A félbevágott nő
Rosemarie Siggins egy ritka, genetikai rendellenességgel született, ami miatt még gyerekkorában amputálni kellett a lábait és meg kellett rövidíteni a gerincét. De Rosemarie teljes életet akart élni és egész életében elutasította a tolókocsit.
Az alábbi filmben Rosemarie nem mindennapi életébe pillanthatunk bele, aki a Colorado állambeli Pueblóban él. Súlyosan deformált lábakkal született, ki voltak fordulva és teljesen érzéketlenek voltak. Két éves korában a szülei – orvosi konzultációk után – úgy döntöttek, hogy amputáltatják a lábait. Rosemarie szerint jó döntést hoztak a szülei, mert nem tudná magát elképzelni egy tolókocsiban.
Rosemarie arról is beszél, hogy számára ez a „normális” állapot, ő nem tudja, milyen lenne, ha lennének lábai, ezért nem is igazán érti, amikor azt kérdezik tőle: „hogy lehet ilyen erős, hogy bírja ezt így csinálni”. Megszokta, hogy csak a kezeit és a felső testét használja. Mindenhova gördeszkával jár.
Nyolc éves korában kapott műlábakat, de Rosemarie azt mondja, nem akart lábakat, nem akart „normális” lenni. Az iskolába egy nap gördeszkával gurult be és onnan pattant fel az iskolapadba. A tanár megkérdezte, nem hagyott-e otthon valamit, de Rosemarie azt mondta nem. A tanár a műlábakra gondolt. Nem engedték meg neki, hogy a „lábai” nélkül menjen iskolába. A szülei Rosemarie mellé álltak.
Három éves kora óta érdeklik az autók, járművek és mindenféle automatizált gép. Az édesapja alakított át neki egy autót, hogy teljesen kézi irányítással lehessen használni. Rosemarie teljesen független. Mindenhova eljár autóval, bevásárol, még korcsolyapályára is elmegy egy speciális gördeszkával.
1997-ben megházasodott és két év múlva terhes lett. Nehéz döntés előtt álltak, megtartsák-e a kisbabát és kockáztassák, hogy genetikai rendellenességgel születik meg, vagy elvetessék. Mivel az orvosoknak semmiféle korábbi tapasztalatuk nem volt még csak hasonló esetről sem, abban sem lehettek biztosak, hogy Rosemarie túléli- egyáltalán a terhességet vagy a szülést. A terhessége alatt is a kórházban kellett lennie, ahogy növekedett a baba, néha alig kapott levegőt, mert a tüdejét is nyomta. Úgy döntöttek, megpróbálják és egy teljesen egészséges kisfiút hozott a világra.
Miután meghalt az anyukája, felborult a megszokott családi élet. Ezután Rosemarie gondoskodik az Alzheimer-kóros édesapjáról és értelmi fogyatékos bátyjáról is. Mindenkit nagyon lesújtott az édesanya halála, de a legjobban értelmi fogyatékos bátyját, Jimmyt, aki ezt nem tudta feldolgozni és egyre agresszívebb lett. A legtöbb konfliktus Rosemarie férjével, Dave-vel voltak, egészen addig, míg végül ki kellett hívni a rendőrséget, mert Rosemarie-re is rátámadt. Ezután egy szociális segélyszervezet segítségével megpróbálták Jimmy-t nagyobb önállóságra szoktatni.
Nem mindennapi történet egy elképesztő akarattal és küzdőszellemmel megáldott emberről. A film elkészítése óta Rosemarie megszülte a második egészséges kisbabáját is, Shelby-t.
[video width="600" ][/video]
Az alábbi filmben Rosemarie nem mindennapi életébe pillanthatunk bele, aki a Colorado állambeli Pueblóban él. Súlyosan deformált lábakkal született, ki voltak fordulva és teljesen érzéketlenek voltak. Két éves korában a szülei – orvosi konzultációk után – úgy döntöttek, hogy amputáltatják a lábait. Rosemarie szerint jó döntést hoztak a szülei, mert nem tudná magát elképzelni egy tolókocsiban.
Rosemarie arról is beszél, hogy számára ez a „normális” állapot, ő nem tudja, milyen lenne, ha lennének lábai, ezért nem is igazán érti, amikor azt kérdezik tőle: „hogy lehet ilyen erős, hogy bírja ezt így csinálni”. Megszokta, hogy csak a kezeit és a felső testét használja. Mindenhova gördeszkával jár.
Nyolc éves korában kapott műlábakat, de Rosemarie azt mondja, nem akart lábakat, nem akart „normális” lenni. Az iskolába egy nap gördeszkával gurult be és onnan pattant fel az iskolapadba. A tanár megkérdezte, nem hagyott-e otthon valamit, de Rosemarie azt mondta nem. A tanár a műlábakra gondolt. Nem engedték meg neki, hogy a „lábai” nélkül menjen iskolába. A szülei Rosemarie mellé álltak.
Három éves kora óta érdeklik az autók, járművek és mindenféle automatizált gép. Az édesapja alakított át neki egy autót, hogy teljesen kézi irányítással lehessen használni. Rosemarie teljesen független. Mindenhova eljár autóval, bevásárol, még korcsolyapályára is elmegy egy speciális gördeszkával.
1997-ben megházasodott és két év múlva terhes lett. Nehéz döntés előtt álltak, megtartsák-e a kisbabát és kockáztassák, hogy genetikai rendellenességgel születik meg, vagy elvetessék. Mivel az orvosoknak semmiféle korábbi tapasztalatuk nem volt még csak hasonló esetről sem, abban sem lehettek biztosak, hogy Rosemarie túléli- egyáltalán a terhességet vagy a szülést. A terhessége alatt is a kórházban kellett lennie, ahogy növekedett a baba, néha alig kapott levegőt, mert a tüdejét is nyomta. Úgy döntöttek, megpróbálják és egy teljesen egészséges kisfiút hozott a világra.
Miután meghalt az anyukája, felborult a megszokott családi élet. Ezután Rosemarie gondoskodik az Alzheimer-kóros édesapjáról és értelmi fogyatékos bátyjáról is. Mindenkit nagyon lesújtott az édesanya halála, de a legjobban értelmi fogyatékos bátyját, Jimmyt, aki ezt nem tudta feldolgozni és egyre agresszívebb lett. A legtöbb konfliktus Rosemarie férjével, Dave-vel voltak, egészen addig, míg végül ki kellett hívni a rendőrséget, mert Rosemarie-re is rátámadt. Ezután egy szociális segélyszervezet segítségével megpróbálták Jimmy-t nagyobb önállóságra szoktatni.
Nem mindennapi történet egy elképesztő akarattal és küzdőszellemmel megáldott emberről. A film elkészítése óta Rosemarie megszülte a második egészséges kisbabáját is, Shelby-t.
[video width="600" ][/video]
Hozzászólások