Miért hazudunk?
Sokszor nyugtatjuk magunknak azzal, hogy néha bizony muszáj hazudni, annak ellenére, hogy a tartós kapcsolatok alapja az őszinteség. De akkor mégis miért szoktunk füllenteni és mennyivel különb a kegyes hazugság a sima hazugságtól?
A szüleink arra tanítottak minket, hogy hazudni bűn, miközben ők nap mint nap füllentenek nekünk. Ki ne hallotta volna az édesanyja szájából, hogy ha répát eszik, jobban fog fütyülni, vagy hogy a spenóttól erősebb lesz. De a kisbabát is a gólya hozza, a karácsonyi ajándékot pedig a Jézuska... Ezt a fajta hazugságot nevezzük kegyes hazugságnak, amire igenis szükségünk van. Azzal, ha kívánatosabbá szeretnénk tenni mondjuk a répát, hogy a gyerekünk megegye (mert egészséges), úgy gondolom, hogy nem követünk el bűnt. Ezeknek a füllentéseknek az a célja, hogy segítsünk vele. A gyermekek egy ideig hisznek is a szüleiknek, azonban mikor kikerülnek a kontroll alól, szembesülniük kell a fájó igazsággal, hogy az egész világuk hazugságokra épült. Ha innen közelítünk, akkor a kegyes hazugság sem jó, de ha azt nézzük, hogy legalább volt pár boldog évük, amikor egy védelmező burokban szabadon álmodozhattak, mégsem tűnik rossz döntésnek, hogy olykor füllentettünk.
Ki hazudik többet?
A férfiaknak 36, míg a nők 27 százaléka vallja, hogy rendszeresen szokott hazudni kisebb-nagyobb dolgokban. Egy kapcsolat kezdetén például gyakoriak az olyan hazugságok/elhallgatások amik arra irányulnak, hogy a másik félben minél jobb benyomást keltsünk. Ez még bele is fér, de vigyázni kell, hogy ne essünk túlzásba, mert a végén teljesen másnak fogunk látszani, mint amilyenek valójában vagyunk. Felmérések alapján egyébként a hibáinkat próbáljuk leggyakrabban hazugságokkal leplezni. Második helyen az érzelmek színlelése, míg a dobogós helyen az elkésésre adott magyarázatok állnak. Ugye ugye?
A hazugság szónak még a kimondása is rossz érzés. A szó negatív hatását támasztja alá, hogy számos finomító szinonimát használunk rá, mint a füllentés, blöffölés, csúsztatás, kamuzás. De akárhogy is hívjuk, amennyiben nem segítő szándékkal füllentünk, az elítélendő. Ebben a tudatban igazán elgondolkodtató, hogy egy átlagos nap alatt hányszor próbálnak átverni bennünket, rosszindulatúan és nyereségvágyból. Hányszor szembesülünk a boltban a megtévesztéssel, hányszor adnak vissza direkt rosszul, hányszor próbálnak ránksózni hibás termékeket vagy romlott árút. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy például egy építkezés kapcsán miként gyűlik meg egy gyanútlan és tapasztalatlan vásárlónak a baja a szakmunkásokkal (akik mind két lábon járó pénztárcát látnak bennünk). Ott vannak még a társadalmi hazugságok, például a különböző bankok hirdetései (kölcsönök esetén a többszörösét fizetjük vissza), vagy az áruházak hirdetései az akciókról (az akciós ár valójában nem is akciós).
Ebbe a kategóriába tartoznak a reklámok is, ahol szintén számos hazugság hangzik el, csak azért, hogy megvásároljuk az adott terméket (pl. a kozmetikai termékeket, amiktől szebbek és fiatalabbak leszünk). Bár nem olyan súlyosak, ezek sem a kegyes hazugságok közé tartoznak, hiszen segítő szándékú füllentésnek azt nevezzük, haegy rossz szokáson akarunk változtatni, vagy tompítani igyekszünk valami kellemetlen hírt, miközben az egésszel senkinek sem ártunk. Gyakran előfordul, hogy éppen azért nem mondunk igazat, hogy megkíméljük a másikat valami rossztól. Például: „Jól áll nekem ez a ruha?” kérdésére a nők többsége az igazságtól függetlenül csakis egy választ fogad el. Az ilyen kegyes hazugságok, tehát a mindennapjaink részét képezik, azonban ez nem azt jelenti, hogy fontos kérdésekben is belefér a csúsztatás. Ha ilyenkor is hazudunk, azzal alapjaiban rendíthetjük meg kapcsolatainkat, ami végérvényesen tönkreteheti a bizalmat. Különbséget kell tenni tehát a hazugság és a füllentés között.
Hogyan füllentsünk jól?
A szüleink arra tanítottak minket, hogy hazudni bűn, miközben ők nap mint nap füllentenek nekünk. Ki ne hallotta volna az édesanyja szájából, hogy ha répát eszik, jobban fog fütyülni, vagy hogy a spenóttól erősebb lesz. De a kisbabát is a gólya hozza, a karácsonyi ajándékot pedig a Jézuska... Ezt a fajta hazugságot nevezzük kegyes hazugságnak, amire igenis szükségünk van. Azzal, ha kívánatosabbá szeretnénk tenni mondjuk a répát, hogy a gyerekünk megegye (mert egészséges), úgy gondolom, hogy nem követünk el bűnt. Ezeknek a füllentéseknek az a célja, hogy segítsünk vele. A gyermekek egy ideig hisznek is a szüleiknek, azonban mikor kikerülnek a kontroll alól, szembesülniük kell a fájó igazsággal, hogy az egész világuk hazugságokra épült. Ha innen közelítünk, akkor a kegyes hazugság sem jó, de ha azt nézzük, hogy legalább volt pár boldog évük, amikor egy védelmező burokban szabadon álmodozhattak, mégsem tűnik rossz döntésnek, hogy olykor füllentettünk.
Ki hazudik többet?
A férfiaknak 36, míg a nők 27 százaléka vallja, hogy rendszeresen szokott hazudni kisebb-nagyobb dolgokban. Egy kapcsolat kezdetén például gyakoriak az olyan hazugságok/elhallgatások amik arra irányulnak, hogy a másik félben minél jobb benyomást keltsünk. Ez még bele is fér, de vigyázni kell, hogy ne essünk túlzásba, mert a végén teljesen másnak fogunk látszani, mint amilyenek valójában vagyunk. Felmérések alapján egyébként a hibáinkat próbáljuk leggyakrabban hazugságokkal leplezni. Második helyen az érzelmek színlelése, míg a dobogós helyen az elkésésre adott magyarázatok állnak. Ugye ugye?
A hazugság szónak még a kimondása is rossz érzés. A szó negatív hatását támasztja alá, hogy számos finomító szinonimát használunk rá, mint a füllentés, blöffölés, csúsztatás, kamuzás. De akárhogy is hívjuk, amennyiben nem segítő szándékkal füllentünk, az elítélendő. Ebben a tudatban igazán elgondolkodtató, hogy egy átlagos nap alatt hányszor próbálnak átverni bennünket, rosszindulatúan és nyereségvágyból. Hányszor szembesülünk a boltban a megtévesztéssel, hányszor adnak vissza direkt rosszul, hányszor próbálnak ránksózni hibás termékeket vagy romlott árút. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy például egy építkezés kapcsán miként gyűlik meg egy gyanútlan és tapasztalatlan vásárlónak a baja a szakmunkásokkal (akik mind két lábon járó pénztárcát látnak bennünk). Ott vannak még a társadalmi hazugságok, például a különböző bankok hirdetései (kölcsönök esetén a többszörösét fizetjük vissza), vagy az áruházak hirdetései az akciókról (az akciós ár valójában nem is akciós).
Ebbe a kategóriába tartoznak a reklámok is, ahol szintén számos hazugság hangzik el, csak azért, hogy megvásároljuk az adott terméket (pl. a kozmetikai termékeket, amiktől szebbek és fiatalabbak leszünk). Bár nem olyan súlyosak, ezek sem a kegyes hazugságok közé tartoznak, hiszen segítő szándékú füllentésnek azt nevezzük, haegy rossz szokáson akarunk változtatni, vagy tompítani igyekszünk valami kellemetlen hírt, miközben az egésszel senkinek sem ártunk. Gyakran előfordul, hogy éppen azért nem mondunk igazat, hogy megkíméljük a másikat valami rossztól. Például: „Jól áll nekem ez a ruha?” kérdésére a nők többsége az igazságtól függetlenül csakis egy választ fogad el. Az ilyen kegyes hazugságok, tehát a mindennapjaink részét képezik, azonban ez nem azt jelenti, hogy fontos kérdésekben is belefér a csúsztatás. Ha ilyenkor is hazudunk, azzal alapjaiban rendíthetjük meg kapcsolatainkat, ami végérvényesen tönkreteheti a bizalmat. Különbséget kell tenni tehát a hazugság és a füllentés között.
Hogyan füllentsünk jól?
Ha lehet, ne hazudjunk konkrétan, mert ha kiderül, nehezebb kimagyarázni, érdemes inkább csak kicsit „átkozmetikázni” az igazságot. De azért, ha lehet, válasszuk minél többször az egyenes utat.
Hozzászólások