Hajléktalan koldus az új pápa keresztapja?

Általános az a vélekedés, hogy az új pápák névválasztásukkal mindig üzennek híveiknek.

Így utalnak arra, hogy milyen utat kívánnak majd követni az egyház vezetőjeként (ahogy a latin mondás szól: Nomen est omen, azaz a név előjel.)

Ezeréves hagyomány, hogy a pápa azon elődjének a nevét veszi fel, akinek az irányvonalát követni akarja. Jorge Mario Bergoglio szakított ezzel a szokással: első dél-amerikai egyházfőként hosszú évszázadok óta először visel teljesen új nevet, így lett Ferenc pápa.

De ki is az a Ferenc, akinek a nevét viseli, és miért illik ez a név egy olyan pápához, aki sokszor hadba szállt már azért, hogy az egyház tegyen erőfeszítéseket a szegénység felszámolásáért? Szent Ferenc, Itália, a kereskedők, az állatok és a természet védőszentje, eredeti nevén Giovanni di Bernardone, francia anya és  olasz kereskedő apa gyermeke volt, és a 13. században élt Assisiben.

A Perugia ellen folytatott hadjárat változtatta meg életét: sebesülten hazatérve Isten felé fordult. Elajándékozta javait, mely gesztussal nem váltotta ki szülei egyértelmű helyeslését: apja elől egy ideig barlangban bujdokolt, majd amikor az beperelte, hogy visszaszerezze a pénzét, Ferenc meztelenre vetkőzött a város előkelői előtt, hogy megszabaduljon minden vagyontárgyától.

A későbbiekben sem igen nyerte el cselekedeteivel a hatalom és a hivatalos egyház helyeslését: kopott szőrcsuhában élt a természetben, hívei adományaiból tartotta fenn magát, és romba dőlt templomokat újított fel kétkezi munkával, követői segítségével. Prédikált a madaraknak, hiszen ők is Isten teremtményei, és szép szavakkal rávett egy emberevő farkast, hogy térjen vissza az erdőbe, és ne ontson több vért.

"Miért neked?" - kérdezte tőle egyszer egy tanítványa - "Hiszen nem vagy szép ember, nem vagy sem művelt, sem bölcs, sem előkelő."

Kortársai szerint a szegénységben élő és az emberi szenvedést felvállaló Jézust juttatta a hívők eszébe egy olyan korban, melyben az egyház pazarlása és fényűzése sokakat felháborított.

Ha belegondolunk, hogy milyen pénzügyi és erkölcsi botrányok övezték az előző pápa hivatalviselésének utolsó időszakát, talán nem lepődünk meg az új pápa üzenetén. Kérdés, hogy tetteiben mit vált majd valóra, sikerül-e ugyanolyan vihart kavarnia a katolikus egyház vezetésének állóvizében, mint annak idején a szőrcsuhás szerzetesnek.