A legjobb haverfilmek

Ezeket az alkotásokat ne hagyd ki, ha szereted a buddy movie történeteket!A jó haverfilm receptje látszólag pofonegyszerű: szükség van hozzá két nagyon eltérő karakterű és/vagy hátterű szereplőre, majd teremteni kell egy olyan helyzetet, általában bűnügyet, aminek megoldása érdekében, kénytelenek lesznek együtt dolgozni.

Természetesen a két karakter eleinte idegesítse, lehetőleg utálja egymást, de úgy, hogy azon nagyon jól szórakozzon a néző. A cselekménynek úgy kell lezajlania, hogy az egymást követő közös kalandok során a szereplők fedezzék fel egymás értékeit, tanuljanak egymástól valamit, ami által ők is jobb emberré válhatnak, majd a film végére váljanak igazi barátokká.

Mint látható, a haverfilm nem egy igazi (al)műfaj, hanem inkább történetséma, amit most a Marvel a saját szájíze szerint alakított A Hangya és a Darázs című filmjükben, amit mától a hazai mozik is bemutatnak.

Ennek apropóján íme néhány nagyszerű haverfilm!

Erőszakik (In Bruges, 2008): Martin McDonagh bemutatkozó filmjének főszereplője két nagyon eltérő személyiségű ír bérgyilkos, akiknek egy félresikerült meló után annyi a dolguk, hogy húzzák meg magukat egy mesés belga kisvárosban, ám ez nem megy nekik.

Colin Farrell talán élete alakítását nyújtotta a lelkizős suttyó bérgyilkos szerepében, míg Brendan Gleeson a szokásos karizmájával hozta a bölcs, öreg karaktert, aki életében utoljára próbál valami szépet és emlékezeteset adni saját magának, vagy valaki másnak, például a nézőnek.

Halálos fegyver (Lethal Weapon, 1987): Ha őszinték akarunk lenni, akkor talán a Halálos fegyver, annak három folytatása, egy paródiafilm, és egy, a film alapján készült sorozat az első, ami azonnal az eszünkbe jut, ha meghalljuk a haverfilm kategóriát.

A filmsorozatban Mel Gibson egy saját démonaival küzdő, öntörvényű, kissé őrült nyomozót alakít, míg Danny Glover egy nyugdíj előtt álló, sztoikus rendőr. A két zsaru annyira emlékezetes párost alkot, hogy amellett nem lényegtelen, hogy miről szólnak a bűnügyek, mert csak olyan szituációkra van szükség, amit a két főszereplőnek együtt kell megoldania.

Rendes fickók (Nice Guys, 2016): Shane Black nevéhez olyan klasszikus haverfilmek fűződnek, mint a Halálos fegyver, Az utolsó cserkész forgatókönyve, valamint a saját bemutatkozó rendezése, a Durr, durr és csók.

Ebből is látszik, hogy Black már igazán rutinos alkotóként hozta a legjobb formáját, amikor elkészítette a Rendes fickók című filmet. A történet a hetvenes évek Los Angelesében játszódik, ahol egy eltűnt lány és egy halott pornósztár ügyében nyomoz Ryan Gosling és Russell Crowe, akiknek párosa beírta magát a legjobb haverfilmek sorába, ezért nem csoda, hogy már szó esett a folytatásról és egy, a film alapján készült, sorozatról.Men in Black - Sötét zsaruk (Men in Black, 1997): A kilencvenes évek közepétől megváltozott a haverfilm kategória, mert alig, jellemzően B-kategóriában, készültek virtigli haverfilmek, a bevált történetszálakat pedig próbálták új módszerekkel megreformálni Hollywoodban.

Ilyen próbálkozás volt a sci-fi vígjáték, a Men in Black - Sötét zsaruk, ami abban nem változtatott a bevált a recepten, hogy a két főszereplő közötti különbségekre építkezzen. A történetben a zöldfülű, nagyszájú, belevaló fiatal rendőr (Will Smith) beáll gyakornoknak/utódnak a rutinos, mogorva, faarcú, régi zenéket hallgató ufózsaru (Tommy Lee Jones) mellé, hogy együtt, egymást támogatva rendszabályozzák meg a Földre költöző földönkívülieket.

Életrevalók (Intouchables, 2011): A haverfilm műfaja elsősorban amerikai, angolszász eredetű, a világ más tájain pedig kevésbé népszerű. Példaként talán Hongkongot lehet említeni és Franciaországot, ahol időnként megjelennek ilyenfajta filmek, így például Pierre Richard és Gerard Depardieu, vagy Jean Reno és Matthieu Kassovitz emlékezetes párosai.

Néhány évvel ezelőtt Franciaországból indulva aratott nemzetközi haverfilmes sikert az Életrevalók, aminek történetszála nem egy bűnügy megoldására koncentrált, hanem az életörömre, amit megfelelő mennyiségű humorral, pimaszsággal és érzelmekkel adtak el a nézőknek.

A film a kerekesszékbe kényszerült, kifinomult milliomosról és annak szegény, lehengerlő személyiségű, botcsinálta bevándorló ápolójáról szól. Az Életrevalókból már több remake is készült, Indiában, Argentínában és Amerikában is.

48 óra (48 hrs., 1982): Ha jobban belegondolunk, akkor már Stan és Pan bohóckodása is kimerítette a haverfilmek kategóriáját, de mellettük nem feledkezhetünk el Robert Redford és Paul Newman, Walter Matthau és Jack Lemmon vagy Gene Wilder és Richard Pryor párosairól sem.

Ugyanakkor a haverfilm ma ismert formája a nyolcvanas években született meg, olyan tévés előzmények után, mint San Franciso utcáin, Starsky és Hutch, Két férfi, egy eset, majd ez a filmtípus egészen a kilencvenes évek közepéig kitartott.

Ennek az időszaknak olyan filmeket köszönhetünk, mint Tango és Cash, Az utolsó cserkész, a Holtpont, valamint a Walter Hill által rendezett 48 óra, amiben a legtöbb haverfilmhez hasonlóan, a krimi (sokszor erőszakos, sötét krimi) keveredett a karakterek és szituációk szülte humorral.

A 48 óra két főszereplője egy morózus rendőr (Nick Nolte) és egy nagyszájú bűnöző (Eddie Murphy), akik kénytelenek együtt dolgozni, hogy 48 óra alatt megtaláljanak egy rendőrgyilkost, mert a simlist visszavárja a börtöncellája, ha letelt a két napos határidő.

Vaskabátok (Hot Fuzz, 2007): A Cornetto trilógiába tartozó többi Edgar Wright-filmhez (Haláli hullák hajnala, Világvége) hasonlóan a Vaskabátok is posztmodern zsánerfilm, ami nem véletlenül idézte meg a haverfilm kategória korábbi jeles tagjait.

A történet két főszereplője a vidékre keveredő maximalista szuperzsaru (Simon Pegg) és egy helyi tohonya, filmmániás, akik együtt kezdenek nyomozni Anglia legvirágosabb kisvárosának sötét titkai után. A Vaskabátok nem nélkülözi az Edgar Wrightra jellemző rendezői és írói ötleteket.Zootropolis - Állati nagy balhé (Zootopia, 2016): A haverfilm kategóriájából nem maradhatnak ki az animációs darabok sem, hiszen néhány, a műfajra jellemző eszköz használata miatt, idesorolhatjuk például a Szörny Rt., a Fel!, vagy akár a Shrek filmeket is.

Az igazi haverfilmes animáció azonban Zootropolis, ami egy állatok lakta városról szól. A történetben olyan konkrét haverfilmes elemek is felfedezhetők, mint például az, hogy pontosan 48 órája van egy film noiros bűnügy megoldására a stréber újonc nyúlrendőrnek és a léha, dörzsölt rókaszélhámosnak, akik kénytelenek együtt dolgozni.

Emellett a Zootropolis remek példája annak, hogy nem csak azonos nemű főszereplőkkel képzelhető el haverfilm.

Éjszakai rohanás (Midnight Run, 1988): A haverfilm és a road movie találkozásának eredmény az Éjszakai rohanás, amiben egy vagány és egyenes jellemű fejvadásznak (Robert De Niro) le kell szállítania az ország másik végébe a puhány, nagypályás ügyeskedőt, a maffia volt könyvelőjét (Charles Grodin).

Az út azonban nem könnyű, hiszen a maffia, az FBI bizonyos emberei és egy másik fejvadász is szeretné megakadályozni a leszállítást, nem beszélve az érintettről és a megbilincselt könyvelőről. Amellett, hogy nagyon szórakoztató a két főszereplő közötti feszültség, még őrültebbnél őrültebb fordulatok is várnak a nézőre.

Az Éjszakai rohanás nagyszerűen eltalálta a fekete humor, a karakterdráma és a merész akció mennyiségét, mindezért egy valódi kultikussá nőtte ki magát

Vademberek hajszája (Hunt for the Wilderpeople, 2016): Ahogy az sem kötelező, hogy a haverfilm csak azonos neműekről szólhat, úgy a kategória azt sem írja elő, hogy csak felnőtt haverság szövődhet a történetben.

A Vademberek hajszája Taika Waititi rendezése, ráadásul ez volt az a munkája, aminek hála megkapta a Thor: Ragnarök rendezői székét is. A Vademberek hajszájában eredetileg a vén vadorzó (Sam Neill) pót- és nevelőapa lett volna a túlsúlyos, sokat beszélő intézetis srácnak, ám a dolgok odáig fajulnak az új-zélandi vadonban, hogy hamarosan a fél ország rájuk vadászik. A vadorzó és a srác a közös kaland végére egyenrangú szövetségesekké és örök életre szóló barátokká válnak.

(Forrás: hu.ign.com)