte áldozatait a lakosság körében. Ekkor történt, hogy egy nő arra lett figyelmes, hogy egy vak férfi tör át a tömegen és egyenesen hozzá megy.
A férfi egy szívességet kért a nőtől: „Kérem, vigye el ezt a levelet a megadott címre, én már nagyon nehezen találnék oda.” A nő éppen arra lakott, ezért szívesen megtette ezt a férfinak, ám úgy érezte, hogy valami nincs rendben, mert ahogy visszafordult az úton, látta ahogy a vak ember többeket fellökve siet el a helyszínről.
A nő úgy döntött, inkább a rendőrségre viszi a levelet. A hatóság kivonult a címre, ami a borítékon volt található. Három hentest tartóztattak le, mert azok embereket öltek, és a holtesteket adták el az éhező embereknek. A levélben pedig csak annyi állt: „Ez az utolsó, akit ma küldök nektek.”
A bámuló lány: Egy fiatal lány ül a metrón, könyvet olvas, amikor észreveszi, hogy a vele szemben ülő lány meredten bámulja, és a lányt körbefogó két férfi is őt nézi. Megpróbálja figyelmen kívül hagyni a három bámulót, de egyre jobban idegesítik. A következő megállónál egy férfi száll fel, és a lány mellé ül. Elővesz egy újságot, és keresztrejtvényt fejt.
Egyszer csak a lány könyvébe esik az újságból kitépett papírszelet, amin ez áll: „Szállj le a következő állomáson”. A lány úgy dönt, leszáll. A keresztrejtvényes követi. Amikor a szerelvény elmegy, akkor a lány a férfihoz fordul és megkérdezi, hogy miért kellett leszállnia.
A férfi ezt válaszolja: „Nem vetted észre a lányt, aki veled szemben ült, és téged bámult?”
A lány erre ezt feleli: „De igen. Nagy ügy, Londonban…”
A férfi félbeszakítja: „Halott volt”.
Másnap az újságból kiderült, hogy a lánnyal ülő két férfit letartóztatták, mert megöltek egy 16 éves lányt. Áldozatukat – a „bámuló” lányt, aki akkor már halott volt – metrón akarták kivinni egy közeli erdőbe, miután tágra nyitották szemét.
A kísértet lakta ház: Nagyon sok évvel ezelőtt történt Skóciában, hogy egy fiatal házaspár, Duncan és Janet Baxter egy öreg házba költözött a két gyermekükkel, nem messze Edinburghtól.
Nem sokkal a költözés után, az egyik nap Baxterék kutyája, Rex, vadul ugatni kezdett az ebédlőben. Mr. Baxter berohant a szobába, hogy megnézze, mi történhetett. A kutya a falra ugrált, és úgy tett, mintha el akarna kapni valamit, majd hirtelen eldőlt a padlón, és mozdulatlanul hevert. Mr. Baxter a falra nézett, de nem látszott ott semmi, ám hirtelen nagyon hideget érzett. A férfi letérdelt Rexhez, aki elpusztult.
Ezután elkezdődött a hideglelés. Minden éjszaka ugyanolyan volt. Először az ablak kicsapódott és az ajtók nyikorogni kezdtek. Majd egy borzalmas sikoly, utána egy férfi nevetése. Kegyetlen és szörnyű nevetés volt ez.
Hamarosan a család egyik tagja sem tudott elaludni. Az egyik este, amikor Mrs. Baxter hajat mosott a fürdőszobában, hirtelen jéghideg ujjak érintését érezte a vállán. A nő belenézett a tükörbe. Senki sem állt mögötte.
Mrs. Baxter sikoltva rohant az ebédlőbe, ahol megtalálta a férjét. Mielőtt bármit mondhatott volna, minden lámpa lekapcsolódott, és a nő valami meleget és nedveset érzett az arcán. A lámpák újra felkapcsolódtak. Ekkor Mrs. Baxter felnézett. A plafonon egy hatalmas, vörös folt éktelenkedett. Vér csöpögött le belőle. Baxterék másnap kiköltöztek a házból.
Tíz évvel később egy Andrew McStay nevű fiatal fiú mesélt a házról a barátainak, és elmondta, hogy több, mint tíz éve üresen áll azért, mert az emberek azt hiszik, hogy kísértetek élnek benne.
A srác egyik barátja kijelentette, hogy ő nem hisz a szellemekben, és fogad Andrew-val, hogy nem mer eltölteni egy éjszakát a házban. Andrew nem hagyta magát, bár félt, de belement az 50 fontos fogadásba, mert nem akart gyávának tűnni.
Amikor Andrew belépett az ajtón, először azt állapította meg, hogy nagyon sötét van. A fiú megpróbálta felkapcsolni a lámpát, de nem volt áram a házban. Szíve szerint elment volna, de még mindig nem akarta, hogy a haverjai kinevessék.
Miután talált egy gyertyát, elsétált az ebédlőbe, ahol hosszan elnézegetett egy olajfestményt a falon. Amíg a képet nézte, felfedezett egy különös foltot a plafonon. Nem látta tökéletesen, ezért közelebb lépett, hogy jobban szemügyre vegye. Abban a pillanatban lépteket hallott az ajtó felől. Hirtelen egy émelyítő sikoly hangzott fel, amit egy férfi nevetése követett. Borzalmas nevetés volt. Andrewnak elakadt a lélegzete.
A fiú menekülni akart, de zárva találta az ajtót! Andrew vissza akart fordulni, de mielőtt akár megmozdulhatott volna, jéghideg ujjak fonódtak össze a nyaka körül. Majd elsötétült előtte a világ.
Másnap a barátai találtak rá az ájult fiúra az ebédlő padlóján. A srác nyakán és egész testén nagy horzsolások, karmolások éktelenkedtek. A fiút az edinburghi kórházba vitték őt, ahol 24 órán keresztül nem tért magához.
A doktor arra utasította a fiút, hogy maradjon ágyban. A rendőrök még aznap meglátogatták és kihallgatták. Megkérdezték, hogy miért ment a házba, meddig maradt, és mi történt. Andrew mindent elmondott.
Azon az estén két rendőr ment ki a házba. Egy rendőrkutyát is magukkal vittek. Körbenéztek, majd az ebédlőbe felfedezték az olajfestményt. A kutya hirtelen izgatott lett, és elkezdett ugrálni a falra.
A rendőrök alaposan megnézték a falat, ám nem találtak semmit. A kutya ekkor még idegesebb lett, és ugatni kezdett. Végül a rendőrök lyukat fúrtak a falba, hogy lássák, van-e ott valami. Fél óra múlva egy hatalmas fémdobozt találtak, amiben több száz aranypénz volt.
(Forrás: bereckless.eoldal.hu)
Ha gyakran szörfözünk az interneten, akkor biztos, hogy találkoztunk creepypastákkal, amik olyan hátborzongató rémtörténetek, amiknek nincs valóságalapja, de éppen elég ijesztőek ahhoz, hogy este ne merjük lehunyni a szemünket.A „creepy” egy angol szó, ami hátborzongatót, ijesztőt jelent, míg a „pasta” a „copy-paste” rövidített változata, tehát elég csak bemásolni a sztorit, és máris halálra rémiszthetünk másokat.
Egy creepypasta lehet hosszú, vagy csak két mondat, ami kellően durva ahhoz, hogy megérintse az olvasót. A tartalom szólhat eltűnésről, halálról, bosszúról, állatokról, időjárásról, videojátékról, természetfeletti lényekről, vagy például függőségről.
Némelyik creepypasta akár okíthat is. Például egy olyan sztori, ami arról szól, hogy valaki sokáig játszott egy játékkal, és már úgy érzi, hogy ő is a játék része, azt bizonyítja, hogy milyen veszélyes, ha órákig játszunk valamivel.
Most, hogy megismerkedtünk a fogalommal, lássunk néhány igazán rémisztő példát a creepypastára, természetesen csak akkor, ha igazán bátornak érezzük magunkat hozzá!
A gyerekvonat: Az 1920-as években épült az az elfeledett park, ami a vidéki Wisconsinban található. A park régen a település gyülekező helyeként funkcionált, ám 1932-ben ez megváltozott, mert akkor vasutat építettek Train and Tunnel for Tots néven. Ez egy hétköznapi gyerekvonatnak nézett ki, egyetlen gépesített főkocsival és 3 kis utazókocsival.
A vonat ment pár kört, majd besiklott egy kicsi alagútba. S itt vesz furcsa fordulatot a történetünk. 1932-ben sok gyerek meghalt, mindegyik azután, miután a gyerek felült a vonatra.
Néhány gyerek eltűnt a rövid alagútban, mások elájultak, miután kijöttek, egy pedig meghalt. A ruhája olyan foltokkal volt borítva, mintha apró véres tenyérlenyomatok lennének. Volt olyan fiatal, aki megölte magát. Mások addig karmolták a torkukat míg el nem véreztek, és volt egy gyerek, aki megölt egy másikat is, mielőtt felakasztotta volna magát egy szögesdróttal a családja farmján.
A parkot hamarosan bezárták, a település népszerűsége pedig megcsappant. Nemrég egy kutatócsapat ment el megnézni a gyerekvonatot. A szakértők egy videokamerát rögzítettek a vonatra és beültettek egy gyakornokot a kocsiba, majd elindították. Amikor a vonat kijött az alagútból, akkor csak a kamera volt rajta, amin egy 10 másodperces felvétel csupa fehér zajt és gyereknevetést tartalmazott.
Bizarr táska: Egy fiatal pár esküvőjén úgy döntöttek a részeg vendégek, hogy bújócskáznak. A játék során mindenki előkerült, kivéve a menyasszonyt, akit sehol sem találtak. A vőlegény végül ideges lett és otthagyta a lagzit.Hetekkel később a férfi beletörődött, hogy a párja meggondolta magát, és elhagyta, hogy mással folytassa az életét. A vőlegény azonban tévedett, ugyanis néhány évvel később egy takarítónő leporolt egy öreg utazóládát, amit annak az épületnek a padlásán talált, ahol a fogadás volt.
A takarítónő felnyitotta a láda tetejét, és ekkor halálra rémült, mert a menyasszony oszladozó holttestét találta benne. A nő arca sikolyba torzult. A láda belsejét pedig hosszú karmolásnyomok borították, mert a menyasszony próbált kijutni ahhoz a férfihoz, akit szeretett.
Röntgen szemüveg: 1971-ben árusította az egyik cég az úgynevezett „röntgen” szemüveget, amit a Marvel képregényekben reklámoztak. A termékről azt állították, hogy aki ezen a szemüvegen keresztül nézte a tévét, az „pokoli” vagy „pokolhoz hasonló” képeket látott. Ehhez a jelenséghez nem kellett bekapcsolni a tévét.
Amikor ezek a hírek elterjedtek, akkor a cég azonnal megszüntette a szemüveg forgalmazását, és bezártak. Hamarosan a kutatások kiderítették, hogy a cég bázisa egy évszázadok óta elhagyatott temetőben volt.
No comment: Bármikor előfordulhat, hogy egy nap arra ébredünk, hogy egyedül vagyunk otthon. A helyzettől függően ez akár normális is lehetne, ám hamarosan azt vesszük észre, hogy a környezetünk ugyanúgy néz ki, mint máskor, de minden sokkal csendesebb.
Amikor kimegyünk a házból, egyetlen Embert, madarat, bogarat sem fogunk látni. Az egész világ sértetlen és üres lesz, kivéve minket. Pillanatnyilag több mint 100000 ember hiányzik az USA-ban. Néhány ezek közül gyilkosság vagy emberrablás áldozata lett, ám a többinél nem tudják megmagyarázni az eltűnés okát vagy megtalálni a maradványokat.
Talán kísértet: Ez az első éjszakád az új lakásodban. A holmid dobozokban. A berendezés még nem érkezett meg, kivéve a matracot. Fűtés és áram nincs, mert csak holnap kapcsolják be. Az összes fényforrás egy zseblámpa és pár gyertya. Ennyi elég ahhoz, míg lefekszel aludni.Egyedül a sötétben hátborzongató érzés fog el, de ezt csak az idegességre fogod. Próbálsz aludni, de egy zörej felébreszt. Fekszel még egy kicsit. Vársz, és próbálod eldönteni, hogy valódi volt, vagy csak képzelődtél.
Amikor újra meghallod a hangot, megnézed a mobilodon, hogy mennyi az idő. Hajnali kettő. Felkelsz, és a telefonoddal világítva, kimész a konyhába, mert a zaj valószínűleg onnan jött.
Először azt hiszed, betörtek hozzád, de kihagy a szíved egy ütemet, ahogy az alakra bámulsz. Egy középkorú férfit pillantasz meg, aki csíkos pizsamában a mikrohullámú sütő előtt áll, háttal neked. Szilárdnak látszik, mégis átlátsz a testén. Szinte megbénulsz a félelemtől és kíváncsiságtól.
Végre megtalálod a hangod, és rászólsz az idegenre egy „Hé!”-vel. A férfi lassan feléd fordul. A szemed tágra nyílik, amikor észreveszed, hogy a férfinek nincs alsó állkapcsa, és a nyelve szabadon lóg lefelé. A látásod elhomályosodik és a jelenség eltűnik.
Egy hang kelt fel. A mobilod rezeg a padlón. Azt gondolod, reggel van, mert fény szűrődik be az ablakon. A matracon fekszel, és van egy nem fogadott hívásod az anyukádtól. Zavarodottnak érzed magad, és még mindig remegsz attól, amit láttál. De vajon csak álom volt, vagy tényleg találkoztál egy kísértettel?
Játékbabák: IIllinois déli, vidéki részén úgy döntött egy játékvállalat, hogy realisztikus játékbabákat kínál a várandós anyáknak. Miután a nők megszülték a gyereküket, a játékbaba sírni kezdett, és sehogy sem hallgatott el, hiába is ringatták.
Amikor a baba sírni kezdett, a szülőnek meg kellett ütnie. Először gyengéden, majd egyre erősebben, hogy végre elcsendesedjen. Az egyetlen, amitől teljesen elhallgatott a baba az volt, ha a fejét a falnak csapták, ezzel tönkretéve a szerkezetet.
A szomszédok sokszor rendőrt hívtak gyermekbántalmazás miatt. Amikor a zsaruk kiérkeztek, akkor csecsemők véres maradványait találták a falakon és a padlón szétkenve. Az esetek többségében az anyák nem értették, hogy mi baja a rendőrségnek, hiszen csak megszabadultak egy ostoba játéktól, miközben egy csecsemő formájú csomagot ringattak.
The Theater: Állítólag CD-n jelent meg legelőször a játék, amit képtelenség volt telepíteni, mert mindig programhibát jelzett. Akinek mégis sikerült telepíteni, azok nyomtak egy resetet az installálás során, és így sikerült átugraniuk egy fatális hibaüzenetet.Miután elindult a The Theater, egy borzasztóan unalmas játékkal találták szembe magukat az emberek, hiszen csak annyi volt az egész, hogy besétáltak egy moziba FPS nézetben, a jegykezelő jó szórakozást kívánt, majd a program visszadobta őket a mozi elé, hogy megint menjenek be a jegykezelőhöz, s ez ismétlődött.
Volt azonban, aki állítólag egy véletlenszerű kód eredményeként néha továbbjutott, ám ebben nem volt köszönet, mert egy „csavartfejű ember” jelent meg, és ijesztette meg a játékost. A bizarr jelenés egy életre nyomott hagyott az emberekben.
A valódi The Theater létezésére semmi bizonyíték, de valakik elkészítettek egy utánzatot, ami nagyon nyomasztó. A monotonitás néha félelembe és idegességbe csap át.
Kaparászás: Próbálsz aludni, de egy zavaró hang, ami olyan mintha valami a falon kaparászna, és morogna, ébren tart. Próbálod nyugtatgatni magad, hogy ez csak a szél, ahogy a fákat fújja, de a hang erősebb lesz. Végül nem bírod tovább. Felkelsz, hogy felkapcsold a lámpát. Az ajtód elől jön a hang. Torkodban dobogó szívvel sétálsz a nappaliba. A hangok egyre erősebbek gonoszabbak.
Remegő kezekkel nyúlsz a telefonért, de akkor minden elnémul. Mintha soha nem is lettek volna. Óráknak tűnő ideig állsz mozdulatlanul, kezed a telefonon, várva, hogy a hangok újra előjöjjenek, de semmit sem hallasz.
A bejárati ajtóhoz lépsz, és kinyitod. Nem találsz semmit, csak a hűvös esti levegő csapja meg az arcod. Ránézel az ajtóra, de nem találsz rajtuk karmolás nyomokat. Megrázod a fejed. Úgy néz ki csak a képzeleted játszik veled. Bezárod az ajtód.
A karmolások az ajtón belül vannak.
A lagúna: Túl voltak az első egyetemi évükön, ezért a hat fiatal úgy döntött, hogy ezt a vadonba ünneplik meg. Órákat vezettek a legközelebbi városból mire találtak egy ideális partszakaszt, ahol megfelelő magasságú sziklák voltak, ahonnan a tengerbe tudtak ugrálni.Miután felállították a sátraikat a közeli erdőben, az egész délutánt a közeli, tiszta vizű tengerben lubickolva töltötték. Minden csodás volt, egészen addig, míg a nap a horizont alá nem bukott, mert akkor az egyikük a legmagasabb sziklára mászott és onnan vetette bele magát a tengerbe a többiek biztatására. A barátok nevetése lassan elhalt, mert a fiatal nem jött fel a felszínre.
Fél perc után a barátjuk után vetették magukat, de a nádassal, a hínárokkal és az óriási hullámokkal nem tudtak megküzdeni. Végül feladták és a partra másztak. Reménytelen volt, hogy valaha is ráakadnak a társukra, ezért összetörten tértek vissza a kisvárosba és egy magányos évet töltöttek el ott.
Csak egy vigaszuk volt, még pedig az, hogy egy év múlva visszatérnek a lagúnához, és meggyászolják a barátjukat. Könnyes szemmel közeledtek a partszakaszhoz, ám a távolban ismerős alak látszott kibontakozni, a barátjuk állt ott, szomorú, lehajtott fejjel.
Az öt fiatal izgatottan közeledett hozzá és a nevét kiabálták, ám ő mintha meg sem hallotta volna őket, pedig már igazán közel kerültek hozzá. A hirtelen támadt nagy örömük ekkor csapott át halálos felismeréssé, mert a parton nem egy, hanem öt sírt találtak.
A 666. csatorna: Fárasztó napom volt, ezért hazaérés után leültem a TV elé egy kicsit kikapcsolódni. Kapcsolgattam a csatornák között, de nem volt semmi érdekes műsor. Néhol megszakadt a hang, akadozott a kép. Gondoltam, majd megjavul. Egy ideig így volt, de aztán megint elkezdődött.
Biztos rossz az adás, gondoltam, majd kikapcsoltam a készüléket. Kimentem a konyhába enni valamit, ám hirtelen zajra kaptam fel a fejem. A hálószobából jött. Bementem megnézni, hogy mi az.
A TV be volt kapcsolva, de nem volt adás. Az ég tiszta volt, pár felhőt lehetett csak látni. Nem értettem a dolgot. Aztán még furcsább események történtek. A TV magától kezdett csatornát váltani, majd a 666. csatornán állt meg.
Itt vörös volt a kép, ami nyomasztó hangulattal töltött el. Eddig fogalmam sem volt arról, hogy ilyen csatorna létezik. Rémülten hívtam fel az ügyfélszolgálatot, de mikor megemlítettem nekik a dolgot, letették a telefont. Próbáltam őket újrahívni, de nem vették fel. Megpróbáltam lekapcsolni a TV-t, de hiába. Nem reagált semmire.
Ekkor emberek képe jelent meg a képernyőn. Úgy tűnt, mintha szenvedtek volna. A ruhájuk véres volt, az arcukon ijedség és pánik ült. Végső kétségbeesettségemben megpróbáltam kihúzni a készüléket. Ez meg is történt, de a TV még mindig ment. Nem tudtam, mit tegyek.
Kirohantam a szobából, ám ekkor elment az áram. Csak a tévé működött. Hirtelen úgy éreztem, mintha figyelne valaki. Megpillantottam egy fekete árnyat a szobában. Az egész egy másodpercig tartott, majd elájultam.
Testvérek: Amikor a húgom megszületett, engem átköltöztettek a bátyám szobájába, és az enyémből gyerekszobát csináltak. Ennek nagyon nem örültem, mert utáltam a bátyámmal együtt lakni. Ő az a fajta testvér volt, aki imádta ijesztgetni a kisöccsét.Olykor, amikor késő éjszakánként felriadtam a nyikorgó hangokra, és felültem az ágyon, ő csak vigyorgott rám azzal a bamba és egyben félelmetes tekintetével, amit mindig is utáltam. És a ruhája… azóta ezt viseli, mióta felakasztotta magát a padláson.
Csapda: Berlin elszegényedett a II. világháború után. Éhezés és betegség szedte áldozatait a lakosság körében. Ekkor történt, hogy egy nő arra lett figyelmes, hogy egy vak férfi tör át a tömegen és egyenesen hozzá megy.
A férfi egy szívességet kért a nőtől: „Kérem, vigye el ezt a levelet a megadott címre, én már nagyon nehezen találnék oda.” A nő éppen arra lakott, ezért szívesen megtette ezt a férfinak, ám úgy érezte, hogy valami nincs rendben, mert ahogy visszafordult az úton, látta ahogy a vak ember többeket fellökve siet el a helyszínről.
A nő úgy döntött, inkább a rendőrségre viszi a levelet. A hatóság kivonult a címre, ami a borítékon volt található. Három hentest tartóztattak le, mert azok embereket öltek, és a holtesteket adták el az éhező embereknek. A levélben pedig csak annyi állt: „Ez az utolsó, akit ma küldök nektek.”
A bámuló lány: Egy fiatal lány ül a metrón, könyvet olvas, amikor észreveszi, hogy a vele szemben ülő lány meredten bámulja, és a lányt körbefogó két férfi is őt nézi. Megpróbálja figyelmen kívül hagyni a három bámulót, de egyre jobban idegesítik. A következő megállónál egy férfi száll fel, és a lány mellé ül. Elővesz egy újságot, és keresztrejtvényt fejt.
Egyszer csak a lány könyvébe esik az újságból kitépett papírszelet, amin ez áll: „Szállj le a következő állomáson”. A lány úgy dönt, leszáll. A keresztrejtvényes követi. Amikor a szerelvény elmegy, akkor a lány a férfihoz fordul és megkérdezi, hogy miért kellett leszállnia.
A férfi ezt válaszolja: „Nem vetted észre a lányt, aki veled szemben ült, és téged bámult?”
A lány erre ezt feleli: „De igen. Nagy ügy, Londonban…”
A férfi félbeszakítja: „Halott volt”.
Másnap az újságból kiderült, hogy a lánnyal ülő két férfit letartóztatták, mert megöltek egy 16 éves lányt. Áldozatukat – a „bámuló” lányt, aki akkor már halott volt – metrón akarták kivinni egy közeli erdőbe, miután tágra nyitották szemét.
A kísértet lakta ház: Nagyon sok évvel ezelőtt történt Skóciában, hogy egy fiatal házaspár, Duncan és Janet Baxter egy öreg házba költözött a két gyermekükkel, nem messze Edinburghtól.Nem sokkal a költözés után, az egyik nap Baxterék kutyája, Rex, vadul ugatni kezdett az ebédlőben. Mr. Baxter berohant a szobába, hogy megnézze, mi történhetett. A kutya a falra ugrált, és úgy tett, mintha el akarna kapni valamit, majd hirtelen eldőlt a padlón, és mozdulatlanul hevert. Mr. Baxter a falra nézett, de nem látszott ott semmi, ám hirtelen nagyon hideget érzett. A férfi letérdelt Rexhez, aki elpusztult.
Ezután elkezdődött a hideglelés. Minden éjszaka ugyanolyan volt. Először az ablak kicsapódott és az ajtók nyikorogni kezdtek. Majd egy borzalmas sikoly, utána egy férfi nevetése. Kegyetlen és szörnyű nevetés volt ez.
Hamarosan a család egyik tagja sem tudott elaludni. Az egyik este, amikor Mrs. Baxter hajat mosott a fürdőszobában, hirtelen jéghideg ujjak érintését érezte a vállán. A nő belenézett a tükörbe. Senki sem állt mögötte.
Mrs. Baxter sikoltva rohant az ebédlőbe, ahol megtalálta a férjét. Mielőtt bármit mondhatott volna, minden lámpa lekapcsolódott, és a nő valami meleget és nedveset érzett az arcán. A lámpák újra felkapcsolódtak. Ekkor Mrs. Baxter felnézett. A plafonon egy hatalmas, vörös folt éktelenkedett. Vér csöpögött le belőle. Baxterék másnap kiköltöztek a házból.
Tíz évvel később egy Andrew McStay nevű fiatal fiú mesélt a házról a barátainak, és elmondta, hogy több, mint tíz éve üresen áll azért, mert az emberek azt hiszik, hogy kísértetek élnek benne.
A srác egyik barátja kijelentette, hogy ő nem hisz a szellemekben, és fogad Andrew-val, hogy nem mer eltölteni egy éjszakát a házban. Andrew nem hagyta magát, bár félt, de belement az 50 fontos fogadásba, mert nem akart gyávának tűnni.
Amikor Andrew belépett az ajtón, először azt állapította meg, hogy nagyon sötét van. A fiú megpróbálta felkapcsolni a lámpát, de nem volt áram a házban. Szíve szerint elment volna, de még mindig nem akarta, hogy a haverjai kinevessék.
Miután talált egy gyertyát, elsétált az ebédlőbe, ahol hosszan elnézegetett egy olajfestményt a falon. Amíg a képet nézte, felfedezett egy különös foltot a plafonon. Nem látta tökéletesen, ezért közelebb lépett, hogy jobban szemügyre vegye. Abban a pillanatban lépteket hallott az ajtó felől. Hirtelen egy émelyítő sikoly hangzott fel, amit egy férfi nevetése követett. Borzalmas nevetés volt. Andrewnak elakadt a lélegzete.
A fiú menekülni akart, de zárva találta az ajtót! Andrew vissza akart fordulni, de mielőtt akár megmozdulhatott volna, jéghideg ujjak fonódtak össze a nyaka körül. Majd elsötétült előtte a világ.
Másnap a barátai találtak rá az ájult fiúra az ebédlő padlóján. A srác nyakán és egész testén nagy horzsolások, karmolások éktelenkedtek. A fiút az edinburghi kórházba vitték őt, ahol 24 órán keresztül nem tért magához.
A doktor arra utasította a fiút, hogy maradjon ágyban. A rendőrök még aznap meglátogatták és kihallgatták. Megkérdezték, hogy miért ment a házba, meddig maradt, és mi történt. Andrew mindent elmondott.
Azon az estén két rendőr ment ki a házba. Egy rendőrkutyát is magukkal vittek. Körbenéztek, majd az ebédlőbe felfedezték az olajfestményt. A kutya hirtelen izgatott lett, és elkezdett ugrálni a falra.
A rendőrök alaposan megnézték a falat, ám nem találtak semmit. A kutya ekkor még idegesebb lett, és ugatni kezdett. Végül a rendőrök lyukat fúrtak a falba, hogy lássák, van-e ott valami. Fél óra múlva egy hatalmas fémdobozt találtak, amiben több száz aranypénz volt.
(Forrás: bereckless.eoldal.hu)
Hozzászólások