Salamon Konrád: 1956 az első győztes antikommunista forradalom
1956 az első győztes antikommunista forradalom a világon; ezt nem csak a tények tisztelete, de a magyarság önbecsülése miatt is fontos kimondani - jelentette ki Salamon Konrád történész a Közép-Európa és 1956 - Írók a forradalomban című emlékülésen a Parlamentben szombaton.
A szakember előadásában az 1956 forradalomról szóló, két korábban elterjedt magyar tankönyvben található leírását elemezve arról beszélt: az 1994-es középiskolai tankönyv részletesen tárgyalta az eseményeket. Ám, az ott használt fogalmak vitathatóak.
Salamon Konrád szerint ha az 1917-es bolsevik hatalomátvételt és az 1919-es magyar tanácsköztársaságot forradalomnak tekintjük, akkor azok, akik az ilyen rendszereket meg akarják dönteni - például 1956 hősei - csak ellenforradalmárok lehetnek. Holott a tények egyértelműen azt mutatják, hogy 1917 őszén Oroszországban és 1919 tavaszán Magyarországon államcsíny zajlott, a bolsevikok eltiporták a kibontakozó polgári demokratikus köztársaságokat.
Ebben az értelmezési keretben lehet 1956 forradalom, és Kádár 1956. november 4-e utáni országlása pedig "vörös ellenforradalom" - mutatott rá a történész.
A korábban legszélesebb körben használt másik, 2005-ös középiskolai tankönyv kapcsán a szakember arra hívta fel a figyelmet: a forrásközpontú kiadványban az egy évtizeddel korábbihoz képest harmadára csökkent az 1956-ról szóló "lecke", ugyanakkor a szemlélet megengedővé, a fogalomhasználat pedig semlegessé vált. A tankönyv nézőpontjára jellemző, hogy a forradalom felívelő szakasza kapcsán nem annak győzelméről, hanem a hatalom időleges meghátrálásáról beszél.
M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) főigazgató-helyettese a Kádár-rendszer évtizedeiről szólva úgy fogalmazott: akkor is 1956-ról beszéltek, amikor nem az volt a téma, mert minden a forradalom következménye volt.
Mindenkinek megvolt a maga '56-os élménye, de arról csak családi, szűk baráti körben lehetett beszélni. Sokan feledésről beszélnek, de inkább arról van szó, hogy Kádárék megteremtették a csend Magyarországát. A másik nyilvánosságban pedig nem azt keresték az emberek, ami elválaszt. Ez a megközelítés inkább csak a '80-as évek vége felé került előtérbe - mondta a történész.
A hatalommal ütköző Mozgó Világ és Tiszatáj című folyóiratok kapcsán M. Kiss Sándor megjegyezte: a '80-as évek elején egy nemzedék már készen állt a rendszerváltásra. Az 1990-es, első szabadon választott parlamentben pedig több mint ötven '56-os ült, MDF-esek, SZDSZ-esek, de még szocialisták is.
Az emlékülésen az érdeklődők megismerkedhettek a Retörki Írók az írószövetség történetéről (1982-83) című kiadványával, mely tartalmazza Lezsák Sándor kezdeményezésére létrejött három nyilvános kerekasztal beszélgetés jegyzőkönyvét az írószövetség 1945 áprilisi megalakulásától 1957 áprilisi feloszlatásáig tartó történetéről a szövetség egykori vezetőivel, ismert írókkal és állampárti vezetőkkel.
MTI
A szakember előadásában az 1956 forradalomról szóló, két korábban elterjedt magyar tankönyvben található leírását elemezve arról beszélt: az 1994-es középiskolai tankönyv részletesen tárgyalta az eseményeket. Ám, az ott használt fogalmak vitathatóak.
Salamon Konrád szerint ha az 1917-es bolsevik hatalomátvételt és az 1919-es magyar tanácsköztársaságot forradalomnak tekintjük, akkor azok, akik az ilyen rendszereket meg akarják dönteni - például 1956 hősei - csak ellenforradalmárok lehetnek. Holott a tények egyértelműen azt mutatják, hogy 1917 őszén Oroszországban és 1919 tavaszán Magyarországon államcsíny zajlott, a bolsevikok eltiporták a kibontakozó polgári demokratikus köztársaságokat.
Ebben az értelmezési keretben lehet 1956 forradalom, és Kádár 1956. november 4-e utáni országlása pedig "vörös ellenforradalom" - mutatott rá a történész.
A korábban legszélesebb körben használt másik, 2005-ös középiskolai tankönyv kapcsán a szakember arra hívta fel a figyelmet: a forrásközpontú kiadványban az egy évtizeddel korábbihoz képest harmadára csökkent az 1956-ról szóló "lecke", ugyanakkor a szemlélet megengedővé, a fogalomhasználat pedig semlegessé vált. A tankönyv nézőpontjára jellemző, hogy a forradalom felívelő szakasza kapcsán nem annak győzelméről, hanem a hatalom időleges meghátrálásáról beszél.
M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) főigazgató-helyettese a Kádár-rendszer évtizedeiről szólva úgy fogalmazott: akkor is 1956-ról beszéltek, amikor nem az volt a téma, mert minden a forradalom következménye volt.
Mindenkinek megvolt a maga '56-os élménye, de arról csak családi, szűk baráti körben lehetett beszélni. Sokan feledésről beszélnek, de inkább arról van szó, hogy Kádárék megteremtették a csend Magyarországát. A másik nyilvánosságban pedig nem azt keresték az emberek, ami elválaszt. Ez a megközelítés inkább csak a '80-as évek vége felé került előtérbe - mondta a történész.
A hatalommal ütköző Mozgó Világ és Tiszatáj című folyóiratok kapcsán M. Kiss Sándor megjegyezte: a '80-as évek elején egy nemzedék már készen állt a rendszerváltásra. Az 1990-es, első szabadon választott parlamentben pedig több mint ötven '56-os ült, MDF-esek, SZDSZ-esek, de még szocialisták is.
Az emlékülésen az érdeklődők megismerkedhettek a Retörki Írók az írószövetség történetéről (1982-83) című kiadványával, mely tartalmazza Lezsák Sándor kezdeményezésére létrejött három nyilvános kerekasztal beszélgetés jegyzőkönyvét az írószövetség 1945 áprilisi megalakulásától 1957 áprilisi feloszlatásáig tartó történetéről a szövetség egykori vezetőivel, ismert írókkal és állampárti vezetőkkel.
MTI
Hozzászólások