A párkapcsolatfüggőség rabbá tesz!

Manapság gyakran előfordul, hogy benne marad valaki egy rossz kapcsolatban, csak azért, mert fél a magánytól.

Ilyenkor az adott fél a cselekedeteit a párja véleményétől függően teszi meg. Általában ez nem kölcsönös, sőt a párkapcsolat sem mondható boldognak.

A párkapcsolatfüggőség adódhat abból, hogy az egyén nem tanulta meg az önállóságot, illetve függetlenül nem érzi magát életképesnek.

Ennek hatására szorongani kezd és félelmek gyötrik, fantáziavilága ugyan aktív marad, de abból semmit sem valósít meg.

Állandó kielégítetlen érzelmi állapotban van. Nem a társ teszi őt ilyenné, hanem saját magát taszítja ebbe a helyzetbe és ezzel korlátozza önmagát.

Amennyiben akarná változtathatna az állapotán, de beismerni is fél ezt. Az ilyen ember gyakran válik gyávává és kényelmessé.

Lehet így élni, de tudni kell azt, hogy ezt mind magának köszönheti. Amikor eljut egy személy arra a pontra, hogy felismeri a helyzetet és változtatni akar, az már fél siker.  Erő kell ugyan ehhez a belátáshoz és az önálló élethez, de ha nem szeretne kiszolgáltatott és boldogtalan maradni, lépnie kell. Nem mástól kell várni a megoldást, hiszen  saját maga kezében van az irányítás.

Aki nem mer önállósulni, az valószínűleg megrekedt a gyermekszerepben. Ilyen esetben nem a szerelmes társat keresi, hanem  anya- vagy apaképet szeretne találni a párjában, tehát egy olyan személyt akinek meg kell felelni, védelmez és büntet és biztonságérzetet kelt számára.

Fontos tudni, hogy az önálló életvezetésre való képesség az érzelmi érettség egyik legfontosabb kritériuma.