Netanjahu szíriai dilemmája: egyszerre fenyegetni és megnyugtatni - HÁTTÉR
Különös dilemmával szembesül Izrael vezetése ezekben a napokban: egyszerre próbálják fenyegetésekkel elrettenteni Szíriát egy esetleges ellencsapástól és megnyugtatni az ország lakosságát, hogy az ellencsapás valószínűsége roppant csekély.
A civilek nem bíznak a politikusokban, és ellentmondást látnak abban, hogy egyrészt roppant csekélynek nevezik egy vegyi támadás valószínűségét, másrészt a hadsereg növeli készültségét és légvédelmi rendszerekkel próbálja lefedni az országot.
A gázálarcot osztó állomások előtt kígyózó sorok tanúsága szerint a nyugtatás sikertelen volt, az izraeliek nem hisznek a veszélyt tagadó és elhanyagolhatónak nevező politikusi nyilatkozatoknak. A központi gondoskodás helyett az egyéni utat keresik: személyes biztonságérzetük növelése érdekében készek egész nap sorban állni a tűző napon.
Ráadásul nem véletlenül lassú a haladás a sorokban: kevés a gázálarc, mivel egy évekkel ezelőtti, hibásnak bizonyult kormányzati döntés költségvetési megfontolásból a népesség hatvan százalékában határozta a szükséges csomagok számát. Idén hiába változtattak és biztosították a pénzügyi forrásokat, eddig nem sikerült pótolni a hiányt. Egyelőre egyetlen politikai vezető sem ismerte be nyilvánosan a fiaskót, helyette az állomások nyitvatartási idejét csökkentik.
Bár a 2006-os második libanoni háború óta világos, hogy a hadműveletek legalább annyira a hátországban dőlnek el, mint a csatamezőn, a hadsereg mellett célba vett civil lakosság türelmének függvényében, az izraeli hadvezetés nem tanult a történtekből, és nem gondoskodott az emberek számára a csillapító szavaknál fontosabb gázálarcról - vélekednek sokan Izraelben.
Ráadásul a Szíria elleni hangzatos fenyegetések sem tűnnek hatékonynak: a pénteki Maariv szerint a vezérkarnál nem örülnek ennek, és túlzásnak tartják Benjámin Netanjahu miniszterelnök kirohanásait, védelmi szempontból hasznosabbnak tartanák az önmegtartóztatást és a hallgatást.
Sokak szerint fenyegetéseivel Netanjahu csapdát állít magának, behatárolja jövőbeni mozgásterét, hasonlóan Barack Obama amerikai elnökhöz, aki Bassár el-Aszad szíriai elnök számára "tűréshatárt" határozott meg, és ezzel a maga kezét is megkötötte.
A Maariv közvélemény-kutatása szerint az izraeliek döntő többsége, a lakosság 77 százaléka úgy véli, hogy az országnak nem kellene részt vennie egy Szíria elleni katonai akcióban, s erről még Netanjahu saját likudos "héja" szavazótáborának 79 százaléka is hasonlóképp vélekedik.
MTI
A civilek nem bíznak a politikusokban, és ellentmondást látnak abban, hogy egyrészt roppant csekélynek nevezik egy vegyi támadás valószínűségét, másrészt a hadsereg növeli készültségét és légvédelmi rendszerekkel próbálja lefedni az országot.
A gázálarcot osztó állomások előtt kígyózó sorok tanúsága szerint a nyugtatás sikertelen volt, az izraeliek nem hisznek a veszélyt tagadó és elhanyagolhatónak nevező politikusi nyilatkozatoknak. A központi gondoskodás helyett az egyéni utat keresik: személyes biztonságérzetük növelése érdekében készek egész nap sorban állni a tűző napon.
Ráadásul nem véletlenül lassú a haladás a sorokban: kevés a gázálarc, mivel egy évekkel ezelőtti, hibásnak bizonyult kormányzati döntés költségvetési megfontolásból a népesség hatvan százalékában határozta a szükséges csomagok számát. Idén hiába változtattak és biztosították a pénzügyi forrásokat, eddig nem sikerült pótolni a hiányt. Egyelőre egyetlen politikai vezető sem ismerte be nyilvánosan a fiaskót, helyette az állomások nyitvatartási idejét csökkentik.
Bár a 2006-os második libanoni háború óta világos, hogy a hadműveletek legalább annyira a hátországban dőlnek el, mint a csatamezőn, a hadsereg mellett célba vett civil lakosság türelmének függvényében, az izraeli hadvezetés nem tanult a történtekből, és nem gondoskodott az emberek számára a csillapító szavaknál fontosabb gázálarcról - vélekednek sokan Izraelben.
Ráadásul a Szíria elleni hangzatos fenyegetések sem tűnnek hatékonynak: a pénteki Maariv szerint a vezérkarnál nem örülnek ennek, és túlzásnak tartják Benjámin Netanjahu miniszterelnök kirohanásait, védelmi szempontból hasznosabbnak tartanák az önmegtartóztatást és a hallgatást.
Sokak szerint fenyegetéseivel Netanjahu csapdát állít magának, behatárolja jövőbeni mozgásterét, hasonlóan Barack Obama amerikai elnökhöz, aki Bassár el-Aszad szíriai elnök számára "tűréshatárt" határozott meg, és ezzel a maga kezét is megkötötte.
A Maariv közvélemény-kutatása szerint az izraeliek döntő többsége, a lakosság 77 százaléka úgy véli, hogy az országnak nem kellene részt vennie egy Szíria elleni katonai akcióban, s erről még Netanjahu saját likudos "héja" szavazótáborának 79 százaléka is hasonlóképp vélekedik.
MTI
Hozzászólások