Újra színpadon a "Who" együttes
Júniusban ismét színpadra áll a legendás The Who együttes. Ezúttal Nagy-Britannia színpadait és koncerttermeit hódítják meg újra.
A műsor gerincét a hetvenes évek klasszikussá vált albumának, a "Quadrophenia"-nak a zenéje adja. Az album története az 1964-es zavargások eseményeihez nyúlik vissza, amikor rivális banda, a "Mods" és a "Rockers" tagjai csaptak össze.
Pete Townshend, a zenekar frontembere az albumot "alapvetően angol darabnak" nevezte. Az album egy történetet mesél el - ez a korszakban újdonságnak számított -. Jimmy, lázadó lélek, konfliktusokba keveredő tizenéves, aki azt kutatja, ki is ő valójában. Ha a szó szerinti történetet vesszük alapul, Jimmy először a zenekar tagjai között próbálja megtalálni önmagát, valójában ez sokkal általánosabb: bármelyik tizenéves az útkeresésébe képzelheti magát, azonosulhat Jimmyvel.
A sztori önéletrajzi ihletésű. A háború utáni Britannia időszakában versengő bandák csaptak össze, keresve önmagukat, és a győzelmet mások és maguk felett. A dalokban szereplő bandák Brighton tengerpartján csaptak össze.
Roger Daltrey énekes szerint, a forrongások azóta sem szűntek meg, elég az Angliában két évvel ezelőtt történt gyújtogatásokra, zavargásokra gondolni. A fiatalok lázadása örök, ezért aktuális újra és újra a The Who Quadropheniaja.
A másik tényező, ami miatt ma is megállja a színpadokon a helyét az album, az maga a zene. A Who pályafutásának egyik kiemelkedő anyaga, a kritikusok is a minden idők legjobb rock albumai között tartják számon.
A zenei anyagban több stílus ötvöződik. Egyrészt progresszív, de közben fogyasztható is.
Pete Townshend kiemeli, hogy album rögzítésekor a zenészek pályájuk csúcsán voltak, a dalokban ma is érezhető a dinamizmus, az energia. Bár Townshend szerezte a dalokat, a stúdióban a többi tag is hozzájárult és hozzáadott a zenéhez.
Ugyanígy Roger Daltrey éneke olyan szenvedélyes volt még a kevésbé nagy ívű daloknál is, ami a többieket is meglepte.
Az évek során azonban a The Who nem tudta zenéjét színpadra állítani. Az első turné problémákat hozott, főleg technikai téren, ami akkor még nem volt mindig áthidalható. A kilencvenes években pedig egy narrátort kértek fel. Ettől a megoldástól viszont úgy érezték, hogy távolabb került egymástól a zenekar és a közönség. Mára viszont újra megtalálták a kapcsolatot a közönséggel - nincs mesélő. A hallgatóknak maguknak kell a zenéhez megtalálni az utat.
A mostani előadás az elhunyt tagok emlékére is szól, Keith Moon doboséra és John Entwistle basszusgitároséra. Videófelvételek segítségével megjelennek a háttérben és részesei lesznek az előadásoknak.
Az együttes két, 70 év körül kulcsfigurája hálásan beszél zenéjük máig tartó erejéről, sikereikről és nem utolsósorban barátságukról.
www.bbc.co.uk
A műsor gerincét a hetvenes évek klasszikussá vált albumának, a "Quadrophenia"-nak a zenéje adja. Az album története az 1964-es zavargások eseményeihez nyúlik vissza, amikor rivális banda, a "Mods" és a "Rockers" tagjai csaptak össze.Pete Townshend, a zenekar frontembere az albumot "alapvetően angol darabnak" nevezte. Az album egy történetet mesél el - ez a korszakban újdonságnak számított -. Jimmy, lázadó lélek, konfliktusokba keveredő tizenéves, aki azt kutatja, ki is ő valójában. Ha a szó szerinti történetet vesszük alapul, Jimmy először a zenekar tagjai között próbálja megtalálni önmagát, valójában ez sokkal általánosabb: bármelyik tizenéves az útkeresésébe képzelheti magát, azonosulhat Jimmyvel.
A sztori önéletrajzi ihletésű. A háború utáni Britannia időszakában versengő bandák csaptak össze, keresve önmagukat, és a győzelmet mások és maguk felett. A dalokban szereplő bandák Brighton tengerpartján csaptak össze.
Roger Daltrey énekes szerint, a forrongások azóta sem szűntek meg, elég az Angliában két évvel ezelőtt történt gyújtogatásokra, zavargásokra gondolni. A fiatalok lázadása örök, ezért aktuális újra és újra a The Who Quadropheniaja.
A másik tényező, ami miatt ma is megállja a színpadokon a helyét az album, az maga a zene. A Who pályafutásának egyik kiemelkedő anyaga, a kritikusok is a minden idők legjobb rock albumai között tartják számon.
A zenei anyagban több stílus ötvöződik. Egyrészt progresszív, de közben fogyasztható is.
Pete Townshend kiemeli, hogy album rögzítésekor a zenészek pályájuk csúcsán voltak, a dalokban ma is érezhető a dinamizmus, az energia. Bár Townshend szerezte a dalokat, a stúdióban a többi tag is hozzájárult és hozzáadott a zenéhez.
Ugyanígy Roger Daltrey éneke olyan szenvedélyes volt még a kevésbé nagy ívű daloknál is, ami a többieket is meglepte.
Az évek során azonban a The Who nem tudta zenéjét színpadra állítani. Az első turné problémákat hozott, főleg technikai téren, ami akkor még nem volt mindig áthidalható. A kilencvenes években pedig egy narrátort kértek fel. Ettől a megoldástól viszont úgy érezték, hogy távolabb került egymástól a zenekar és a közönség. Mára viszont újra megtalálták a kapcsolatot a közönséggel - nincs mesélő. A hallgatóknak maguknak kell a zenéhez megtalálni az utat.
A mostani előadás az elhunyt tagok emlékére is szól, Keith Moon doboséra és John Entwistle basszusgitároséra. Videófelvételek segítségével megjelennek a háttérben és részesei lesznek az előadásoknak.
Az együttes két, 70 év körül kulcsfigurája hálásan beszél zenéjük máig tartó erejéről, sikereikről és nem utolsósorban barátságukról.
www.bbc.co.uk
Hozzászólások