A költő tudományszervező munkájáról emlékezik meg az MTA
Kétszáz éve, 1817. március 2-án született Arany János, a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, akit szoros kötelék fűzött a Magyar Tudományos Akadémiához - emlékeztetett Gábori Kovács József irodalomtörténész az mta.hu-n megjelent tanulmányában.
A költő több szállal kötődött az Akadémiához, amelynek nem csupán tagja, hanem 1865-től titoknoka, majd a főtitkári hivatal 1869-es megszervezésétől 1877-ig főtitkára is volt.
Akadémiai székfoglalóját 1859. október 31-én Zrínyi és Tasso című tanulmányával tartotta. Székfoglalója után eleget kellett tennie az akadémikusok szokásos feladatainak is. Ezek közül az egyik legfontosabb az akadémiai pályázatokra beérkezett szépirodalmi és nyelvtudományi pályaművek bírálata volt, ezt összesen 17 alkalommal végezte el, amelyek közül csupán öt maradt fenn. Ezen vélemények között a költő munkásságának és költészetelméletének ismeretéhez nélkülözhetetlen írások is találhatók.
A költő az 1870-es években az Akadémia mindenkori elnöke és másodelnöke után a harmadik legfontosabb pozíciót töltötte be, az ő hatáskörébe tartozott a hivatal ügyeinek intézése. Ennek megfelelően maga alakította ki titoknokságának szerteágazó munkakörét, ő jegyezte be az egyes üléseken megtartott előadásokat, szerkesztette az Akadémia folyóiratait, intézte a kiadványok ügyeit, bontotta fel a napi postát, és a legtöbb iratra ő fogalmazta meg a választ, amelyet az elnök vagy ő maga írt alá.
Arany tehát csaknem másfél évtizeden keresztül látott el fontos tudományszervezői feladatokat, köztük az akadémiai, illetve az Akadémia kezelésében lévő pályázatokkal kapcsolatos ügyintézést is. Arany 1876-ban megromlott egészségi állapotára hivatkozva lemondott főtitkári pozíciójáról, majd lemondását évente megismételte, míg végül az Akadémia 1879-ben elfogadta.
Helyzete megkönnyítésére ugyanakkor az intézmény már 1876-ban Gyulai Pált nevezte ki hivatali helyettesének, majd 1877-ben és 1878-ban is egy-egy évre fölmentette hivatali kötelezettségei alól. Lemondásának elfogadásakor Lónyay Menyhért akadémiai elnök javaslatára fölkérték szolgálati lakása, valamint fizetése megtartására, illetve a tiszteletbeli akadémiai főtitkári cím elfogadására. A Magyar Tudományos Akadémiának ugyanakkor 1882. október 22-én bekövetkezett haláláig tagja maradt.
MTI
A költő több szállal kötődött az Akadémiához, amelynek nem csupán tagja, hanem 1865-től titoknoka, majd a főtitkári hivatal 1869-es megszervezésétől 1877-ig főtitkára is volt.
Akadémiai székfoglalóját 1859. október 31-én Zrínyi és Tasso című tanulmányával tartotta. Székfoglalója után eleget kellett tennie az akadémikusok szokásos feladatainak is. Ezek közül az egyik legfontosabb az akadémiai pályázatokra beérkezett szépirodalmi és nyelvtudományi pályaművek bírálata volt, ezt összesen 17 alkalommal végezte el, amelyek közül csupán öt maradt fenn. Ezen vélemények között a költő munkásságának és költészetelméletének ismeretéhez nélkülözhetetlen írások is találhatók.
A költő az 1870-es években az Akadémia mindenkori elnöke és másodelnöke után a harmadik legfontosabb pozíciót töltötte be, az ő hatáskörébe tartozott a hivatal ügyeinek intézése. Ennek megfelelően maga alakította ki titoknokságának szerteágazó munkakörét, ő jegyezte be az egyes üléseken megtartott előadásokat, szerkesztette az Akadémia folyóiratait, intézte a kiadványok ügyeit, bontotta fel a napi postát, és a legtöbb iratra ő fogalmazta meg a választ, amelyet az elnök vagy ő maga írt alá.
Arany tehát csaknem másfél évtizeden keresztül látott el fontos tudományszervezői feladatokat, köztük az akadémiai, illetve az Akadémia kezelésében lévő pályázatokkal kapcsolatos ügyintézést is. Arany 1876-ban megromlott egészségi állapotára hivatkozva lemondott főtitkári pozíciójáról, majd lemondását évente megismételte, míg végül az Akadémia 1879-ben elfogadta.
Helyzete megkönnyítésére ugyanakkor az intézmény már 1876-ban Gyulai Pált nevezte ki hivatali helyettesének, majd 1877-ben és 1878-ban is egy-egy évre fölmentette hivatali kötelezettségei alól. Lemondásának elfogadásakor Lónyay Menyhért akadémiai elnök javaslatára fölkérték szolgálati lakása, valamint fizetése megtartására, illetve a tiszteletbeli akadémiai főtitkári cím elfogadására. A Magyar Tudományos Akadémiának ugyanakkor 1882. október 22-én bekövetkezett haláláig tagja maradt.
MTI
Hozzászólások