Ezért vagyunk képesek helyet szorítani a desszertnek, még akkor is ha már tele vagyunk a főétellel

Az étkezés sokkal összetettebb folyamat, mint gondolnánk. Nem csak a gyomrunknak kell jóllaknia ugyanis, hanem az agyunknak is. 



Bizonyára mindannyiunkkal megesett már, hogy szinte úgy éreztük kipukkadunk, mégis mikor meghalljuk a desszert szót, mintha pont annyi hely lenne hirtelen a gyomrunkban, ahová még befér az a kis süti, csoki, vagy bármilyen édesség. Ez a jelenség nem csak az édesszájú emberekre jellemző, hanem bárkire. Elég csupán egy tipikus karácsonyi ebédre gondolni, amikor tobzódik az asztalon a sok különleges fogás, végül mégis a desszert után nyúlunk. 

Ez azért van, mert a gyomrunk bár tele van és kielégült, az agyunk azonban nem. A főételekből jóval többet fogyasztunk, mint a desszertekből - ideális esetben - ezért az agyunk számára unalmassá válik. A desszert szó hallatán azonban lehetőségek ezrei jelennek meg. Más ízek, más textúrák, érdekes kombinációk. Ilyenkor valójában nem éhséget érzünk, hanem az agyunk izgatottságát, mely arra hajt minket, hogy fedezzük fel ezeket az új csalogató lehetőségeket, még akkor is, ha már előre tudjuk, hogy gyomorpanaszokkal kell szembe néznünk utána. 



(forrás: howitworks)