Tarvarjak keltek ki a Szegedi Vadasparkban
Csaknem két évet kellett arra várni, hogy a szegedi állatkertben bemutatott egyik legkülönlegesebb és a legveszélyeztetettebb madárfaj, a tarvarjak csapatában fiókák kelljenek ki.
A vadasparkba a bécsi és a bázeli állatkertekből érkezett kilenc példány 2015-ben a nemzetközi fajmegmentési program keretében. A közelmúltban kikeltek az első tarvarjak, egy-egy fészekben egy, illetve kettő fióka nevelkedik. A tarvarjú (Geronticus eremita) a természetvédelem egyik emblematikus faja. Ez volt az első állat, amely megőrzéséről jogszabály született a történelem folyamán: 1504-ben Leonárd salzburgi érsek hozott rendelkezést a madarak védelmére. Ennek ellenére az Alpokból eltűnt a tarvarjú, csakúgy mint Dél-Európából, majd a Közel-Kelet és Észak-Afrika számos országában is kipusztult. Végül már csak Marokkóban, Szíriában, Törökországban és talán Irakban maradtak fel kisebb, elszigetelt populációi.
A kritikusan veszélyeztetett fajnak jelenleg ezernél is kevesebb egyede él vadon, Számuk folyamatosan csökken a szigorú védelmük és a szaporításukra, visszatelepítésükre fordított erőfeszítések ellenére. A legfőbb problémát még most is a vadászatuk jelenti, de az élőhelyük rombolása és a mérgezések szintén jelentősen hozzájárulnak a tarvarjak pusztulásához.
Jelenleg Európa csaknem száz állatkertjében tartják és szaporítják a fajt. A nevüket csupasz, vörös pofájukról kapó madarak nemcsak természetvédelmi jelentőségük miatt keltik fel a látogatók figyelmét, érdekes kinézetük is feltűnést kelt. A napfényben színpompásan csillogó fekete tollazatuk, hosszú, lefele hajló csőrük pedig vörös. A kifejletten 1,4 kilogrammos, 65-76 centiméteres madarak nevük ellenére nem varjak, hanem az íbiszek közé tartoznak.
A természetben csigákkal, rovarokkal, pókokkal, földön fészkelő madarakkal és kisemlősökkel táplálkoznak, az állatkerti étrendjük is ennek megfelelő. A tojásaik kelési ideje 24-25 nap, amelyet az életre egymást választó pár közösen költ ki, majd neveli a fiókákat, melyek két hónaposan kelnek szárnyra.
MTI
A vadasparkba a bécsi és a bázeli állatkertekből érkezett kilenc példány 2015-ben a nemzetközi fajmegmentési program keretében. A közelmúltban kikeltek az első tarvarjak, egy-egy fészekben egy, illetve kettő fióka nevelkedik. A tarvarjú (Geronticus eremita) a természetvédelem egyik emblematikus faja. Ez volt az első állat, amely megőrzéséről jogszabály született a történelem folyamán: 1504-ben Leonárd salzburgi érsek hozott rendelkezést a madarak védelmére. Ennek ellenére az Alpokból eltűnt a tarvarjú, csakúgy mint Dél-Európából, majd a Közel-Kelet és Észak-Afrika számos országában is kipusztult. Végül már csak Marokkóban, Szíriában, Törökországban és talán Irakban maradtak fel kisebb, elszigetelt populációi.
A kritikusan veszélyeztetett fajnak jelenleg ezernél is kevesebb egyede él vadon, Számuk folyamatosan csökken a szigorú védelmük és a szaporításukra, visszatelepítésükre fordított erőfeszítések ellenére. A legfőbb problémát még most is a vadászatuk jelenti, de az élőhelyük rombolása és a mérgezések szintén jelentősen hozzájárulnak a tarvarjak pusztulásához.
Jelenleg Európa csaknem száz állatkertjében tartják és szaporítják a fajt. A nevüket csupasz, vörös pofájukról kapó madarak nemcsak természetvédelmi jelentőségük miatt keltik fel a látogatók figyelmét, érdekes kinézetük is feltűnést kelt. A napfényben színpompásan csillogó fekete tollazatuk, hosszú, lefele hajló csőrük pedig vörös. A kifejletten 1,4 kilogrammos, 65-76 centiméteres madarak nevük ellenére nem varjak, hanem az íbiszek közé tartoznak.
A természetben csigákkal, rovarokkal, pókokkal, földön fészkelő madarakkal és kisemlősökkel táplálkoznak, az állatkerti étrendjük is ennek megfelelő. A tojásaik kelési ideje 24-25 nap, amelyet az életre egymást választó pár közösen költ ki, majd neveli a fiókákat, melyek két hónaposan kelnek szárnyra.
MTI
Hozzászólások