„Csak a teste” - Gárdonyi Géza
Ziegler Géza néven 1863. augusztus 3-án született Gárdony-Agárdpusztán és mindössze 59 évesen 1922-ben hunyt el Egerben. Írói álnevét szülőhelyéről kölcsönözte.
Nem Gárdonyi, illetve Gárdonyi Z. Géza volt az egyetlen név, amit pályája során használt. Különösen újságírói, ponyvaregényírói, röpiratai és gyermekmeséi jelentek meg különböző nevek alatt a Black Williamtól a Paprika Jánoson át dr. Yang A.-ig széles a spektrum.
Író, költő, drámaíró és újságíró is volt, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, de a legtöbb ember az "Egri csillagok" című iskolai olvasmány írójaként tartja számon.
Pályáját tanítóként kezdte, majd újságíróként folytatta. Állítólag egy magánéleti csalódás után vállalta önkéntes remeteéletét Egerben.Még 1878-tól Egerben az Egri érseki Római katolikus Fitanítóképző Intézetben, a Líceumban folytatta tanulmányait. Azonban az akkori egri évek számára magányt, céltalanságot és nélkülözést jelentettek. Ám ezekben az években jelentek meg első írásai és az egri irodalmi önképzőnek is alelnöke is volt egy ideig.
Tanulmányai befejeztével tanítói állásokat vállalt, mellette lapoknak írt. Aktív sakkversenyző volt, szerkesztette a Magyar Sakklapot és egy másik újság sakkrovatát.
Szüleihez hasonlóan saját családjával is sokat költözött. Jellemző volt rá az emberkerülés, az elvágyódás, útkeresés, ami majd az egri remete évei alatt csúcsosodott ki. Még Amerikába is ki akart vándorolni. Felesége 1892-ben elvált tőle, gyermekeivel együtt Győrbe költözött, egy évre rá pedig szeretett öccse halt meg egy baleset során. Gárdonyi magányos lett.
Pesti évei alatt dolgozott Feszty árpád-féle körképvállalatnál, sőt maga is alapított körképvállalatot. A téma Dante Isteni színjátéka volt, s a Pokol állt a középpontban. A művet az 1896-os ezredéves kiállításon bemutatták, ám csúfosan megbukott.
Gyűjtést rendezett, hogy Petőfi halálának helyén emlékművet emeljenek. A szobor végül elkészült, de nem a segesvári síkon, hanem a várban állították fel.
1897-ben költözött Egerbe, egy várra néző parasztházat vásárolt meg. A személyét övező egri legendák még életében megszülettek. Bár mint közéleti író ezt követően is aktív maradt, de ezekben az években írta fő műveit. Még életében, 1912-ben a lakóhelyéül szolgáló utcát a város Gárdonyi Géza utcának nevezte el.
Bár nagyon puritán életet élt, regényeihez adatokat, anyagot gyűjteni elutazott Konstantinápolyba az "Egri csillagokhoz", Franciaországba - s külön a catalanaumi csata színhelyére - "A láthatatlan emberhez".
Élete utolsó éveiben a természet is nagyon érdekelte, botanikus kertet alakított ki háza körül. Hegedűn játszott, festett, rajzolt, fényképezett.
1918-1920 körül élénken foglalkoztatta a politika, ismét aktívan részt vett a közéletben. A megpróbáltatások azonban megviselték egészségét. Valódi betegségei mellett hipochonder is volt. Kiadójával jogi vitába keveredett.
Az egri vár Bebek-bástyáján temették el. Fejfáján végakarata szerint csak ennyi áll: "Csak a teste".
Nem Gárdonyi, illetve Gárdonyi Z. Géza volt az egyetlen név, amit pályája során használt. Különösen újságírói, ponyvaregényírói, röpiratai és gyermekmeséi jelentek meg különböző nevek alatt a Black Williamtól a Paprika Jánoson át dr. Yang A.-ig széles a spektrum.Író, költő, drámaíró és újságíró is volt, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, de a legtöbb ember az "Egri csillagok" című iskolai olvasmány írójaként tartja számon.
Pályáját tanítóként kezdte, majd újságíróként folytatta. Állítólag egy magánéleti csalódás után vállalta önkéntes remeteéletét Egerben.Még 1878-tól Egerben az Egri érseki Római katolikus Fitanítóképző Intézetben, a Líceumban folytatta tanulmányait. Azonban az akkori egri évek számára magányt, céltalanságot és nélkülözést jelentettek. Ám ezekben az években jelentek meg első írásai és az egri irodalmi önképzőnek is alelnöke is volt egy ideig.
Tanulmányai befejeztével tanítói állásokat vállalt, mellette lapoknak írt. Aktív sakkversenyző volt, szerkesztette a Magyar Sakklapot és egy másik újság sakkrovatát.
Szüleihez hasonlóan saját családjával is sokat költözött. Jellemző volt rá az emberkerülés, az elvágyódás, útkeresés, ami majd az egri remete évei alatt csúcsosodott ki. Még Amerikába is ki akart vándorolni. Felesége 1892-ben elvált tőle, gyermekeivel együtt Győrbe költözött, egy évre rá pedig szeretett öccse halt meg egy baleset során. Gárdonyi magányos lett.
Pesti évei alatt dolgozott Feszty árpád-féle körképvállalatnál, sőt maga is alapított körképvállalatot. A téma Dante Isteni színjátéka volt, s a Pokol állt a középpontban. A művet az 1896-os ezredéves kiállításon bemutatták, ám csúfosan megbukott.
Gyűjtést rendezett, hogy Petőfi halálának helyén emlékművet emeljenek. A szobor végül elkészült, de nem a segesvári síkon, hanem a várban állították fel.
1897-ben költözött Egerbe, egy várra néző parasztházat vásárolt meg. A személyét övező egri legendák még életében megszülettek. Bár mint közéleti író ezt követően is aktív maradt, de ezekben az években írta fő műveit. Még életében, 1912-ben a lakóhelyéül szolgáló utcát a város Gárdonyi Géza utcának nevezte el.
Bár nagyon puritán életet élt, regényeihez adatokat, anyagot gyűjteni elutazott Konstantinápolyba az "Egri csillagokhoz", Franciaországba - s külön a catalanaumi csata színhelyére - "A láthatatlan emberhez".
Élete utolsó éveiben a természet is nagyon érdekelte, botanikus kertet alakított ki háza körül. Hegedűn játszott, festett, rajzolt, fényképezett.
1918-1920 körül élénken foglalkoztatta a politika, ismét aktívan részt vett a közéletben. A megpróbáltatások azonban megviselték egészségét. Valódi betegségei mellett hipochonder is volt. Kiadójával jogi vitába keveredett.
Az egri vár Bebek-bástyáján temették el. Fejfáján végakarata szerint csak ennyi áll: "Csak a teste".
Hozzászólások