Félelmetes történetek a hullaházból
Rémes tapasztalatokról számoltak be a temetkezési vállalkozók és a boncnokok.
A halál, a temető, a hullaház mind-mind olyan hely, ahol az emberek fantáziája akaratlanul is beindul, és egy pillanat alatt saját magunkra hozhatjuk a frászt, ezért leginkább kerüljük az ilyen területeket.
Az élethez azonban hozzátartózik a halál, valakinek pedig ezzel is foglalkoznia kell, ezért vannak a sírásók, boncnokok, temetkezési vállalkozók, akiknek a munkáját egyáltalán nem irigyeljük. Aki a halált választotta hivatásának, azok között akad, aki semmi furcsát nem talál a munkájában, de az is előfordul, hogy valami nagyon félelmetes dolgot tapasztalnak. Néhányan erről meséltek.
Segítség: Az éjszaka nagyon rémisztő lehet, ha hullaházba kell menned. Az egyik éjjel a munkatársammal éppen ott voltunk. Nálunk a hullaház egy kis fagyasztó az alagsorban, ahol borzalmas szag terjeng a levegőben, ráadásul elég nehéz bejutni.
Azon az éjjelen egy testet kellett betolnunk a rámpán. A munkatársammal vitatkoztunk, hogy hogyan csináljuk, de végül megoldottuk a feladatot, majd nekiálltunk a papírok kitöltésének. Ekkor hallottuk meg azt a furcsa hangot.
Mind a ketten az ajtó felé fordultunk. Az összes szőrszálunk az égnek meredt, ugyanis valaki segítségért kiabált a fagyasztóból. A kollégámmal egymásra néztünk, majd kirohantunk. Néhány nappal később elmeséltük az egyik munkatársunknak a történteket. Ő elárulta, hogy vele is történt már hasonló. Az eset óta, ha egyedül kell lemennem az alagsorba, akkor próbálok a lehető leggyorsabban végezni.
Szép zöld szemek: Annyira kimerülten mentem hazafelé a munkából, hogy azt sem tudom, hogyan jutottam haza, de sikerült. Egy fiatal nőn dolgoztam azon az éjjelen. Szép zöld szeme volt, ami felkeltette az érdeklődésemet, este pedig róla álmodtam.
Megállás nélkül futott valami elől, de nem tudtam, hogy mi elől. Végül megkérdeztem tőle, hogy miért menekül. A nő azt felelte, hogy a barátja elől fut, mert meg akarja ölni. Másnap ugyanezt a fiatal nőt láttam a tévé képernyőjén. Kiderült, hogy a barátját keresik, mert gyilkossággal vádolják. Senkinek se meséltem az álmomról.
A síró kislány: Elég félelmetesre sikerült az első hullaházi élményem. Éppen csak elkezdtem a műszakomat, amikor elsétáltam a mellékhelyiségre, majd vissza. Amikor kiléptem, akkor egy kislány sírása és léptek zaja ütötte meg a fülemet.
A hang egy kisebb szoba felől jött. Ott tartottuk a holttesteket. Amikor közelebb merészkedtem, akkor is hallottam a sírást. Benéztem, de a szoba teljesen üres volt, leszámítva egy fiatal lány testét, aki fejbe lőtte magát.
A kislány: A bátyám temetkezési vállalkozó New Yorkban. Az egyik este megkérdezte, hogy nincs-e kedvem elkísérni, hogy ne legyek egyedül a házban. Elmentem vele, mert úgy gondoltam, hogy nem fog aggasztani a hely, de ebben tévedtem.
Először is a helyszín sötét, furcsa szagú, borzasztóan félelmetes volt. A bátyám azt mondta, hogy a szag teljesen normális, mert a formaldehidet érzem, úgyhogy próbáltam megszokni. Hamarosan munkának látott, én pedig tévéztem.
A hullaház bejárata lengőajtó volt, tehát mindig hallottuk, ha jött valaki. Néhány óra múlva egyedül maradtam, és kicsit elpilledtem. Az ajtó hangja ébresztett fel. Azt hittem a bátyám sétált be, de senki se volt ott.
Visszaaludtam, de megint meghallottam az ajtót. Nem tudom, hogy valaki kifelé vagy befelé jött, de nem hallgatott el. Azt hittem, hogy a bátyám szórakozik velem, úgyhogy felálltam, hogy megkérjem, hogy ezt fejezze be.
Az ajtóban azonban nem ő, hanem egy kislány állt kék ruhában, rózsaszínszalaggal a hajában. Köszöntem neki, de ő nem válaszolt. Lefelé nézett, majd elrohant az ellenkező irányba. Arra gondoltam, hogy biztos egy másik dolgozóval jött be.
Órákkal később lejárt a testvérem műszakja. Hazafelé mentünk, amikor meséltem neki a kék ruhás kislányról. A bátyám a fékre taposott, és elmesélte, hogy este éppen egy kislányt vizsgált, aki kék ruhát viselt, a hajában rózsaszín szalag volt. A gyerek belefulladt egy tóba.
Jacob: A munkámban az a legnehezebb, amikor a családtagoknak kell azonosítaniuk a holttestet. Az egyik esetben a szülőknek kellett megerősíteniük, hogy az autóbalesetet szenvedett férfi, az ő gyermekük. Az édesanya nem bírta a nyomást, ezért megkérte a lányát, hogy kísérje ki a mosdóba. Ahogy visszajöttek, azt állították, hogy a fiatal férfi hangját hallották.
Néhány nappal az eset után az irodámban voltam. Már elmúlt éjfél, amikor a fények villogni kezdtek, valaki pedig segítséget kért. A hang egyenesen a fagyasztóból jött, és azt is elmondta, hogy a neve Jacob.
A fiatal férfi is így hívták. Úgy gondoltam, hogy csak a fáradtság miatt képzelődöm. Lefeküdtem a másik szobában, ahol megint hallottam a segélykérést. A mai napig nincs magyarázatom a történtekre.
Kézfogás: Régen hullaházban dolgoztam. A legjobban azt utáltam benne, amikor fel kellett készíteni a testet valamire, amihez a borotválás is hozzátartózik. Az egyik esetben egy nemrégiben meghalt embert borotváltam, amikor az ujjai rákulcsolódtak a kezemre, ugyanis beállt a hullamerevség.
Anyai szeretet: Általában nem kevertem érzelmeket a munkámba, de ez az eset megérintett. Egy kisfiút boncoltam, aki még egy éves lehetett. Akkoriban hasonló korú gyermekem volt. Boncolás közben megfordultam, és egy síró nőt láttam.
Gondoltam, hogy ő az anyuka. Megmondtam neki, hogy nem lehet itt, és megkérdeztem, hogy egyáltalán hogyan jutott be. A nő nem válaszolt, hanem kiment a szobából. Pár perc múlva egy új holttestet toltak be. Ugyanaz a nő feküdt a hordágyon, akit korábban láttam.
(Forrás: bizzarium.com)
A halál, a temető, a hullaház mind-mind olyan hely, ahol az emberek fantáziája akaratlanul is beindul, és egy pillanat alatt saját magunkra hozhatjuk a frászt, ezért leginkább kerüljük az ilyen területeket.Az élethez azonban hozzátartózik a halál, valakinek pedig ezzel is foglalkoznia kell, ezért vannak a sírásók, boncnokok, temetkezési vállalkozók, akiknek a munkáját egyáltalán nem irigyeljük. Aki a halált választotta hivatásának, azok között akad, aki semmi furcsát nem talál a munkájában, de az is előfordul, hogy valami nagyon félelmetes dolgot tapasztalnak. Néhányan erről meséltek.
Segítség: Az éjszaka nagyon rémisztő lehet, ha hullaházba kell menned. Az egyik éjjel a munkatársammal éppen ott voltunk. Nálunk a hullaház egy kis fagyasztó az alagsorban, ahol borzalmas szag terjeng a levegőben, ráadásul elég nehéz bejutni.
Azon az éjjelen egy testet kellett betolnunk a rámpán. A munkatársammal vitatkoztunk, hogy hogyan csináljuk, de végül megoldottuk a feladatot, majd nekiálltunk a papírok kitöltésének. Ekkor hallottuk meg azt a furcsa hangot.
Mind a ketten az ajtó felé fordultunk. Az összes szőrszálunk az égnek meredt, ugyanis valaki segítségért kiabált a fagyasztóból. A kollégámmal egymásra néztünk, majd kirohantunk. Néhány nappal később elmeséltük az egyik munkatársunknak a történteket. Ő elárulta, hogy vele is történt már hasonló. Az eset óta, ha egyedül kell lemennem az alagsorba, akkor próbálok a lehető leggyorsabban végezni.
Szép zöld szemek: Annyira kimerülten mentem hazafelé a munkából, hogy azt sem tudom, hogyan jutottam haza, de sikerült. Egy fiatal nőn dolgoztam azon az éjjelen. Szép zöld szeme volt, ami felkeltette az érdeklődésemet, este pedig róla álmodtam.
Megállás nélkül futott valami elől, de nem tudtam, hogy mi elől. Végül megkérdeztem tőle, hogy miért menekül. A nő azt felelte, hogy a barátja elől fut, mert meg akarja ölni. Másnap ugyanezt a fiatal nőt láttam a tévé képernyőjén. Kiderült, hogy a barátját keresik, mert gyilkossággal vádolják. Senkinek se meséltem az álmomról.
A síró kislány: Elég félelmetesre sikerült az első hullaházi élményem. Éppen csak elkezdtem a műszakomat, amikor elsétáltam a mellékhelyiségre, majd vissza. Amikor kiléptem, akkor egy kislány sírása és léptek zaja ütötte meg a fülemet.A hang egy kisebb szoba felől jött. Ott tartottuk a holttesteket. Amikor közelebb merészkedtem, akkor is hallottam a sírást. Benéztem, de a szoba teljesen üres volt, leszámítva egy fiatal lány testét, aki fejbe lőtte magát.
A kislány: A bátyám temetkezési vállalkozó New Yorkban. Az egyik este megkérdezte, hogy nincs-e kedvem elkísérni, hogy ne legyek egyedül a házban. Elmentem vele, mert úgy gondoltam, hogy nem fog aggasztani a hely, de ebben tévedtem.
Először is a helyszín sötét, furcsa szagú, borzasztóan félelmetes volt. A bátyám azt mondta, hogy a szag teljesen normális, mert a formaldehidet érzem, úgyhogy próbáltam megszokni. Hamarosan munkának látott, én pedig tévéztem.
A hullaház bejárata lengőajtó volt, tehát mindig hallottuk, ha jött valaki. Néhány óra múlva egyedül maradtam, és kicsit elpilledtem. Az ajtó hangja ébresztett fel. Azt hittem a bátyám sétált be, de senki se volt ott.
Visszaaludtam, de megint meghallottam az ajtót. Nem tudom, hogy valaki kifelé vagy befelé jött, de nem hallgatott el. Azt hittem, hogy a bátyám szórakozik velem, úgyhogy felálltam, hogy megkérjem, hogy ezt fejezze be.
Az ajtóban azonban nem ő, hanem egy kislány állt kék ruhában, rózsaszínszalaggal a hajában. Köszöntem neki, de ő nem válaszolt. Lefelé nézett, majd elrohant az ellenkező irányba. Arra gondoltam, hogy biztos egy másik dolgozóval jött be.
Órákkal később lejárt a testvérem műszakja. Hazafelé mentünk, amikor meséltem neki a kék ruhás kislányról. A bátyám a fékre taposott, és elmesélte, hogy este éppen egy kislányt vizsgált, aki kék ruhát viselt, a hajában rózsaszín szalag volt. A gyerek belefulladt egy tóba.
Jacob: A munkámban az a legnehezebb, amikor a családtagoknak kell azonosítaniuk a holttestet. Az egyik esetben a szülőknek kellett megerősíteniük, hogy az autóbalesetet szenvedett férfi, az ő gyermekük. Az édesanya nem bírta a nyomást, ezért megkérte a lányát, hogy kísérje ki a mosdóba. Ahogy visszajöttek, azt állították, hogy a fiatal férfi hangját hallották.Néhány nappal az eset után az irodámban voltam. Már elmúlt éjfél, amikor a fények villogni kezdtek, valaki pedig segítséget kért. A hang egyenesen a fagyasztóból jött, és azt is elmondta, hogy a neve Jacob.
A fiatal férfi is így hívták. Úgy gondoltam, hogy csak a fáradtság miatt képzelődöm. Lefeküdtem a másik szobában, ahol megint hallottam a segélykérést. A mai napig nincs magyarázatom a történtekre.
Kézfogás: Régen hullaházban dolgoztam. A legjobban azt utáltam benne, amikor fel kellett készíteni a testet valamire, amihez a borotválás is hozzátartózik. Az egyik esetben egy nemrégiben meghalt embert borotváltam, amikor az ujjai rákulcsolódtak a kezemre, ugyanis beállt a hullamerevség.
Anyai szeretet: Általában nem kevertem érzelmeket a munkámba, de ez az eset megérintett. Egy kisfiút boncoltam, aki még egy éves lehetett. Akkoriban hasonló korú gyermekem volt. Boncolás közben megfordultam, és egy síró nőt láttam.
Gondoltam, hogy ő az anyuka. Megmondtam neki, hogy nem lehet itt, és megkérdeztem, hogy egyáltalán hogyan jutott be. A nő nem válaszolt, hanem kiment a szobából. Pár perc múlva egy új holttestet toltak be. Ugyanaz a nő feküdt a hordágyon, akit korábban láttam.
(Forrás: bizzarium.com)
Hozzászólások