15 éve él a repülőtéren a férfi
A mostohaanyja elől menekült el Denis Luiz de Souza, aki nem mer kilépni az igazi világba.
A São Pauloban található Guarulhos repülőtéren töltötte az elmúlt 15 évet Denis Luiz de Souza. A 32 éves férfi 2000-ben veszett össze olyan csúnyán a mostohaanyjával, hogy fogta magát, és felszállt egy buszra, ami elvitte a nemzetközi repülőtérre.
Az egykori kisfiút nem zavarták el, hanem azóta is adományokból, és kisebb fizetésből él a repülőtéren, ahol elvégzi az alkalmazottak munkáját. A mosolygós, jó kedélyű férfit mindenki ismeri, ám nehéz vele beszélgetésbe elegyedni, mert nagyon röviden fogalmaz, sokszor befejezetlenek a mondatai, és nem tud különbséget tenni egy hét és egy hónap között.
Habár Denis nem tud olvasni, mégis a hóna alatt hord egy újságot. A férfi semmit sem tud a külvilág híreiről. Ez alól csak a kedvenc csapata a kivétel, hiszen a Corinthians meccseit figyelemmel követi. Mivel a saját kis világában él, ezért a repülőtéri pszichológus szerint, a férfinak szüksége lenne egy elmeorvosi vizsgálatra.
Denis ismeri a repülőtér összes szegletét, az üzleteket, alkalmazottakat, akik szendviccsel kínálják, kimossák a ruháját, és aprópénzt adnak neki az olyan kisebb munkánkért cserébe, mint például a más helyet való sorban állás a bankban, de az sem ritka, hogy bevásárol valakinek.
A kevés személyes holmiját a Vivo telefontársaság irodájában tartja, rizst és babot eszik, valamint minden reggel kap egy tejeskávét az egyik gyorsétteremben. Denis jelenléte tehát senkit sem zavar addig, amíg betart néhány egyesületi szabályt.
A férfi elárulta, hogy szeretne egyszer egy saját lakást, de egyelőre jól megvan a repülőtéren, ahol mindenki békén hagyja. Egy reptéri parancsnok pedig minden év karácsonyán befizeti egy szállodába, hogy rendes ágyban aludhasson, és alaposan megfürödjön.
Az év többi részében Denis akkor fekszik le, amikor hajnalban az utolsó óceánon túli repülő is felszállt. Ilyenkor három karfa nélküli, összetolt szék, egy kék takaró és párna jelenti az ágyát a 2-es terminálon.
A férfinak nincsenek jövőbeli tervei, ezért hiába vágyik egy saját házra, azt nem tudja kitalálni, hogy miből keresné meg a pénzt, amiből megvehetné, ráadásul fél elhagyni a repülőteret, mert nem biztos benne, hogy visszamehetne-e, ha nem boldogul a normális élet kialakításával.
(Forrás: globoport.hu)
A São Pauloban található Guarulhos repülőtéren töltötte az elmúlt 15 évet Denis Luiz de Souza. A 32 éves férfi 2000-ben veszett össze olyan csúnyán a mostohaanyjával, hogy fogta magát, és felszállt egy buszra, ami elvitte a nemzetközi repülőtérre.Az egykori kisfiút nem zavarták el, hanem azóta is adományokból, és kisebb fizetésből él a repülőtéren, ahol elvégzi az alkalmazottak munkáját. A mosolygós, jó kedélyű férfit mindenki ismeri, ám nehéz vele beszélgetésbe elegyedni, mert nagyon röviden fogalmaz, sokszor befejezetlenek a mondatai, és nem tud különbséget tenni egy hét és egy hónap között.
Habár Denis nem tud olvasni, mégis a hóna alatt hord egy újságot. A férfi semmit sem tud a külvilág híreiről. Ez alól csak a kedvenc csapata a kivétel, hiszen a Corinthians meccseit figyelemmel követi. Mivel a saját kis világában él, ezért a repülőtéri pszichológus szerint, a férfinak szüksége lenne egy elmeorvosi vizsgálatra.
Denis ismeri a repülőtér összes szegletét, az üzleteket, alkalmazottakat, akik szendviccsel kínálják, kimossák a ruháját, és aprópénzt adnak neki az olyan kisebb munkánkért cserébe, mint például a más helyet való sorban állás a bankban, de az sem ritka, hogy bevásárol valakinek.
A kevés személyes holmiját a Vivo telefontársaság irodájában tartja, rizst és babot eszik, valamint minden reggel kap egy tejeskávét az egyik gyorsétteremben. Denis jelenléte tehát senkit sem zavar addig, amíg betart néhány egyesületi szabályt.A férfi elárulta, hogy szeretne egyszer egy saját lakást, de egyelőre jól megvan a repülőtéren, ahol mindenki békén hagyja. Egy reptéri parancsnok pedig minden év karácsonyán befizeti egy szállodába, hogy rendes ágyban aludhasson, és alaposan megfürödjön.
Az év többi részében Denis akkor fekszik le, amikor hajnalban az utolsó óceánon túli repülő is felszállt. Ilyenkor három karfa nélküli, összetolt szék, egy kék takaró és párna jelenti az ágyát a 2-es terminálon.
A férfinak nincsenek jövőbeli tervei, ezért hiába vágyik egy saját házra, azt nem tudja kitalálni, hogy miből keresné meg a pénzt, amiből megvehetné, ráadásul fél elhagyni a repülőteret, mert nem biztos benne, hogy visszamehetne-e, ha nem boldogul a normális élet kialakításával.
(Forrás: globoport.hu)
Hozzászólások