Horrorisztikus tények a karácsonyról

A szeretet, és békesség ünnepének fényét elhalványítják a morbid történelmi események.

Nemcsak a házukat, hanem a szívüket is ünnepi díszbe öltöztetik karácsonykor az emberek. Ilyenkor nem számít, hogy hívők-e, mert nem az a lényeg, hogy hisz-e valaki Istenben, vagy inkább valami másban, hanem az, hogy ünnepeljék a fényt, a szeretetet, és együtt legyenek azokkal, akik a legfontosabbak a számukra.

Ezt a negédes elképzelést a karácsonyról, azért szépen tönkre lehet tenni, ha utána olvasnak egy-két dolognak. Ezért muszáj előre figyelmeztetni mindenkit, hogy a következő tények érzékenyen érinthetik egyesek lelkivilágát. Ha nem szeretnének kiábrándulni a szeretet ünnepéből, akkor inkább ne is olvassanak tovább!

Akik itt maradtak azok legelőször ismerkedjenek meg a Midwinter night`s dream című karácsonyi ének eredetével, ami a XV.

Az énekhez tartozó történet Máté evangéliumában található meg, és Heródes király a főszereplője. Az uralkodó félt, hogy valaki elvenné a trónját, ezért elküldte a katonáit, hogy öljenek meg minden két évnél fiatalabb gyermeket Betlehemben. A legenda szerint a szülők ezt a dalt énekelték a kivégzésre váró gyerekeknek, hogy megnyugtassák őket.

S, ha már gyerekek, akkor essen szó arról a három, brutálisan meggyilkolt, gyermekről is, akiket az a Szent Miklós hozott vissza az életbe, akit mi Mikulásként várunk minden évben. Hogy erre hogyan volt képes? Az rejtély.

Magyarországon nem annyira népszerű, de külföldön elég gyakori az az angol tradíció, hogy néhányan bekopognak a házak ajtaján, és karácsonyi dalt énekelnek a háziaknak, akiktől cserébe süteményt kapnak, majd a dalos pacsirták továbbállnak.

A karácsonyi énekesek eredetileg azonban nem voltak ilyen nyugodt, kedves emberek, hanem éppen ellenkezőleg! Annyira agresszívek voltak, hogy betörtek az emberekhez, ételt, italt követeltek tőlük, és erőszakkal fenyegették a háziakat.

A bizarr karácsonyi legendák között nem csak halott gyerekekre és erőszakra található példa, hanem vérfertőzésre is! Jézuska történetéből mindenki ismeri a mirhát, aranyat, és a tömjént. Azt viszont már kevesen tudják, hogy a mirhát balzsamozási kenőcsként használták, a tömjént pedig temetéseknél, hogy eltüntessék azzal a rossz szagokat.

A mirhafa története Ovidus szerint vérfertőzésről szól, ugyanis Myrrha annyira kívánta az apját, hogy cselhez folyamodott, aminek köszönhetően többször is lefeküdhetett vele, ám a leány lebukott, és menekülnie kellett, mert az apja meg akarta ölni. Az istenek megsajnálták Myrrhát, és fává változtatták.

Egy másik legenda nem vérfertőzésről, hanem kasztrációról szól. V. Leó bizánci császár lemondásra kényszerített I. Mihályt, akinek a fiát kasztráltatta. 820 karácsony napján V. Leó éppen Haga Sophia oltáránál imádkozott, amikor összeesküvők csaptak le rá.

A császárnál nem volt fegyver, csak fakereszt és füstölő, ám ezekkel nem tudta megvédeni magát, úgyhogy hamarosan kilehelte a lelkét. I. Mihály ennyivel nem elégedett meg, hanem bosszúja teljessége érdekében, kasztráltatta V. Leó négy fiát.

Végezetül egy érdekesség az izlandi karácsonyi hagyományokról, ahol nem a Krampusztól félnek a gyerekek, hanem a nagyon gonosz, félelmetes, fekete karácsonyi macskától, aki eljön azért a gyerekért, amelyik nem kapott új ruhát karácsonykor, és felfalja.

(Forrás: listverse.com)