Elválaszt és összeköt: oxitocin, a szerelmi hormon

Számos kísérlettel a hátuk mögött, a tudósok egyre jobban megértik az oxtitocin nevű hormon komplex működését. Ez a hormon - amelyre a köznyelv szerelmi hormonként szokott utalni - a hosszútávú kapcsolataink során és a kezdeti vonzalmi időszakban is egyaránt működésbe lép.

Amikor a kísérletek során olyan férfiak kaptak egy-egy dózist az oxitocin hormonból, akik tartós kapcsolatban éltek, az eredmény az volt, hogy ezek a férfiak nagyobb fizikai távolságot tartottak a vonzó nők jelenlétében. Ennek a reakciónak épp az ellenkezője volt megfigyelhető, ha a dózist egyedülálló férfiak kapták. Ez a távolságtartás azt hivatott szolgálni, hogy a férfi ne zavarja meg a adott nő személyes terét.

Ezenkívül még azt is meg kell jegyezni, hogy ez a távolságtartó reakció nem amiatt következett be, mert az alanyok ne tartották volna vonzónak a nőket: azok a monogám férfiak, akik az oxitocin dózis hatására távolságtartóan viselkedtek, épp annyira meg voltak elégedve a nők külsejével, mint szingli társaik.

A korábbi elméletek az oxitocint sokkal "szenvedélyesebbnek" tartották, amely az emberek összehozásáért felelős, még akkor is, ha ez ellentmond azoknak a szociális struktúráknak, amelyek a hosszútávú, tartós, monogám kapcsolatoknak kedveznek. Ám a mostani kutatási eredmények alapján állítható, hogy az oxitocin nemcsak a kapcsolatok beindulásában, hanem azok fenntartásában is szerepet játszik s arra is egyre több a bizonyíték, hogy ez a hormon módosítja a szociális interakcióinkat - például erősítik az ismerős emberekhez való kötődést, ugyanakkor agressziót vált ki az idegenekkel szemben. Dirk Sheele pszichológus szerint ugyanakkor az oxitocinnak nem minden esetben vannak pozitív hatásai: az, hogy valamit antiszociális vagy társadalmilag elhivatott viselkedésnek könyvelünk el, az csupán nézőpont kérdése.

Forrás: www.bigthink.com