Minőségi változást is jelent az AfD előretörése
A merkeli politikát élesen bíráló Alternatíva Németországnak (AfD) már a legnagyobb parlamenten kívüli ellenzéki párt Németországban, és támogatottsága rohamosan növekszik. Előretörése "minőségi változást" is jelent a német politikában - értékelte az MTI-nek Kiss J. László Németország-szakértő.
A Corvinus Egyetem tanára emlékeztetett arra, hogy az AfD a baden-württembergi, a rajna-pfalzi és a szász-anhalti tartományi választásokon is kétszámjegyű eredményt ért el, és Rajna-Pfalz kivételével maga mögé utasította a Németországban kormányon lévő nagykoalíció kisebbik pártját, a Szociáldemokrata Pártot (SPD).
Az AfD előretörése a szakértő szerint nem csupán mennyiségi, hanem minőségi változás, mert a két nagy néppárt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és az SPD a legtöbb tartományban már nem képes többséget alkotni, azaz a tartományi politikában elérkezett a hárompárti koalíciók időszaka.
Az AfD sajátosan "antipárt", iszlám-, euró-, bevándorlás- és elitellenes párt, amely a zöldek és a szociáldemokraták '68-as Németországa helyett egy másik Németországot akar megteremteni. 2013. április 14-én még elsősorban eurókritikus, de nem EU-ellenes pártként bontott zászlót a Merkel-kormány alternatíva nélkülinek tekintett eurómentési politikájával szemben.
A párt olyan célokat fogalmazott meg, mint a túlbürokratizált unió reformja, a szerződések újratárgyalása. A pártprogram leszögezte, hogy a márkához való visszatérés többé nem tabu, hiszen az euró számos ország esetében egyenesen károsnak bizonyult, egység helyett megosztottsághoz vezetett, a cél ezért az eurózóna rendezett feloszlatása.
Az AfD első nagy átalakulása a menekültválság kibontakozásával következett be. Az egyik alapító, Bernd Lucke közgazdász-professzor vezette gazdasági liberális szárny elhagyta a pártot, és Frauke Petry vezetésével megerősödött a párt erősen jobboldali jellege, amellyel a széttöredező politikai közép pártjaitól, de a politikai szélekről is híveket tudtak szerezni.
A párt vonzerejének növekedéséhez a "nyitott határok" merkeli menekültpolitikájának növekvő kritikája éppen úgy hozzájárult, mint a társadalmi közhangulat elbizonytalanodása, valamint a szociáldemokrata, liberális és zöld értékekkel kibővült CDU konzervatív identitásának meggyengülése.
A hét végén tartott stuttgarti elfogadott új pártprogram szerint az AfD modern konzervatív párt, amely az évszázadokon alatt kialakult zsidó-keresztény alapokon nyugvó nyugati kultúra megőrzése mellett kötelezi el magát. Ennek azonban - mint a program fogalmaz - nem része az iszlám, ahogyan Németországnak sem.
Ez a megfogalmazás a ma már több mint ötmillió muszlimnak otthont adó Németországban nagy vitát váltott ki. Nem véletlen, hogy a muszlimok és a Németországi Zsidók Központi Tanácsa az AfD-t kisebbségellenes magatartással vádolja, azt hangsúlyozva, hogy ezzel a párt letért az alkotmányosság útjáról.
A pártprogram az iszlám egészét utasítja el: nem vallásnak, hanem politikai ideológiának tekinti, amely nem egyeztethető össze a német alkotmánnyal. Elismeri ugyan a vallásszabadságot és a Németországban élő minden egyes muszlim jogát, hogy magánemberként vallását gyakorolja, de csak addig, amíg ez a törvényi kereteken belül történik. Ugyanakkor az iszlámot a vallásszabadság jegyében mégsem tekinti a kereszténységgel egyenjogúnak, mert az állam és az egyház szétválasztása nélkül az iszlám nemcsak vallás, hanem törvény (saría) is. A kongresszusi szavazáson kisebbségben maradtak azok, akik nem támogatták az iszlám általános elítélését.
A kanadai bevándorláspolitikát példaképnek tekintve a program a német határok biztonságát helyreállítva az ellenőrzött és kvalifikált munkaerő mértékletes bevándorlását tartja a kívánatosnak. Gazdasági szempontból a párt magát liberálisnak tartja, ám nem a szociális államot elutasító neoliberalizmus, hanem a szociális állam túlzásait korlátozó, a német hagyományokhoz kötődő ordoliberalizmus értelmében. A párt a nacionalizmussal szemben magát az "egészséges patriotizmus", családpolitikájában a hagyományos család képviselőjeként határozza meg.
Nem kétséges, hogy a politikai eszmék piacán az euró- és a menekültválság nem szűnő közvetlen és közvetett hatásai közepette, nem kevésbé a társadalmi elbizonytalanodás légkörében az AfD programja számíthat a mai német társadalom számos csoportjának a támogatására - mondta a szakértő, utalva arra is: a legutóbbi tartományi választások eredményei arra mutattak rá, hogy a párt választói között nem csupán a CDU, hanem az SPD, sőt a Zöldek és a Baloldal támogatói is megtalálhatók voltak.
Kiss J. László szerint csak a 2017-es parlamenti választások adnak majd választ arra, hogy az AfD országos méretekben valóban néppárti méretű növekedési pályára került-e. Az ősszel esedékes berlini és a mecklenburg-elő-pomerániai választások pedig jelezhetik, hogy az AfD folytatja-e a tartományi parlamentek meghódításának már megkezdett útját.
A stuttgarti kongresszus azt mutatta, hogy az AfD-n belül számos törésvonal létezik. Emellett figyelembe kell venni azt a szélesebb európai politikai panorámát is, amely a nagy néppárti struktúrák integráló erejének a csökkenéséről és a jobboldali-populista pártok térnyeréséről tanúskodik - vélekedett a szakértő.
Jelentőségében nem kisebb a kérdés, hogy a kormányon lévő pártok milyen új politika kialakítására képesek az "alternatívát kínáló" AfD-vel szemben. A CDU főtitkára egy "múltba visszaforduló és autoriter pártról" beszélt, Angela Merkel pártelnök-kancellár pedig egy olyan új stratégiáról, amely az AfD és választói kiközösítése helyett több erőfeszítést sürget a konzervatív polgárok bizalmának visszanyerése érdekében. E tekintetben épp Angela Merkel az, aki a legtöbbet teheti - jelentette ki az MTI-nek Kiss. J. László.
MTI
A Corvinus Egyetem tanára emlékeztetett arra, hogy az AfD a baden-württembergi, a rajna-pfalzi és a szász-anhalti tartományi választásokon is kétszámjegyű eredményt ért el, és Rajna-Pfalz kivételével maga mögé utasította a Németországban kormányon lévő nagykoalíció kisebbik pártját, a Szociáldemokrata Pártot (SPD).
Az AfD előretörése a szakértő szerint nem csupán mennyiségi, hanem minőségi változás, mert a két nagy néppárt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és az SPD a legtöbb tartományban már nem képes többséget alkotni, azaz a tartományi politikában elérkezett a hárompárti koalíciók időszaka.
Az AfD sajátosan "antipárt", iszlám-, euró-, bevándorlás- és elitellenes párt, amely a zöldek és a szociáldemokraták '68-as Németországa helyett egy másik Németországot akar megteremteni. 2013. április 14-én még elsősorban eurókritikus, de nem EU-ellenes pártként bontott zászlót a Merkel-kormány alternatíva nélkülinek tekintett eurómentési politikájával szemben.
A párt olyan célokat fogalmazott meg, mint a túlbürokratizált unió reformja, a szerződések újratárgyalása. A pártprogram leszögezte, hogy a márkához való visszatérés többé nem tabu, hiszen az euró számos ország esetében egyenesen károsnak bizonyult, egység helyett megosztottsághoz vezetett, a cél ezért az eurózóna rendezett feloszlatása.
Az AfD első nagy átalakulása a menekültválság kibontakozásával következett be. Az egyik alapító, Bernd Lucke közgazdász-professzor vezette gazdasági liberális szárny elhagyta a pártot, és Frauke Petry vezetésével megerősödött a párt erősen jobboldali jellege, amellyel a széttöredező politikai közép pártjaitól, de a politikai szélekről is híveket tudtak szerezni.
A párt vonzerejének növekedéséhez a "nyitott határok" merkeli menekültpolitikájának növekvő kritikája éppen úgy hozzájárult, mint a társadalmi közhangulat elbizonytalanodása, valamint a szociáldemokrata, liberális és zöld értékekkel kibővült CDU konzervatív identitásának meggyengülése.
A hét végén tartott stuttgarti elfogadott új pártprogram szerint az AfD modern konzervatív párt, amely az évszázadokon alatt kialakult zsidó-keresztény alapokon nyugvó nyugati kultúra megőrzése mellett kötelezi el magát. Ennek azonban - mint a program fogalmaz - nem része az iszlám, ahogyan Németországnak sem.
Ez a megfogalmazás a ma már több mint ötmillió muszlimnak otthont adó Németországban nagy vitát váltott ki. Nem véletlen, hogy a muszlimok és a Németországi Zsidók Központi Tanácsa az AfD-t kisebbségellenes magatartással vádolja, azt hangsúlyozva, hogy ezzel a párt letért az alkotmányosság útjáról.
A pártprogram az iszlám egészét utasítja el: nem vallásnak, hanem politikai ideológiának tekinti, amely nem egyeztethető össze a német alkotmánnyal. Elismeri ugyan a vallásszabadságot és a Németországban élő minden egyes muszlim jogát, hogy magánemberként vallását gyakorolja, de csak addig, amíg ez a törvényi kereteken belül történik. Ugyanakkor az iszlámot a vallásszabadság jegyében mégsem tekinti a kereszténységgel egyenjogúnak, mert az állam és az egyház szétválasztása nélkül az iszlám nemcsak vallás, hanem törvény (saría) is. A kongresszusi szavazáson kisebbségben maradtak azok, akik nem támogatták az iszlám általános elítélését.
A kanadai bevándorláspolitikát példaképnek tekintve a program a német határok biztonságát helyreállítva az ellenőrzött és kvalifikált munkaerő mértékletes bevándorlását tartja a kívánatosnak. Gazdasági szempontból a párt magát liberálisnak tartja, ám nem a szociális államot elutasító neoliberalizmus, hanem a szociális állam túlzásait korlátozó, a német hagyományokhoz kötődő ordoliberalizmus értelmében. A párt a nacionalizmussal szemben magát az "egészséges patriotizmus", családpolitikájában a hagyományos család képviselőjeként határozza meg.
Nem kétséges, hogy a politikai eszmék piacán az euró- és a menekültválság nem szűnő közvetlen és közvetett hatásai közepette, nem kevésbé a társadalmi elbizonytalanodás légkörében az AfD programja számíthat a mai német társadalom számos csoportjának a támogatására - mondta a szakértő, utalva arra is: a legutóbbi tartományi választások eredményei arra mutattak rá, hogy a párt választói között nem csupán a CDU, hanem az SPD, sőt a Zöldek és a Baloldal támogatói is megtalálhatók voltak.
Kiss J. László szerint csak a 2017-es parlamenti választások adnak majd választ arra, hogy az AfD országos méretekben valóban néppárti méretű növekedési pályára került-e. Az ősszel esedékes berlini és a mecklenburg-elő-pomerániai választások pedig jelezhetik, hogy az AfD folytatja-e a tartományi parlamentek meghódításának már megkezdett útját.
A stuttgarti kongresszus azt mutatta, hogy az AfD-n belül számos törésvonal létezik. Emellett figyelembe kell venni azt a szélesebb európai politikai panorámát is, amely a nagy néppárti struktúrák integráló erejének a csökkenéséről és a jobboldali-populista pártok térnyeréséről tanúskodik - vélekedett a szakértő.
Jelentőségében nem kisebb a kérdés, hogy a kormányon lévő pártok milyen új politika kialakítására képesek az "alternatívát kínáló" AfD-vel szemben. A CDU főtitkára egy "múltba visszaforduló és autoriter pártról" beszélt, Angela Merkel pártelnök-kancellár pedig egy olyan új stratégiáról, amely az AfD és választói kiközösítése helyett több erőfeszítést sürget a konzervatív polgárok bizalmának visszanyerése érdekében. E tekintetben épp Angela Merkel az, aki a legtöbbet teheti - jelentette ki az MTI-nek Kiss. J. László.
MTI
Hozzászólások