Izland tradicionális ételei

Mit esznek a szigetországban élők és az oda ellátogató turisták?Sokat hallani mostanában Izlandról, ahova egyszer az életben mindenkinek el kellene jutnia, hiszen a szigetország tele van természeti csodákkal, ám a látnivalók mellett Izland konyhaművészete sem nevezhető hétköznapinak.

De vajon mit esznek az izlandiak, turistaként pedig mit kell feltétlenül megkóstolni, ha kíváncsiak vagyunk a tradicionális ételekre?

Skyr, az izlandi joghurt-sajt: Az Izlandi Nemzeti Múzeumban állították ki azt a három szürkének tűnő tárggyal megtöltött üveget, amely egy több, mint ezer éves skyr vacsora maradéka. A skyr egy olyan tejtermék, ami leginkább a joghurtra hasonlít, mégis sajtként tartják számon.

Amikor a vikingek letelepedtek a szigeten, akkor magukkal hozták a gasztronómiájuk sajátosságait is. Az azóta eltelt időkben a Norvégiából származó ételeknek rengetegféle variációja született, de a skyr az egyetlen, ami az izlandi boltokban megtalálható, de az anyaországban nem.

A skyr sovány tejből készül. Miután leválasztják róla a tejszínt, pasztörizálják és hozzáadják az élő kultúráját. Később vaníliával, bogyós gyümölcsökkel, mangóval, kókusszal, esetleg édesgyökérrel ízesítik. A nap bármely időszakában fogyasztható skyr a tiltakozás jelképévé is vált az elmúlt időben, ugyanis a kormányellenes tüntetéseken ezzel dobálták meg a Parlament épületét.

Ijesztő fogások: Kulináris téren nagyon erősen őrzi a hagyományait Izland, ahol külön fesztiválokat szerveznek azért, hogy bemutassák a történelmi ételeiket, amelyek között szerepel az erjesztett cápa, főtt bárányfej, vagy például a pácolt herék.

Ezek az ijesztőnek hangzó ételek természetesen a tartósítás szükségessége miatt születtek meg. A különböző hűtőtechnológiák megjelenése előtt a só volt a legnépszerűbb tartósítószer. Mivel Izland növényvilága igencsak szegényes, emiatt a helyiek étrendjét főleg az állati élelmiszerek határozták meg, ezért annak minden részét felhasználták. A húst és a belsőségeket többféleképpen tartósították, például füstölték, szárították vagy erjesztették. Ezeknek az eljárásoknak köszönhető, hogy különböző ízvilágok jöttek létre.Lunda: Izland ikonikus madarát a helyiek és a turisták is szeretik, ám az izlandiak nem kizárólag a természetben látják szívesen, hanem a tányérjukon is. Tulajdonképpen ez nem meglepő, hiszen a múltban az emberek abból próbáltak ételt készíteni, amiből sok volt a közelükben.

Ez Izland esetében is igaz, ugyanis régen a partokon letelepedett közösségeket nem érdekelte, hogy mennyire aranyos egy madár, hanem csak azzal foglalkoztak, hogy minden elérhető forrást felhasználjanak a túlélésükhöz.

A lunda más országokban védett faj, de Izlandon és a Feröer szigeteken a mai napig engedélyezett a fogyasztásuk, ugyanis mindkét nemzet konyhájának részét képezi már évszázadok óta, ráadásul nyaranta nagyjából 10 millió lunda költözik Izlandra.

A legnagyobb populáció a Westman szigeteken él, ami a világ lundanépességének a 20 százalékát teszi ki. Habár úgy tűnik, hogy nem fenyegeti a kihalása veszélye a lundákat, mégis az elmúlt években megfogyatkozott a számuk.

A lundanépesség csökkenésének elsődleges oka a változó éghajlati körülmények miatt kieső tenyészidőszakok, ami miatt átmeneti időre betiltották a vadászatukat. A lundatelepek gondos szabályozása miatt még találkozhatunk a lundahússal, ami füstölve vagy főzve pastrami ízére hasonlít.

Bálnahús: Az izlandi konyha legvitatottabb étele a bálnahús. A bálnavadászat a XII. században vette kezdetét az országban, ahol a XIX. század végéig lándzsát használtak az emberek, akik ez követően átszoktak az új technológiákra.

1986-ban a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság az egész világon betiltotta a kereskedelmi célú bálnavadászatot, amit 1989-re sikerült is megállítani Izlandon, ám 2006-ban ismét elkezdődött a bálnavadászat, az Izlandi Halászati Bizottság ellenőrzése alatt. Ennek értelmében évente 200 bálnát szabad elfogni. 2017-ben 17 példányt fogtak be.

A bálnahús egy részét a helyi éttermek kapják, míg a többit Japánba exportálják. Habár az izlandiak ritkán fogyasztják, mégis a turistáknak szívesen kínálják. A nemzetközileg kétes érzéseket kiváltó bálnahús állítólag finom, magas a tápértéke, és jól illeszkedik az egészséges étrendbe.Hal: Egy szigetország túlélését a halászat biztosíthatja, mert amellett, hogy a víz bővelkedik a táplálékban, még az ebből származó exportcikkek is nagyot lendítenek a gazdaságon. Izland a halászatának köszönheti, hogy Európa egyik legszegényebb országából mára az egyik leggazdagabbikává nőtte ki magát.

A halászat annyira fontos tevékenységgé vált Izlandon, hogy beszivárgott a kultúrája minden részébe, például festményekhez és versekhez adott ihletet. A szigetországban a halászat akkor vált népszerűvé, amikor a XIX. században a gabona importálása annyira drága volt, hogy a kenyér luxuscikknek számított.

A helyiek tőkehalat kezdtek fogyasztani, ami ma is Izland tradicionális konyhájának legnépszerűbb étele. Elsősorban friss foltos tőkehalat vagy farkashalat halásznak, amit megpucolnak majd felakasztják az óceán parton, hogy átjárja a sós levegő.

A múltban még 4-6 hétig szárították a halat, de hála a modern technikának, ma már csak 36-48 óra ugyanez az idő. Amikor a 60-as, 70-es években megjelentek a hűtők, akkor a halak az izlandiak mindennapi ételének számítottak, gyakran még a reggeliben is helye volt, ám napjainkban állítólag csak heti kétszer esznek halat a helyiek.

Ugyanakkor az izlandi séfek tökélyre fejlesztették a tengeri konyhát, úgyhogy Izlandon járva mindenképpen meg kell kóstolni a szárított tőkehalat, helyi nevén harðfiskurt, amit az élelmiszerboltokban és a piacon találhatnak meg a turisták, akik vajjal vagy csak magában is elfogyaszthatják.

A halas ételek esetében érdemes megkóstolni a halpörköltet, azaz a plokkfiskurt, amit fehér húsú halból, krumpliból, hagymából, lisztből és tejből készítenek. Emellett a humas nevű étellel is találkozhatunk az izlandi étlapon. A humas a déli partvidék vizeiben élő őshonos izlandi homár, ami az íze és az omlós húsa miatt jellegzetes. Finoman sütve, pizzafeltétként vagy grillezve is fogyasztható.

Izlandi kenyér: Izland első telepesei csökönyös emberek voltak, ami elég pozitív tulajdonság, ha valaki a jég és a tűz országában akar letelepedni. Az izlandiak évszázadokon át próbáltak a Skandináviából áthozott életmódjuk szerint élni.

Rengeteg energiát öltek az állattenyésztésbe, a gabona termesztésbe, ám az izlandi időjárás miatt kudarcot vallottak. A „kis jégkorszak” néven jegyzett időszak után eltűntek a gabonatermesztési törekvések egészen a XX. századig, ugyanis akkor árpa elvetésével próbálkoztak.

Az import gabona ára megfizethetetlen magasságokba ugrott, a tűzifa hiány miatt pedig a kemencét szinte nem is ismerték az izlandiak, akiknek a XIX. századig pékük sem volt. A rossz körülmények ellenére a szigetország lakói megküzdöttek a levélkenyerükért, aminek a neve laufabrauð, és amit általában karácsony előtt készítettek el, mintákat rajtolva a tésztába.

Emellett a flatkaka is népszerű. Ezt a lapos, kerek, rozsból készített kenyeret eleinte a tűz felett sütötték, de napjainkban már öntöttvas serpenyőben készül. Izlandon a rúgbrauð nevű édes rozskenyeret is meg kell kóstolni, ami hagyományosan úgy készül, hogy kialudt tűz pislákoló parázsára teszik, fűvel lefedik és reggelig így hagyják.

Izlandon a cukor csak a XIX. században jelent meg, szélesítve a péksütemény kínálatot. Ennek köszönhetően született meg a fahéjjal töltött kenyér, a snúður, amit csokoládéval, karamellel vagy cukormázzal öntenek le.

A pönnukökur a palacsinta izlandi megfelelője, amit az esetek többségében rengeteg cukorral, lekvárral és tejszínhabbal megkenve, összehajtogatva tálalnak fel. Ha ennél különlegesebb izlandi ételt kóstolnánk, akkor Reykjavíkban járva, a Kaffi Loki kávézóban kóstolhatjuk meg a rúgbrauðs nevű rozskenyér fagylaltot.Bárány: A halak mellett a bárány is az izlandi étrend egyik alapja, köszönhetően a szigetre érkező vikingeknek. A gyapjú melegen tartotta a telepeseket, akik a bárányhús fogyasztással képesek voltak szembenézni az időjárással.

A bárányokat a szülőföldjükről hozták magukkal a szigetre, ahol nem érintkezhettek más fajokkal, tehát elszigetelten fejlődhettek, emiatt az izlandiak juhokat olykor letelepült fajnak is nevezik. Elsősorban a húsukért tenyésztik őket, de a népszerű izlandi viselet, a lopapeysa pulóverek alapanyagát is a juhok adják.

Mint már említettük, Izlandon nem terem meg a gabona, ezért a juhok fűvel, bogyós gyümölccsel és algával táplálkoznak, az elkészítésükhöz pedig nincs szükség sok fűszerre ahhoz, hogy ízletes legyen az étel.

Az izlandi halételek mellett a füstölt bárány, a hangikjöt is kihagyhatatlan különlegesség. A hűtőtechnológiák megjelenése előtt az étel tartósításának legnépszerűbb formája a füstölés volt, ami a húst és az ízt is konzerválta.

A hangikjöt, azaz a „lógó hús” abban az időben kapta a nevét, amikor még a füstülő fészer gerendáiról függött alá a bárányhús. Ezt az ételt hidegen és melegen is tálalhatják. Izlandon általában karácsonykor kerül az ünnepi asztalra, besamel mártással, zöldborsóval, vöröskáposztával, laufabrauð kíséretével.

Az ünnepek mellett a hangikjöt füstölve, sütve, főzve, grillezve vagy kebabként is megtalálható az országban. Habár minden formájában finom, mégis a hagyományos hangikjöt úgy néz ki, hogy szendvicsben, flatkaka kenyérrel felszolgálva fogyasztják a helyiek, akik körében ez népszerű ebédnek számít.

Ha inkább levésként kóstolnánk meg a bárányhúst, akkor a kjötsúpa nevet kell keresnünk az étlapon. Ez az étel a bárány rágósabb részeiből készül, sok zöldséggel, izlandi fűszerekkel. A feltekert füstölt bárányhúsból készült pylsa, vagyis az izlandi hotdog is megér egy kóstolást. A pylsa pirított hagymával, ketchuppal, mustárral és Remulád-mártással a legfinomabb.

Az izlandi boltokban a bárány mellett találkozhatunk csirke, marha, rénszarvas és ló húsával is.Fagylalt: Mindegy, hogy tél, nyár, szeles idő vagy eső van, mert az izlandiak soha nem mondanak nemet a fagylaltra, ezért minden városban található fagylaltozó. A szigeten a lágy fagylalt, azaz a ís með dýfu og kurli örvend a legnagyobb népszerűségnek. Ezeket cukorral, csokoládéval teszik még vonzóbbá.

Ha mindennel megpakolt extra fagylaltot szeretnénk kóstolni, akkor bragðarefurt kell rendelnünk. Ennek a nagy pohárban felszolgált édességnek az alapja jellemzően vanília fagylalt, amit háromféle gyümölccsel vagy édességgel szórnak meg, alaposan összekeverik és már kész is.

(Forrás: divany.hu)