Halál között az élet virágzik - videó +18

A holtak között élő emberek otthonából jó a kilátás a Fülöp-szigeteki fővárosra. Az emberek elé csak ez a szép látvány nyílik, mert egyébként a szó szoros értelmében emberi tetemekkel élnek együtt.

Picit, ha cinikusak lennénk, mondhatnánk, hogy a szegény embereknek és a holtaknak nem sok a választási lehetősége. Ezen a helyen azonban az élők osztoznak a holtakkal a lakhatás ügyben.



A Fülöp-szigetek fővárosa Manila, amely a legnagyobb népsűrűséggel büszkélkedhet. A lakosság több mint 14 millió ember. Itt a népsűrűség, ami 1 négyzetkilométerre jut, az 41.000 fő. Ez a nép dzsem annyira sűrű, hogy az eltemetett embereken keresztül kell menni az élőknek, temetőkben, hogy temessenek, vagy látogathassák halottjaikat.



A temetőkben a sírhelyeket, csak öt évre lehet bérelni. Ha letelik a bérlet ideje, a sírokat felbontják és egyszerűen „kilakoltatják” a holtakat kriptáikból. Néha a környéken elviselhetetlen bűz terjeng. Az emberek, akik ezt a munkát elvállalják, érzéketlenek lettek feladatukat illetőleg, hiszen a bérért, megélhetésért elvégzik a piszkos munkát.



Kézzel kaparják ki a tetemeket, de a maradványok és csontok a hozzátartozóknak már nem kellenek. Az is előfordul, hogy a tetemeket a zsákokba hagyják a kripták környékén. Ők azt mondják, hogy neki ez az élet és a temető már szinte az otthonukká vált.  Vajon miért van ez?



Talán jó válasz az, hogy egy olyan országban, ahol a lakosság egyharmada napi egy dollárból él, evidens, hogy ezek az emberek ragaszkodnak munkájukhoz. Ráadásul a szegénynegyedek jó része kikényszerül a temetőkre. Ilyen a Navotas városrész is, amely majd csak bele nem ér a tengerbe. Voltak családok, akik birtokukat eladták már, hogy itt éljenek, mert ott már nem volt miből megélni. Itt azonban van munka. A temetőben és a kikötőben. Mindenki abból él ezen a helyen, amiből tud.

Előfordul olyan is, hogy a kripták és csontok között tyúkokat nevelnek és a tojáseladásból tartják fenn magukat. Itt már nem csak néhány család él, hanem egy egész közösség immár negyven éve. Ahol holtak nyugszanak, ott az élők falut építettek. A sírok környékén kisboltok, bárok, éttermek, internet kávézók működnek. Az áram a közeli utcából való, az ivóvíz pedig a temetőben lévő fúrt kutakból való.



Az emberek az összetákolt kunyhókat háznak nevezik. A feltornyosult szemétdombon csótányok és patkányok élnek, amelyek betegségeket terjeszthetnek.



Manila területéről az ide költözött 2000 családot „újszülötteknek” (Bagong Silang) nevezik. Ezek az emberek megpróbálnak optimistán tekinteni a jövőbe, azzal a reménnyel, hogy gyermekeiket majd felnevelik. Nekik már az is nagy dolog, ha a gyermekeik iskolába járhatnak. Az emberek ezen a helyen be is keményedtek, mert tudják, hogy segítség sehonnan nem érkezik. Csupán magukra számíthatnak és önsajnálatnak helye nincs!



Ezeket az embereket egy friss törvény alapján ingyenes családtervezési szolgálattal, iskolai szexuális felvilágosítással, kondomokkal, fogamzásgátló tablettákkal látják el. Ezt a katolikus egyház 14 éven keresztül harcolta ki az ottani politikai harc során.























Forrás: distrupt.blog.hu