Több ezer embert akasztottak fel a szíriai Saydnaya börtönben

Az Amnesty International (AI) sokkoló jelentése szerint a szír kormány tömegével végezte ki az embereket 2011 és 2015 között. Borzalmas dolgok derülnek ki „Az emberi vágóhíd: emberek tömeges akasztása és elpusztítása a szíriai Saydnaya börtönben” című Amnesty International jelentésből, ami bemutatja, hogy a szír kormány milyen embertelen körülmények között tartja a rabokat. A foglyokat rendszeresen kínozzák, éheztetik, nem adnak nekik vizet, se orvosi ellátást.

Lynn Maalouf, az Amnesty International bejrúti regionális irodájának kutatási igazgatóhelyettese elmondta, hogy a jelentés egy titkos, hatalmas, a szír kormány legfelső szintje által engedélyezett, horrorisztikus kampányt leplez le azért, hogy leszámoljon minden kritikus hanggal a szír társadalomban.

Maalouf és a társai követelik, hogy a szír hatóságok azonnal vessenek véget a törvénytelen kivégzéseknek, kínzásoknak, az embertelen körülményeknek a saydnayai és többi börtönben. Iránnak és Oroszországnak, mint a szír kormány két legközelebbi szövetségesének, nyomást kell gyakorolniuk, hogy ennek a gyilkos intézkedésnek vége legyen.

Az igazgatóhelyettes hozzátette, hogy a közelgő genfi béketárgyalásokon muszáj lesz szót ejteni arról, hogy a szír börtönökben folyamatosak a jogsértések. Az ENSZ-nek pedig azonnal független vizsgálatot kell indítania a saydnayai bűncselekmények ügyében, valamint független megfigyelőket kell küldenie a szír börtönökbe.

Tömeges akasztások 2011 és 2015 között: Az AI jelentése szerint minden héten, gyakran heti két alkalommal, tömegesével akasztották fel az embereket a saydnayai börtönben. Az este végzet kivégzések során előfordult, hogy egyszerre ötven ember életét oltották ki. A nemzetközi jogvédő szervezet arra gyanakszik, hogy a mai napig folytatódnak ezek a titkos akasztások.

Sokan a hatóság kínzásába haltak bele, vagy abba, hogy nem kaptak enni és inni, esetleg megvonták tőlük az orvosi ellátást. Emellett a Saydnaya börtön rabjainak szadista és embertelen magatartási szabályokat kell betartaniuk.

A jelentésben található bizonyítékok egy 2015 decembere és 2016 decembere közötti kutatás eredményei. A 84 szemtanúval készített beszélgetések között van, amely börtönőrökkel, a személyzet tagjaival, foglyokkal, bírákkal, ügyvédekkel, szír és nemzetközi szakértőkkel készült.

Az AI 2016 augusztusában kiadott egy jelentést, amiben többek között szerepelt a rekonstruált saydnayai börtön. A jelentés alapján 17 ezer ember halt meg a börtönökben azóta, hogy 2011-ben kitört a szír konfliktus. A halálozások oka a kínzás és az embertelen körülmények. Ez a 17 ezer ember nem tartalmazza azt a 13 ezer törvénytelen kivégzést, ami az új jelentésben szerepel.

A Területi Katonai Bíróság: A jelentésből az is kiderült, hogy egyik saydnayai kivégzést sem előzte meg tárgyalás. Az akasztás előtt a foglyokat elvitték a Területi Katonai Bíróságra, ahol egy-két perces meghallgatáson vettek részt.

Ezek az eljárások annyira rövidek és önkényesek voltak, hogy jóindulattal sem lehet bírósági eljárásnak nevezni. A kormánytisztviselőkkel, őrökkel, bírókkal és korábbi foglyokkal készült interjúk alapján az AI rekonstruálta az akasztás előtti nevetséges eljárásokat.

A katonai bíróság egyik korábbi bírája arról beszélt, hogy a bíróság működése kívül esik a szír jogi keretrendszeren:

„A bíró megkérdezi a fogoly nevét, majd azt, hogy bűnösnek vallja-e magát. Mindegy, hogy mit válaszol, mert bűnösnek fogják találni. Ennek a bíróságnak, ami nem is bíróság, nincs köze a joghoz.”

Az ítéletet a kínzással kierőszakolt vallomások alapján hozzák meg. A rabok nem beszélhetnek az ügyvédjükkel és önmagukat sem képviselhetik. A legtöbb foglyot erőszakkal vitték el, és egy világtól elzárt helyen tartják őket fogva. Az elítéltek csak az akasztás előtt pár perccel tudják meg, hogy kivégzik őket. Tömeges akasztások: Az AI jelentése szerint az akasztások hetente egy-két alkalommal, hétfő és szerda éjjel zajlottak. A foglyoknak azt hazudták, hogy polgári börtönbe kerülnek, de az igazság ezzel szemben az volt, hogy egy föld alatti cellába vitték őket.

Az alapos verés után egy másik épületbe hurcolták az áldozatokat, ahol felakasztották őket. A procedúra alatt a rabok szeme be volt kötve, ezért egészen addig nem tudták, hogy mikor és hogyan halnak meg, amíg meg nem érezték a nyakukon a kötelet.

Egy korábbi bíró több akasztást is végignézett. Ő így beszélt a folyamatról:

„Az áldozatokat 10-15 percen keresztül hagyják lógni. A vékonyabb foglyok esetében előfordul, hogy nem halnak meg. A fiatalabbak nem elég nehezek ahhoz, hogy a súlyuk megölje őket, ezért lentről addig rángatják őket, amíg ki nem törik a nyakuk.”

Az áldozatokat a kivégzőszoba feletti helyiségben tartják azért, hogy hallják, hogy mi történik alattuk. Erről egy „Hamid” nevű korábbi katonatiszt beszélt, akit 2011-ben tartóztattak el:

„Ha lefekszel, a füledet pedig a földre szorítod, akkor hallhatod a hörgést. Ez nagyjából 10 percig tart. Úgy kellett aludnunk abban a szobában, hogy hallottuk, hogy alattuk emberek fulladnak meg. Számomra ez akkor a mindennapok része volt.”

A jelentés szerint egy éjszaka alatt akár ötven embert is felakaszthattak. A halottakat teherautóra teszik, majd egy titkos tömegsírba kaparják el őket. Természetesen a rokonokat senki sem tájékoztatja arról, hogy mi történt.

A cél elpusztítani őket: A Saydnaya börtönt megjárt, de onnan élve kijutó túlélők arról beszéltek, hogy milyen sokkoló körülmények uralkodnak az intézményben. Elmondásuk szerint mindent úgy terveztek meg, hogy a rabokat megfosszák a méltóságuktól, megalázzák és beteggé tegyék őket, éheztessék, majd végül megöljék a foglyokat.

Az AI arra a következtetésre jutott, hogy a saydnayai börtönben tapasztalható körülmények egy tudatos, a rabok elpusztítását célzó terv része. Több rab arról beszélt, hogy megerőszakolták, vagy arra kényszerítették, hogy erőszakoljon meg másokat.

A kínzás, verés, megalázás mindennapos. Ezek a borzalmas büntetések sokszor egy életre szóló sérülést, fogyatékosságot vagy halált okoznak. A börtöncellák alját a rabokból szivárgó vér és genny borítja. A holttesteket minden reggel 9 órakor szedik össze az őrök.

„Nader” egy korábbi fogoly így emlékezett vissza a reggeli procedúrára:

„Minden reggel volt két-három új halott a szárnyunkban. Emlékszem, hogy az őrök megkérdezték, hogy hány halottunk van. Egyes szoba, hány halott? Kettes szoba, hány halott? És ez így ment tovább. Az egyik nap az őrök celláról cellára járva vertek össze mindenkit. Akkor tizenhárman haltak meg a szárnyunkban.”

Az is rendszeres, hogy a rabok nem kapnak vizet és ételt, de az gyakori, hogy az őrök a földre szórják az ételt, ami így vérrel és kosszal keveredik. Azok, akiknek minden borzalom ellenére sikerül élve kijutniuk, a testsúlyuk felét elvesztették.

A saydnayai börtönnek megvannak a maga szabályai. Ilyen például az, hogy a foglyok nem adhatnak ki hangot, még a suttogás sem megengedett. Emellett különféle testhelyzeteket kell felvenniük, ha az őrök belépnek a cellájukba. Ha egyszer ránéznek az őrre, akkor halállal lakolnak. Maalouf leszögezte, hogy a nemzetközi közösségnek, elsősorban az ENSZ Biztonsági Tanácsának, azonnal véget kell vetnie ennek a horrornak:

„Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozott lépét kell tennie, mert nem teheti meg, hogy hátat fordítson ezeknek a borzalmas bűncselekményeknek. El kell fogadnia egy határozatot, amiben felszólítják a szír kormányt, hogy engedjék be a nemzetközi megfigyelőket a börtönökbe. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának pedig azonnal vizsgálatot kell indítania a nemzetközi jogot sértő bűncselekmények ügyében.

Véget kell vetni annak, hogy a Saydnaya börtönben több ezer védtelen embert hidegvérrel megölnek, és nem folytatódhatnak tovább a részletesen megtervezett, szisztematikus pszichológiai és fizikai kínzások sem. Azokat, akik elkövették ezeket a szörnyű bűncselekményeket, bíróság elé kell állítani.”

(Forrás: globoport.hu)