Mit tud a szingapúri oktatás, amit a magyar nem?

Míg Magyarország leszerepelt, addig a kelet-ázsiai országok tanulói taroltak a legnagyobb presztízsű nemzetközi oktatási teszten.Néhány napja kiderült a legnagyobb presztízsű nemzetközi oktatási teszt, a PISA 2015-ös eredménye, amely alapján a magyar tanulók csúnyán elmaradtak a legjobbaktól, ráadásul az előző felmérés óta még romlott is a hazai iskolások teljesítménye.

Az oktatási teszt négy területen (szövegértés, matematika, természettudományok és kollaboratív problémamegoldás) mérte 72 ország diákjainak kompetenciáját. A minap nyilvánosságra hozott ranglista szerint a legjobban Szingapúr (556) szerepelt. A második helyet Japán (538), a harmadikat Észtország (534), a negyediket Taiwan (532), az ötödiket Finnország (531) tanulói szerezték meg.

Szingapúr már hosszú ideje oktatási erőműként üzemel, ugyanis az iskolások elképesztő eredményt produkálnak a teszteken. Főleg természettudományokban, matematikában és szövegértésben remekelnek, most pedig az előző két teszten első helyet elért Kínát is megelőzték.

Szingapúr sikerének titka az, hogy rengeteg pénzt ölnek az oktatásba. Az iskolák a legjobb tanárokat foglalkoztatják, a tananyagot folyamatosan fejlesztik, hogy az naprakész legyen. Habár nekünk, magyaroknak, már ez is jól hangzik, mégis Szingapúrban ez még kevés lenne a fényes sikerhez.

Az ázsiai ország gyermekei már az óvodában különórákat vesznek. Nekik a 40 százalékuk, az általános iskolásoknak a 80 százaléka, a középiskolásoknak a 60 százaléka jár magántanárhoz az oktatási intézményen kívül. Ez azt jelenti, hogy tízből nyolc szingapúri általános iskolás legalább heti három órát magántanárnál van, ami nagy költség a szülők számára.

Szingapúrban a magánoktatás az egyik vezető üzletág az 1.1 milliárd dolláros bevételével, ugyanis a családok ennyit költenek a magánórákra, magániskolákra. Ha ezt levetítjük az ország 5.6 milliós lakosságára, akkor máris világos, hogy ez kirívóan magas összeg.

A családok 34 százaléka 500 és 1000 dollár között, 16 százaléka pedig 2000 dollár felett költ a gyerekek oktatására minden hónapban. Ez akár a háztartáson belüli kiadások több, mint felét jelentheti havonta, attól függően, hogy mekkora a szülők jövedelme, tehát elsősorban a jómódú családok engedhetik meg maguknak, hogy a gyerekük magánoktatásban vegyen részt.

A szelektálás korán elkezdődik Szingapúrban, ugyanis kerületileg nincs meghatározva, hogy hova kell beíratni a gyereket, akinek nincs joga a lakóhelye szerinti intézménybe járni. Ebből következik, hogy minden iskolának megvan a maga szigorú felvételi rendszere.Szingapúrban már az óvodának is hatalmas a tétje, emiatt nem csoda, hogy a családok próbálják különórára járatni a csemetéket, akiknek már az iskola előtt tudniuk kell írni-olvasni, de az alapvető matematika műveleteket is ismerniük kell.

Az általános iskola után egy jó középiskola megfelelő belépő lehet a legjobb egyetemekre. Szingapúrban a tandíjas magánfőiskolák és egyetemek száma is gyors ütemben növekszik. 2012-ben 700 ilyen intézmény volt, most 850 működik.

Habár Szingapúr oktatási rendszere nagyon sikeres, mégis sokan bírálják. Ennek legfőbb oka az, hogy a 11-12 évesek olyan mértékű stresszt élnek át a vizsgákon, amilyet más országokban a középiskolások szoktak.

A szingapúri családok bevallják, hogy nagy a nyomás a gyerekeken, ráadásul a családi baráti kapcsolatok látják a kárát a magánóráknak, mert a tanulás mellett a gyerekeknek nincs ideje arra, hogy a kapcsolatokat is ápolják. A rendszert ez azonban nem hatja meg, tehát Szingapúrban továbbra is az a szabály, hogy aki lemarad, az kimarad. A családok ettől rettegnek, ezért az egészséges szociális és érzelmi fejlődés elé helyezik a tanulást, ami mindennél fontosabb.

(Forrás: globoport.hu)