Miért ragaszkodunk a régi tárgyakhoz?
Mi az oka, hogy egy-egy emléknek olyan nagy jelentősége van az életünkben?
Itt a tavasz, ami egyet jelent azzal, hogy eljött a nagytakarítás ideje, amikor kidobhatjuk végre az összes felesleges limlomot. Ez azonban nem olyan egyszerű munka, hiszen hiába nagy az elhatározás, hogy most megszabadulunk a régi dolgoktól, biztos, hogy a kezünkbe fog akadni egy-két olyan tárgy, amitől nincs szívünk megválni, pedig csak a port fogja.
Ilyenkor elkap minket az az érzés, hogy felelősséggel tartózunk az adott ereklye iránt. Lehet ez egy nyaklánc, amit az anyukánktól kaptunk, vagy egy bross, ami még a nagymamánké volt, esetleg egy régi fényképalbum, amiben olyan emberekről készült fotók vannak, akiket nem ismerünk, mégis az is összeköt a múlttal, tehát a kidobásuk olyan, mintha egy emléket dobnánk ki, ezért inkább visszatesszük a fiók mélyére.
A régi tárgyakhoz azért ragaszkodunk, mert úgy érezzük, hogy az kapcsolatot teremt köztünk és a már rég halott rokonaink között. Ha például megöröklünk egy nyakláncot, akkor azt csak egy régi kacatként kezeljük, amit sosem veszünk fel.
Amennyiben azonban az ajándékozó az egyik rokonunk, aki elmeséli a nyaklánc történetét, akkor máris egy féltve őrzött kincset fogunk a kezünkben. Ebből következik, hogy amennyiben egy családi ereklyét tovább ajándékozunk az új generációnak, akkor el kell mesélnünk a tárgy történetét, mert különben az új tulajdonos is először csak egy porfogónak fogja tekinteni.
A családi ereklyék tökéletes eszközei annak, hogy közelebb hozza egymáshoz a generációkat, akiket akár több száz év is elválaszthat egymástól. Ezeket az emlékeket felesleges zálogházba vinni, hiszen többségük értéktelen, legalábbis anyagi szempontból.
Mivel az eszmei értéke felbecsülhetetlen egy családi ereklyének, ezért meg kell fontolnunk, hogy kinek mit ajándékozunk tovább. Az ajándék ugyanis a szeretet, a megtiszteltetés és a felelősség megtestesítője, ezért át kell gondolnunk, hogy kinek, mi célból és hogyan adjuk tovább.
Amikor átadjuk valakinek az ereklyét, akkor el kell mesélnünk a történetét, hogy mit jelent a számunkra, és miért pont annak a rokonnak adjuk tovább, akinek oda ajándékozzuk! Figyeljünk arra, hogy a megajándékozott ne érezze úgy, hogy egy hatalmas érzelmi terhet teszünk a vállára! Törekedjünk arra, hogy az illető kész legyen befogadni az ajándékhoz fűződő történetet, valamint ösztönösen érezze, hogy felelősséggel tartózik a tárgy iránt.
Habár a családi ereklyék rendkívül fontosak, mégis oda kell figyelnünk arra, hogy ne ragaszkodjunk túlságosan, mert az már egészségtelen! Amennyiben valaki képes mindenféle régi tárgyat évekig őrizgetni, az valójában valami más hiányát akarja pótolni ilyen módon, ám ez lehetetlen.
Ügyeljünk arra, hogy ne ragaszkodjunk betegesen egy-egy tárgyhoz! Az természetes, ha óvjuk őket, de ne rettegjünk az elvesztésüktől, mert az komoly probléma, ha a félelem a legerősebb érzelem, ami a családi ereklyékhez köt.
(Forrás: noiportal.hu)
Itt a tavasz, ami egyet jelent azzal, hogy eljött a nagytakarítás ideje, amikor kidobhatjuk végre az összes felesleges limlomot. Ez azonban nem olyan egyszerű munka, hiszen hiába nagy az elhatározás, hogy most megszabadulunk a régi dolgoktól, biztos, hogy a kezünkbe fog akadni egy-két olyan tárgy, amitől nincs szívünk megválni, pedig csak a port fogja.Ilyenkor elkap minket az az érzés, hogy felelősséggel tartózunk az adott ereklye iránt. Lehet ez egy nyaklánc, amit az anyukánktól kaptunk, vagy egy bross, ami még a nagymamánké volt, esetleg egy régi fényképalbum, amiben olyan emberekről készült fotók vannak, akiket nem ismerünk, mégis az is összeköt a múlttal, tehát a kidobásuk olyan, mintha egy emléket dobnánk ki, ezért inkább visszatesszük a fiók mélyére.
A régi tárgyakhoz azért ragaszkodunk, mert úgy érezzük, hogy az kapcsolatot teremt köztünk és a már rég halott rokonaink között. Ha például megöröklünk egy nyakláncot, akkor azt csak egy régi kacatként kezeljük, amit sosem veszünk fel.
Amennyiben azonban az ajándékozó az egyik rokonunk, aki elmeséli a nyaklánc történetét, akkor máris egy féltve őrzött kincset fogunk a kezünkben. Ebből következik, hogy amennyiben egy családi ereklyét tovább ajándékozunk az új generációnak, akkor el kell mesélnünk a tárgy történetét, mert különben az új tulajdonos is először csak egy porfogónak fogja tekinteni.
A családi ereklyék tökéletes eszközei annak, hogy közelebb hozza egymáshoz a generációkat, akiket akár több száz év is elválaszthat egymástól. Ezeket az emlékeket felesleges zálogházba vinni, hiszen többségük értéktelen, legalábbis anyagi szempontból.
Mivel az eszmei értéke felbecsülhetetlen egy családi ereklyének, ezért meg kell fontolnunk, hogy kinek mit ajándékozunk tovább. Az ajándék ugyanis a szeretet, a megtiszteltetés és a felelősség megtestesítője, ezért át kell gondolnunk, hogy kinek, mi célból és hogyan adjuk tovább.Amikor átadjuk valakinek az ereklyét, akkor el kell mesélnünk a történetét, hogy mit jelent a számunkra, és miért pont annak a rokonnak adjuk tovább, akinek oda ajándékozzuk! Figyeljünk arra, hogy a megajándékozott ne érezze úgy, hogy egy hatalmas érzelmi terhet teszünk a vállára! Törekedjünk arra, hogy az illető kész legyen befogadni az ajándékhoz fűződő történetet, valamint ösztönösen érezze, hogy felelősséggel tartózik a tárgy iránt.
Habár a családi ereklyék rendkívül fontosak, mégis oda kell figyelnünk arra, hogy ne ragaszkodjunk túlságosan, mert az már egészségtelen! Amennyiben valaki képes mindenféle régi tárgyat évekig őrizgetni, az valójában valami más hiányát akarja pótolni ilyen módon, ám ez lehetetlen.
Ügyeljünk arra, hogy ne ragaszkodjunk betegesen egy-egy tárgyhoz! Az természetes, ha óvjuk őket, de ne rettegjünk az elvesztésüktől, mert az komoly probléma, ha a félelem a legerősebb érzelem, ami a családi ereklyékhez köt.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások