Hir.ma extra sporttörténelem: Eusebio
Az 1966-os VB gólkirálya háromszor szerepelt a világválogatottban (1963, 1967 és 1975), és ötször volt Európa-válogatott. Klubjával, a Benfica Lissabonnal Eusebio elnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (1962) és kilencszeres bajnok volt. Eusebio Ferreira da Silva az egykori portugál gyarmat, Mozambik fővárosában, Laurenco Marquesben (ma Maputo) nőtt fel.
Ötéves korában elvesztette édesapját, édesanyja egyedül nevelte fel a kilenc gyermeket. „Mezítláb, egy toldozott-foldozott rongylabdával" - mesélte később, az utcán kezdett futballozni, és 15 éves korában lett az FC Laurenco Marques csapatának tagja.
1961-től: A Benfica Lissabon játékosa. Szülővárosának klubja szoros kapcsolatban állt a Sporting Lissabonnal, amelynek elővételi joga volt a klub minden játékosára. A Sporting vezetői azonban nem ismerték fel, micsoda tehetséget kínál fel „gyarmati leányvállalatuk". 1961-ben a helyi rivális Benfica Lissabon átszámítva mindössze 50 000 márkáért hozta el Portugáliába Eusebiót. Az ügyes csatár gyors belépőivel és kemény lövéseivel tűnt ki, de mivel szinte teljesen analfabéta volt, először az általános iskolát kellett befejeznie. 1961-ben a Benfica elnyerte a Bajnokcsapatok Európakupáját, de még Eusebio nélkül, aki a szabályok értelmében nem szerepelhetett nemzetközi mérkőzéseken. Nem sokkal később részt vett egy barátságos találkozón az FC Santossal szemben, amelyben egyebek között Pelé is játszott. Eusebiót 0:5-ös állásnál küldték a pályára, és gyors egymásutánban három gólt szerzett, beállítva a 3:6-os végeredményt. Ugyanebben az évben mutatkozott be a portugál válogatottban.
1962: A Real Madrid trónfosztása. 1962 májusában játszották azt a mérkőzést, amely egy csapásra híressé tette Eusebiót. A Bajnokcsapatok Európa-kupájának döntőjében a portugálok Amsterdamban a Real Madriddal kerültek szembe, amely eddig sorozatban ötször egymás után (1956-60) nyerte el a címet. A spanyol csapat szerette volna feledtetni az előző évi közjátékot, amikor kiestek az ősellenséggel, a későbbi döntős FC Barcelonával szemben. A „királyiak" Puskás Ferenc góljaival 2:0-ás vezetésre tettek szert, aztán a portugálok kiegyenlítettek, és amikor a spanyolok ismét előnyhöz jutottak, megint csak sikerült felzárkózniuk. Eusebiot a második félidőben a tizenhatoson belül felvágták, értékesítette a büntetőt, 4:3-ra módosítva az eredményt, majd nem sokkal később beállította az 5:3-as végeredményt.
A Benfica Eusebióval még háromszor került be ugyanebbe a döntőbe, de mindig vesztesként hagyta el a pályát (1963-ban az AC Milánnal szemben 1:2-re, 1965-ben 0:l-re a milánói Interrel, és 1968-ban 1:4-re a Manchester Uniteddel szemben). Hazájában Eusebio a Ben-ficával 1963 és 1973 között kilencszeres bajnok és ötszörös kupagyőztes lett. 1965-ben az újságírók az év legjobb európai labdarúgójává választották.
1966: A VB gólkirálya. 1966-ban Portugália először jutott be a VB-döntőbe. A selejtezők után a negyeddöntőben Dél-Korea csapatával kerültek szembe, amely 1:0-ás szenzációs győzelemével kiejtette Olaszországot. 3:0 arányú koreai vezetés után Eusebio megfordította a mérkőzés sorsát. A 22 éves játékos egymaga négy gólt szerzett (kettőt tizenegyesből), és döntő szerepe volt az utolsó gólban is, amellyel beállították az 5:3-as végeredményt. 3: l-es győzelmével (ebből kettő Eusebio érdeme volt) aztán a portugál tizenegy Brazíliát is kiejtette. Az elődöntőben'Portugália 1:2 arányú vereséget szenvedett a későbbi világbajnok Angliától. Eusebio, aki a portugál csapat egyetlen gólját szerezte, zokogva hagyta el a pályát. A szovjetek fölött aratott 2:1-es győzelmükkel a portugálok végül a harmadik helyet szerezték meg. Eusebio ezen a mérkőzésen is egy gólt szerzett, és kilenc góljával a torna gólkirálya lett.
1971: Az utolsó válogatott mérkőzés. Eusebiot gyakran hasonlították Peléhez, pedig népszerűségben sosem tudta utóiérni a brazil bálványt. Végig csak egy színesbőrű maradt a gyarmatokról, akit Portugáliába hoztak, hogy futballozzon. A Benfica vezetőségének újra meg újra sikerült hosszú lejáratú szerződésekkel lekötnie csatársztárját. 1971 -ben játszotta utolsó válogatott mérkőzését Portugália színeiben (64 találkozó, 41 találat).
Az első osztályban szerzett 300 gól után a Benfica végre elengedte a többszörös portugál (1968: 42 gól, 19737 40 gól) és 1975-ös európai gólkirályt. A kétgyermekes családapa (házasságkötés 1965-ben) ezután az észa-kamerikai Soccer League-ben játszott (Rhode Island Oceaners, Boston Minutemen, Toronto Metrós Croatia), majd egy évad után (1976/77), amit a portugál SC Beira Marnál töltött, ismét Észak-Amerikába, illetve Mexikóba került. Aktív pályafutásának befejezése után 1985 és 1992 között segédedzőként dolgozott a Benfica Lissabonnál. Ötvenedik születésnapján Eusebiot az Estadio de Luzban egy kél méter magas, őt ábrázoló bronzfigurával köszöntötték. Hir.ma (olvasói beküldés)
Ötéves korában elvesztette édesapját, édesanyja egyedül nevelte fel a kilenc gyermeket. „Mezítláb, egy toldozott-foldozott rongylabdával" - mesélte később, az utcán kezdett futballozni, és 15 éves korában lett az FC Laurenco Marques csapatának tagja.
1961-től: A Benfica Lissabon játékosa. Szülővárosának klubja szoros kapcsolatban állt a Sporting Lissabonnal, amelynek elővételi joga volt a klub minden játékosára. A Sporting vezetői azonban nem ismerték fel, micsoda tehetséget kínál fel „gyarmati leányvállalatuk". 1961-ben a helyi rivális Benfica Lissabon átszámítva mindössze 50 000 márkáért hozta el Portugáliába Eusebiót. Az ügyes csatár gyors belépőivel és kemény lövéseivel tűnt ki, de mivel szinte teljesen analfabéta volt, először az általános iskolát kellett befejeznie. 1961-ben a Benfica elnyerte a Bajnokcsapatok Európakupáját, de még Eusebio nélkül, aki a szabályok értelmében nem szerepelhetett nemzetközi mérkőzéseken. Nem sokkal később részt vett egy barátságos találkozón az FC Santossal szemben, amelyben egyebek között Pelé is játszott. Eusebiót 0:5-ös állásnál küldték a pályára, és gyors egymásutánban három gólt szerzett, beállítva a 3:6-os végeredményt. Ugyanebben az évben mutatkozott be a portugál válogatottban.
1962: A Real Madrid trónfosztása. 1962 májusában játszották azt a mérkőzést, amely egy csapásra híressé tette Eusebiót. A Bajnokcsapatok Európa-kupájának döntőjében a portugálok Amsterdamban a Real Madriddal kerültek szembe, amely eddig sorozatban ötször egymás után (1956-60) nyerte el a címet. A spanyol csapat szerette volna feledtetni az előző évi közjátékot, amikor kiestek az ősellenséggel, a későbbi döntős FC Barcelonával szemben. A „királyiak" Puskás Ferenc góljaival 2:0-ás vezetésre tettek szert, aztán a portugálok kiegyenlítettek, és amikor a spanyolok ismét előnyhöz jutottak, megint csak sikerült felzárkózniuk. Eusebiot a második félidőben a tizenhatoson belül felvágták, értékesítette a büntetőt, 4:3-ra módosítva az eredményt, majd nem sokkal később beállította az 5:3-as végeredményt.
A Benfica Eusebióval még háromszor került be ugyanebbe a döntőbe, de mindig vesztesként hagyta el a pályát (1963-ban az AC Milánnal szemben 1:2-re, 1965-ben 0:l-re a milánói Interrel, és 1968-ban 1:4-re a Manchester Uniteddel szemben). Hazájában Eusebio a Ben-ficával 1963 és 1973 között kilencszeres bajnok és ötszörös kupagyőztes lett. 1965-ben az újságírók az év legjobb európai labdarúgójává választották.
1966: A VB gólkirálya. 1966-ban Portugália először jutott be a VB-döntőbe. A selejtezők után a negyeddöntőben Dél-Korea csapatával kerültek szembe, amely 1:0-ás szenzációs győzelemével kiejtette Olaszországot. 3:0 arányú koreai vezetés után Eusebio megfordította a mérkőzés sorsát. A 22 éves játékos egymaga négy gólt szerzett (kettőt tizenegyesből), és döntő szerepe volt az utolsó gólban is, amellyel beállították az 5:3-as végeredményt. 3: l-es győzelmével (ebből kettő Eusebio érdeme volt) aztán a portugál tizenegy Brazíliát is kiejtette. Az elődöntőben'Portugália 1:2 arányú vereséget szenvedett a későbbi világbajnok Angliától. Eusebio, aki a portugál csapat egyetlen gólját szerezte, zokogva hagyta el a pályát. A szovjetek fölött aratott 2:1-es győzelmükkel a portugálok végül a harmadik helyet szerezték meg. Eusebio ezen a mérkőzésen is egy gólt szerzett, és kilenc góljával a torna gólkirálya lett.
1971: Az utolsó válogatott mérkőzés. Eusebiot gyakran hasonlították Peléhez, pedig népszerűségben sosem tudta utóiérni a brazil bálványt. Végig csak egy színesbőrű maradt a gyarmatokról, akit Portugáliába hoztak, hogy futballozzon. A Benfica vezetőségének újra meg újra sikerült hosszú lejáratú szerződésekkel lekötnie csatársztárját. 1971 -ben játszotta utolsó válogatott mérkőzését Portugália színeiben (64 találkozó, 41 találat).
Az első osztályban szerzett 300 gól után a Benfica végre elengedte a többszörös portugál (1968: 42 gól, 19737 40 gól) és 1975-ös európai gólkirályt. A kétgyermekes családapa (házasságkötés 1965-ben) ezután az észa-kamerikai Soccer League-ben játszott (Rhode Island Oceaners, Boston Minutemen, Toronto Metrós Croatia), majd egy évad után (1976/77), amit a portugál SC Beira Marnál töltött, ismét Észak-Amerikába, illetve Mexikóba került. Aktív pályafutásának befejezése után 1985 és 1992 között segédedzőként dolgozott a Benfica Lissabonnál. Ötvenedik születésnapján Eusebiot az Estadio de Luzban egy kél méter magas, őt ábrázoló bronzfigurával köszöntötték. Hir.ma (olvasói beküldés)
Hozzászólások