Így ünnepli a világ a nap-éj egyenlőséget

Szinte minden nép megemlékezik a csillagászati tavaszról.Legyen odakint bármilyen hideg, csillagászati értelembe véve végre itt van a tavasz, aminek nemcsak mi magyarok örülünk, hanem a világ számos más népe is megünnepli a tavaszi nap-éj egyenlőséget.

A tavasz győzedelmeskedése a tél felett az ókor óta jelentős ünnep, ami az újjászületést, a termékenységet, a fény sötétség feletti hatalmát jelképezi. Az emberek szerte a világon tudják, hogy most már érdemes kertészkedni, reménykedni a gazdag termésben, vagy bízhatnak abban, hogy sok napsütéses, vidám órát tölthetnek kint a szabadban.

A nap-éj egyenlőség egyik érdekessége, hogy sokáig március 21-re esett, sőt, a római katolikus egyház miatt a mai napig 21-én ünnepeljük a tavasz érkezését, de az elmúlt években a szökőnapok miatt március 20-án, 2019-ben egészen pontosan 21:58-kor, érkezett meg a reményteli évszak.

Így ünnepelnek a nagy világban: Csillagászati szempontból azért érdekes a tavaszi és az őszi nap-éj egyenlőség, mert az évben csak ilyenkor lesz 12 órát a horizont felett a Nap, majd ugyanennyit alatta.

A Föld forgástengelye dőlésének köszönhető, hogy a nappalaink innentől kezdve mindig kicsit hosszabbak lesznek az éjszakánál, tehát egyre később sötétedik be, ezt pedig már a maja civilizációban is megünnepelték úgy, hogy rituálékat és áldozatokat mutattak be az isteneknek a Chichén Itzá mexikói piramis lépcsőjén.

Az ókori görögök ugyanekkor ünnepelték meg azt, hogy Perszephoné visszatér az alvilágból, Hadész birodalmából. A kelták és a germánok az Ostara nevű ünnepet időzítették a tavaszi nap-éj egyenlőség idejére.

Később ebből született meg az angolszász megfelelője, az Eostre, amiből az easter, vagyis a húsvét szó ered. Az emberek ilyenkor magokat vetettek, termékenységet jelképező tojást festettek, és mindent megtettek annak érdekében, hogy gazdag termésben legyen részük.

Japánban minden nap-éj egyenlőség nemzeti ünnep. Iránban és más közép-ázsiai országokban ennél is nagyobb vigasságot rendeznek, mert ilyenkor ünneplik a perzsa újévet, a noruzt, amit feljegyzések szerint, már az időszámításunk előtti II. században is ünnepeltek, ma pedig háromszázmillió embert érint a március 21-i ünnep, ami az UNESCO szellemi kulturális örökség része.

Sokan virágokkal dekorálják az alaposan kitakarított házakat, parkokat, meglátogatják a családtagjaikat és piknikeznek. A spanyolok magokat, csemetéket ültetnek ezen a napon, mert azok most már napfényt és meleget kapnak.

Indiában fesztivált rendeznek a tavaszi nap-éj egyenlőség örömére, és színes festékekkel, nevetve dobálják egymást, ugyanis Holi üzenete ugyanaz, mint a tavaszé, vagyis a fény, a jó győzelmet arat a sötétség és a rossz felett.Így ünnepelnek a magyarok: Hazánkban több népszokás is kapcsolódik a tavasz kezdetéhez. Korábban a magyar lányok először elégették vagy a vízbe dobták a telet jelképező bábut, majd feldíszített, zsenge, zöld fűzfaágakkal járták a falusi házakat, ahol verset mondtak. Ez volt a termékenységfokozó villőzés.

Emellett Sándor, József, valamint a nap-éj egyenlőség napjára eső Benedek napjához is saját szokás tartozott. Ez a három név hazánkban azért fontos, mert a magyar mondás szerint Sándor, József és Benedek zsákba hozza a meleget.

A három jeles nap közül Józsefé a leggazdagabb szokások és hiedelmek szempontjából. A magyar néphagyomány szerint ezen a napon megszólalnak a madarak, mert „Szent József kiosztotta nekik a sípot”.

A bukovinai magyarok munkaszüneti napot tartottak a tavasz első napjának ünnepére. Dunaszerdahelyen József napja az iparosok ünnepe volt, és ilyenkor céhes zászlókkal vonultak a templomba.

Idő- és termésjóslást, de még haláljóslást is tartottak József napján. Az Alföldön abban hittek, hogy abban az esetben, ha szivárványt látnak, akkor annak a széles sárga sávja jó búzatermést, a széles piros sáv pedig jó bortermést ígér.

Ha az Ipoly-menti falvakban rossz volt az időjárás József napon, akkor az sok halottat jövendölt az adott évre. A Mura-vidéken abban hittek, hogy ugyanolyan idő lesz Péter-Pálkor szénahordáskor, amilyen József napján volt. A méhek kieresztésének megszabott ideje ezen a napon jön el.

Medvesalján abban hittek, hogy József-napkor kell elkezdeni a szántást, mert akkor jó termés várható.

Március 21-e Benedek és a tavaszi nap-éj egyenlőség napja, ám ennek ellenére az archaikus magyar és európai néptudat nem, vagy csak alig kapcsolódik Benedek napjához. A néphit szerint Szent Benedek a betegek pártfogója volt.

Az Alföldön az asszonyok ezen a napon hagymát ültettek, amit Bertalan napján felszedtek és a háztetőre rakták, hogy érje a napsugár, éjszaka pedig a harmat, majd zacskóba tették és szükség esetén a tífuszos beteg fejét és hasát mosdatták az ebből készült főzettel.

A Rába mentén is népies orvosságként használták a Benedek napján vetett hagymát, amit kenyérbe téve etettek meg a hasfájós marhákkal. Göcsejben fokhagymát és zsírt szenteltek ezen a napon, és abban hittek, hogy ezzel orvosolni lehet a hasogatást, a görcsöt és a daganatot, de ezzel kenték be a tébolyodott, megbabonázott emberek talpát is, valamint ruhadarabban a nyakukba kötötték.

A hagyományos népi társadalomban a tavasz a mezőgazdasági munka kezdetét jelentette, ami az önellátó közösségekben a bő termés és a család megélhetését, jóllétét biztosította, ezért a racionális eszközök mellett mágikus módszerekkel próbálták elérni a jó termést, aminek érdekében termékenységi rituálékat mutattak be.

A különböző jelentős napokhoz tartozó időjárási jóslatok már nem babonaságból, hanem a természet megfigyeléséből adódtak, ez a tudás pedig apáról fiúra, anyáról leányra öröklődtek a családban.

Napjainkban a hagyományok már nem szerves részei a modern ember életének, mert a XXI. századra elvesztettük a szoros kapcsolatunkat a természettel, amit jelenleg is próbálunk újratanulni.

(Forrás: divany.hu)