2176-ban fog kiderülni Janesville félelmetes babájának története
Ártalmatlannak tűnő játékok tartják rettegésben az embereket világszerte.
Amíg a kisfiúknak a kisautók a kedvenc játéka, addig a lányok babázni szeretnek a leginkább, ám amikor látjuk, hogy a gyerekünk milyen jól eljátszik akár egy örökölt játékkal, akkor meg sem fordul a fejünkben, hogy talán gonosz erők szállták meg a tárgyat.
A világon azonban él néhány rémtörténet, amelynek főszereplője egy-egy baba, ami első ránézésre ártalmatlannak, legfeljebb rondának tűnik.
Janesville félelmetes babája: 1976 óta ül egy ház padlásának ablaka mellett a különös baba, a Minnesota állambeli Janesville-ben. A helyiek nagyon különösnek találják a porcelán arcát, üres pillantását, amivel az utcára néz.
Akik már látták a padlásról az utcát kémlelő babát, mind arról meséltek, hogy érezték a vizslató pillantást, ahogy elhaladtak az ablak előtt. A furcsa érzés nehéz ködként lengte be az utcát, ezért a babából igazi városi legenda vált.
A játék rengeteg helyi fantáziáját megmozgatta, majd a történeteket egymásnak adták át a városlakók. Az egyik sztori szerint a baba egy kisgyerek tragédiájáról szól, mert a tulajdonos lánya meghalt egy balesetben, vagy meggyilkolták, és a baba a halott elveszett lelke miatt ül az ablakban.
Egy másik történet szerint egy egyedülálló anyuka és a fiatal gyermeke vette fel a harcot az ördög ellen, amikor egy démon megszállta a gyereket, aki belehalt az ördögűzésbe. Az anyuka azért ültette a babát az ablakba, hogy így állítson emléket a lányának.
Egy másik legenda szerint a démon a babát szállta meg. Vannak, akik arról meséltek, hogy látták, hogy a baba sétál a padláson. Sokan rá se mertek nézni a babára a szörnyűbbnél szörnyűbb rémtörténetek miatt.
Az egyetlen igazság, amit a babáról tudunk az, hogy Ward Wendt tulajdona. Wendt antik dolgok gyűjtésével foglalkozott, ezért ilyesmivel volt tele a háza, amiben született, és amiben 2012-ben, 84 évesen meghalt.
A babát ő tette ki az ablakba, de soha sem mondta el, hogy miért. A történet mégsem szállt sírba Wendt halálával, mert még az előtt leírta a baba történetét, csakhogy ezt elhelyezte a város időkapszulájába, amit 2176-ban fognak kinyitni. A baba történetét tehát ma élő ember valószínűleg soha nem fogja megtudni.
Wendt halála után a babát eltávolították az ablakból, és most a város könyvtárában lehet megtekinteni. Természetesen elég valószínű, hogy nincs semmi különösebb oka annak, hogy a baba a padláson ült, ám a városban elterjedt rémtörténetek remekül bizonyítják, hogy milyen élénk az emberi fantázia, ami sokáig szórakoztatta, ijesztgette a helyieket.
Mandy: Akadnak a világon olyan babák is, amelyeknek ismerjük az eredeti történetét, és az alapján valószínűleg démonok, gonosz szellemek szállták meg a játék. Erre az egyik jó példa Mandy, akit egy idő asszony ajándékozott oda a Quesnel Körzeti Múzeumnak, mert még az előtt túl akart adni rajta, hogy a lánya összetörte volna, ám nem ez volt a teljes igazság.
A rossz állapotban lévő játék valójában pokollá tette a nő életét. A történet szerint Mandy egy régi parasztház pincéjéből került elő, amikor egy férfi sírást hallott a köztudottan üres házból. Az illető bement, és a pincében felfedezte egy lány holttestét. Mandy a halott kezében volt, ezért valószínűleg a lány lelke szállta meg a játékot.
A múzeumban elvégeztek néhány javítást a babán, majd betették egy műanyag zacskóba azért, hogy megnézzék, belemászott-e valamilyen rovar. A furcsa dolgok ekkor kezdődtek, mert sok alkalmazott arra panaszkodott, hogy kellemetlen érzése támad, ha ránéz a babára.
Volt, aki esküdni mert volna, hogy hallotta a zacskó csörgését, aminek okozója nem lehetett néhány bogár. Egy idő után kivették Mandy-t a zacskóból, hogy lefényképezzék, majd otthagyták a szobában, ahol másnap hatalmas rendetlenséget találtak, annak ellenére, hogy senki sem járt odabent.
Ez többször előfordult, ha a babát egyedül hagyták. A múzeum dolgozói arra is panaszkodtak, hogy az ebédjük rejtélyesen eltűnt, éjszaka pedig megmagyarázhatatlan lépéseket hallottak. Mandy végül a bejárathoz került, de az emberek nem szerettek ránézni, mert rosszul lettek tőle.
Mindennek a tetejébe a babáról készült fényképeken furcsa fények jelentek meg, vagy homályos lett a fotó. A múzeum vezetősége végül úgy döntött, hogy a hátsó szobában tárolják a furcsa babát.
Joliet: A családi örökség négy generáción keresztül keserítette meg a nők életét, ugyanis a baba eredeti tulajdonosa éppen a második gyermekével volt várandós, amikor egy rosszakarója neki ajándékozta a játékot.
A kisfiú egészségesen jött a világra, de három nappal később, rejtélyes körülmények között, meghalt. Joliet tulajdonosa a tragédia után minden éjszaka egy kisfiú sírását hallotta, majd egy idő után rádöbbent, hogy a baba adja ki a hangokat.
A tulajdonos nem dobta ki az ördögi tárgyat, hanem azt megörökölte a nő lánya, aki két gyereket szült, ám a fia pár nappal a születése után meghalt. Innentől kezd, ahogy az anyja, úgy ő is fiúgyermek sírását hallotta éjszakánként, ám ő nem egy, hanem két pityergésre kapta fel a fejét.
Joliet ez után az unokához, Anne-hez került, akinek szintén két gyereke született, de a fia három nappal később meghalt. Anne három fiú sírását hallotta, ha leszállt az éj. Anne meg akart szabadulni az átkozott játéktól, de annak ellenére se tudott, hogy tisztában volt azzal, hogy a lánya fogja megörökölni, tehát ő is el fogja veszíteni a fiát.
Joliet amellett, hogy sírt, sokszor sikoltozott, kuncogott. A legrémisztőbb az egészben az, hogy mindezt csak a család nőtagjai hallották, ezért senki se hitte el nekik, hogy milyen helyzetben vannak.
Robert: 1906-ban, a szüleitől kapta ajándékba a babát Robert Eugene Otto, ám Robertet eredetileg egy olyan szolga adta a szülőknek, aki nem kedvelte a családot, ráadásul fekete mágiát gyakorolt. A kisfiú szerette a babát, amivel hosszan beszélgetett.
Egy idő után a gyerek szülei és a szolgák úgy hallották, mintha a fiúnak egy démoni hang felelne. A furcsa jelenséget a szomszédok és a ház vendégei is érzékelték. Ha például a család nem volt otthon, akkor a baba ablaktól ablakig sétált. Volt, aki arról beszélt, hogy a baba rákacsintott.
Egyik éjjel a szülők arra riadtak fel, hogy Eugene sikoltozik. Ahogy a fiú szobájába értek, úgy látták meg, hogy a bútorokat feldöntötték. A gyerek azt állította, hogy nem ő, hanem a baba csinált rendetlenséget.
A szülők után Eugene örökölte meg a házat. Amikor 1974-ben ő is meghalt, akkor Robert a házban maradt, ahova új család költözött. A famíliában volt egy 10 éves kislány, aki megtalálta a babát, ám nem játszott sokáig vele, mert arra panaszkodott, hogy Robert minden este körbejárja a szobát, és próbálja megölni.
Robert ma is létezik, de egy múzeumban őrzik, ahol a legenda szerint csak akkor szabad lefényképezni, ha a látogató előbb engedélyt kér ehhez a babától, mert különben Robert megátkozza a fotóst. Ha valaki nem kért engedélyt, akkor utólag bocsánatot kérhet, ezzel elkerülve a bajt.
Annabelle: A főiskolás Donna 1970-ben kapta ajándékba a babát az édesanyjától. Donna és a lakótársa, Angie némi idő elteltével azt figyelte meg, hogy Annabelle képes magától megváltoztatni a pozícióját, ha azt nem látja senki.
Később a helyzet rosszabbodott, mert a lányok olyan pergamenre írt üzeneteket találtak, amelyeken az állt, hogy „segíts”. A főiskolás lányok poharában az utolsó csepp az volt, amikor valamilyen piros folyadék kezdett szivárogni a játékból.
Donna és Angie annyira kétségbeesett, hogy hívtak egy médiumot, aki megállapította, hogy a babát egy Annabelle nevű szellem szállta meg, a kislányt pedig az épület alatt temették el. A lányok úgy döntöttek, hogy a rémtörténet ellenére is megtartják a babát.
Ez hatalmas hiba volt, mert az igazi pokol ekkor szabadult el. A lányok barátját, Lou-t folyton olyan rémálmok kínozták, amelyben Annabelle felmászott a lábán, megállt a mellkasán, és fojtogatni kezdte.
Egyszer Lou és Angie kirándulni indult, és éppen a térképet nézték, amikor Donna szobájából olyan zajt hallottak, mintha betörtek volna. Lou berohant, de csak Annabelle-t találta a helyiségben, ám a baba nem az ágyon ült, ahol Donna hagyta, hanem a sarokban.
Lou úgy érezte, mintha hátulról figyelnék, ezért megfordult, de senki sem volt a szobában. Amikor visszafordult, akkor vérző karmolás jelent meg a mellkasán, ami azonnal meggyógyult. Lou nagyon megijedt.
Ekkor jelent meg a híres nyomozópáros, Ed és Lorainne Warren, akik rájöttek, hogy a babát nem szállták meg, hanem egy gonosz lélek manipulálja. Mivel több ördögűzés sem vált be, ezért végül egy olyan dobozba zárták Annabelle-t, amelyből nem jöhet ki a gonosz lélek.
A sztoriból nemrég filmet forgattak, de nem Annabelle az egyetlen olyan baba, aki horrorban kap főszerepet. Az idén bemutatott „A fiú” című film is kellően ijesztő. Ebben a történetben egy nő a barátja zaklatása elől menekül, amikor elvállalja, hogy egy házaspár fiára fog vigyázni, ám a fiú valójában egy baba. Greta nem veszi komolyan a szabályokat, amiket a játékhoz kapott, ennek pedig súlyos következménye lesz.
(Forrás: femcafe.hu, bizzarium.com)
Amíg a kisfiúknak a kisautók a kedvenc játéka, addig a lányok babázni szeretnek a leginkább, ám amikor látjuk, hogy a gyerekünk milyen jól eljátszik akár egy örökölt játékkal, akkor meg sem fordul a fejünkben, hogy talán gonosz erők szállták meg a tárgyat.A világon azonban él néhány rémtörténet, amelynek főszereplője egy-egy baba, ami első ránézésre ártalmatlannak, legfeljebb rondának tűnik.
Janesville félelmetes babája: 1976 óta ül egy ház padlásának ablaka mellett a különös baba, a Minnesota állambeli Janesville-ben. A helyiek nagyon különösnek találják a porcelán arcát, üres pillantását, amivel az utcára néz.
Akik már látták a padlásról az utcát kémlelő babát, mind arról meséltek, hogy érezték a vizslató pillantást, ahogy elhaladtak az ablak előtt. A furcsa érzés nehéz ködként lengte be az utcát, ezért a babából igazi városi legenda vált.
A játék rengeteg helyi fantáziáját megmozgatta, majd a történeteket egymásnak adták át a városlakók. Az egyik sztori szerint a baba egy kisgyerek tragédiájáról szól, mert a tulajdonos lánya meghalt egy balesetben, vagy meggyilkolták, és a baba a halott elveszett lelke miatt ül az ablakban.
Egy másik történet szerint egy egyedülálló anyuka és a fiatal gyermeke vette fel a harcot az ördög ellen, amikor egy démon megszállta a gyereket, aki belehalt az ördögűzésbe. Az anyuka azért ültette a babát az ablakba, hogy így állítson emléket a lányának.
Egy másik legenda szerint a démon a babát szállta meg. Vannak, akik arról meséltek, hogy látták, hogy a baba sétál a padláson. Sokan rá se mertek nézni a babára a szörnyűbbnél szörnyűbb rémtörténetek miatt.
Az egyetlen igazság, amit a babáról tudunk az, hogy Ward Wendt tulajdona. Wendt antik dolgok gyűjtésével foglalkozott, ezért ilyesmivel volt tele a háza, amiben született, és amiben 2012-ben, 84 évesen meghalt.
A babát ő tette ki az ablakba, de soha sem mondta el, hogy miért. A történet mégsem szállt sírba Wendt halálával, mert még az előtt leírta a baba történetét, csakhogy ezt elhelyezte a város időkapszulájába, amit 2176-ban fognak kinyitni. A baba történetét tehát ma élő ember valószínűleg soha nem fogja megtudni.
Wendt halála után a babát eltávolították az ablakból, és most a város könyvtárában lehet megtekinteni. Természetesen elég valószínű, hogy nincs semmi különösebb oka annak, hogy a baba a padláson ült, ám a városban elterjedt rémtörténetek remekül bizonyítják, hogy milyen élénk az emberi fantázia, ami sokáig szórakoztatta, ijesztgette a helyieket.
Mandy: Akadnak a világon olyan babák is, amelyeknek ismerjük az eredeti történetét, és az alapján valószínűleg démonok, gonosz szellemek szállták meg a játék. Erre az egyik jó példa Mandy, akit egy idő asszony ajándékozott oda a Quesnel Körzeti Múzeumnak, mert még az előtt túl akart adni rajta, hogy a lánya összetörte volna, ám nem ez volt a teljes igazság.A rossz állapotban lévő játék valójában pokollá tette a nő életét. A történet szerint Mandy egy régi parasztház pincéjéből került elő, amikor egy férfi sírást hallott a köztudottan üres házból. Az illető bement, és a pincében felfedezte egy lány holttestét. Mandy a halott kezében volt, ezért valószínűleg a lány lelke szállta meg a játékot.
A múzeumban elvégeztek néhány javítást a babán, majd betették egy műanyag zacskóba azért, hogy megnézzék, belemászott-e valamilyen rovar. A furcsa dolgok ekkor kezdődtek, mert sok alkalmazott arra panaszkodott, hogy kellemetlen érzése támad, ha ránéz a babára.
Volt, aki esküdni mert volna, hogy hallotta a zacskó csörgését, aminek okozója nem lehetett néhány bogár. Egy idő után kivették Mandy-t a zacskóból, hogy lefényképezzék, majd otthagyták a szobában, ahol másnap hatalmas rendetlenséget találtak, annak ellenére, hogy senki sem járt odabent.
Ez többször előfordult, ha a babát egyedül hagyták. A múzeum dolgozói arra is panaszkodtak, hogy az ebédjük rejtélyesen eltűnt, éjszaka pedig megmagyarázhatatlan lépéseket hallottak. Mandy végül a bejárathoz került, de az emberek nem szerettek ránézni, mert rosszul lettek tőle.
Mindennek a tetejébe a babáról készült fényképeken furcsa fények jelentek meg, vagy homályos lett a fotó. A múzeum vezetősége végül úgy döntött, hogy a hátsó szobában tárolják a furcsa babát.
Joliet: A családi örökség négy generáción keresztül keserítette meg a nők életét, ugyanis a baba eredeti tulajdonosa éppen a második gyermekével volt várandós, amikor egy rosszakarója neki ajándékozta a játékot.A kisfiú egészségesen jött a világra, de három nappal később, rejtélyes körülmények között, meghalt. Joliet tulajdonosa a tragédia után minden éjszaka egy kisfiú sírását hallotta, majd egy idő után rádöbbent, hogy a baba adja ki a hangokat.
A tulajdonos nem dobta ki az ördögi tárgyat, hanem azt megörökölte a nő lánya, aki két gyereket szült, ám a fia pár nappal a születése után meghalt. Innentől kezd, ahogy az anyja, úgy ő is fiúgyermek sírását hallotta éjszakánként, ám ő nem egy, hanem két pityergésre kapta fel a fejét.
Joliet ez után az unokához, Anne-hez került, akinek szintén két gyereke született, de a fia három nappal később meghalt. Anne három fiú sírását hallotta, ha leszállt az éj. Anne meg akart szabadulni az átkozott játéktól, de annak ellenére se tudott, hogy tisztában volt azzal, hogy a lánya fogja megörökölni, tehát ő is el fogja veszíteni a fiát.
Joliet amellett, hogy sírt, sokszor sikoltozott, kuncogott. A legrémisztőbb az egészben az, hogy mindezt csak a család nőtagjai hallották, ezért senki se hitte el nekik, hogy milyen helyzetben vannak.
Robert: 1906-ban, a szüleitől kapta ajándékba a babát Robert Eugene Otto, ám Robertet eredetileg egy olyan szolga adta a szülőknek, aki nem kedvelte a családot, ráadásul fekete mágiát gyakorolt. A kisfiú szerette a babát, amivel hosszan beszélgetett.Egy idő után a gyerek szülei és a szolgák úgy hallották, mintha a fiúnak egy démoni hang felelne. A furcsa jelenséget a szomszédok és a ház vendégei is érzékelték. Ha például a család nem volt otthon, akkor a baba ablaktól ablakig sétált. Volt, aki arról beszélt, hogy a baba rákacsintott.
Egyik éjjel a szülők arra riadtak fel, hogy Eugene sikoltozik. Ahogy a fiú szobájába értek, úgy látták meg, hogy a bútorokat feldöntötték. A gyerek azt állította, hogy nem ő, hanem a baba csinált rendetlenséget.
A szülők után Eugene örökölte meg a házat. Amikor 1974-ben ő is meghalt, akkor Robert a házban maradt, ahova új család költözött. A famíliában volt egy 10 éves kislány, aki megtalálta a babát, ám nem játszott sokáig vele, mert arra panaszkodott, hogy Robert minden este körbejárja a szobát, és próbálja megölni.
Robert ma is létezik, de egy múzeumban őrzik, ahol a legenda szerint csak akkor szabad lefényképezni, ha a látogató előbb engedélyt kér ehhez a babától, mert különben Robert megátkozza a fotóst. Ha valaki nem kért engedélyt, akkor utólag bocsánatot kérhet, ezzel elkerülve a bajt.
Annabelle: A főiskolás Donna 1970-ben kapta ajándékba a babát az édesanyjától. Donna és a lakótársa, Angie némi idő elteltével azt figyelte meg, hogy Annabelle képes magától megváltoztatni a pozícióját, ha azt nem látja senki.Később a helyzet rosszabbodott, mert a lányok olyan pergamenre írt üzeneteket találtak, amelyeken az állt, hogy „segíts”. A főiskolás lányok poharában az utolsó csepp az volt, amikor valamilyen piros folyadék kezdett szivárogni a játékból.
Donna és Angie annyira kétségbeesett, hogy hívtak egy médiumot, aki megállapította, hogy a babát egy Annabelle nevű szellem szállta meg, a kislányt pedig az épület alatt temették el. A lányok úgy döntöttek, hogy a rémtörténet ellenére is megtartják a babát.
Ez hatalmas hiba volt, mert az igazi pokol ekkor szabadult el. A lányok barátját, Lou-t folyton olyan rémálmok kínozták, amelyben Annabelle felmászott a lábán, megállt a mellkasán, és fojtogatni kezdte.
Egyszer Lou és Angie kirándulni indult, és éppen a térképet nézték, amikor Donna szobájából olyan zajt hallottak, mintha betörtek volna. Lou berohant, de csak Annabelle-t találta a helyiségben, ám a baba nem az ágyon ült, ahol Donna hagyta, hanem a sarokban.
Lou úgy érezte, mintha hátulról figyelnék, ezért megfordult, de senki sem volt a szobában. Amikor visszafordult, akkor vérző karmolás jelent meg a mellkasán, ami azonnal meggyógyult. Lou nagyon megijedt.
Ekkor jelent meg a híres nyomozópáros, Ed és Lorainne Warren, akik rájöttek, hogy a babát nem szállták meg, hanem egy gonosz lélek manipulálja. Mivel több ördögűzés sem vált be, ezért végül egy olyan dobozba zárták Annabelle-t, amelyből nem jöhet ki a gonosz lélek.
A sztoriból nemrég filmet forgattak, de nem Annabelle az egyetlen olyan baba, aki horrorban kap főszerepet. Az idén bemutatott „A fiú” című film is kellően ijesztő. Ebben a történetben egy nő a barátja zaklatása elől menekül, amikor elvállalja, hogy egy házaspár fiára fog vigyázni, ám a fiú valójában egy baba. Greta nem veszi komolyan a szabályokat, amiket a játékhoz kapott, ennek pedig súlyos következménye lesz.
(Forrás: femcafe.hu, bizzarium.com)
Hozzászólások