A 10 legfélelmetesebb alagút

Csak a legbátrabbak mernek belépni a kísértetjárta, sötét helyekre, ahol még a bezártság érzet is tovább borzolja az idegeket.
Az öreg, sötét helyek mindig remek táptalajt biztosítanak egy-egy rémtörténethez, ezért a barlangok, ódon kastélyok, és régi temetők mellől nem maradhatnak el az alagutak sem, hiszen azokban még a bezártság érzettel is meg kell birkózni a félelem mellett.

A következő 10 alagút olyan hely, amelyhez egy-egy rémisztő legenda fűződik.

Gold Camp Road Tunnels: Colorado pusztájának a közepén kanyarog az 56 kilométer hosszú Gold Camp Road, melynek három alagútja van. Ezeknek a neve az 1-es, 2-es, és a 3-as járat. A legenda szerint 1987-ben egy gyerekekkel teli iskolabusz haladt át a 3-as alagúton, amikor beomlott annak a teteje, és ezzel maga alá temetett mindenkit.

A helyiek most azt mesélik, hogy szerintük az első két alagútban a gyerekek kuncogása hallható, míg a 3-as számú alagútban a diákok halálsikolya hozza rá az emberekre a frászt. Amennyiben pedig valaki autóval halad keresztül a járaton, akkor az illető járművének ablakán rejtélyes kéznyomok jelennek meg.

Habár a környékbeliek állítják, hogy a legenda igaz, mégis az alagút történelméből csak az derül ki, hogy 1987-ben beomlott a 3-as, ám sehol sem esik szó iskolabuszról. Egy másik történet szerint az alagútban meghalt vasúti munkások szellemei kísértenek, ugyanis a Gold Camp Road Tunnels régen egy vonatok által használt útvonal volt.

Hoosac Tunnel: Massachusettsben található a nem éppen precíz mérnöki munkával létrehozott alagút, amit 1876-ban adtak át, s ezzel 40 évre ez lett Észak Amerika leghosszabb, és a világ második leghosszabb alagútja.

A 19. század elején még nem voltak olyan biztonságokat a munka körülményei, mint napjainkban, ezért a hegy belsejében történő robbanások több kárt okoztak, mint hasznot. Ennek köszönhető, hogy mire elkészült az alagút, addigra egy új becenevet kapott, ami a „Gyilkos Üreg”. Ezt azzal érdemelte ki, hogy az építése 24 éve alatt, 195 ember halt meg itt.

A rengeteg munkahelyi baleset közül 1867. október 17-én történt a legrosszabb. Ekkor történt, hogy valamilyen ok miatt gáz kezdett szivárogni, aminek a következménye az lett, hogy egy gyertya lángja olyan erejű robbanást okozott, hogy a főjáraton végig söpörve azonnal megölt 13 embert.

Később leküldtek az alagútba egy munkást, hogy vizsgálja meg az esetet. Amikor az illető visszajött, zavartan annyit mondott, hogy nincs remény. Ezt követően az aknát elárasztó víz felszínre hozta a darabokra szakadt testeket.

A Hoosac Tunnel szellemtörténetei már az alagút átadása előtt elterjedtek. Az egyik ilyen legenda arról szól, hogy 1865-ben három robbantó mérnök, Brinkman, Nash, és Kelley, a járatban dolgoztak, amikor Kelley túl korán gyújtotta meg a detonátort, és ezzel megölte a két kollégáját.

Kelley nem halt meg, ám hamarosan nyomtalanul eltűnt az alagút mélyén. Később megtalálták a megfojtott holttestét, de a gyilkosa sosem került rendőrkézre. Egyes vélemények szerint Brinkman és Nash barátai álltak bosszút. A paranormális jelenségekben hívők azonban úgy vélik, hogy maguk az elhunyt lelkek ölték meg a munkást.

Az, hogy mi az igazság nem derült ki, de az biztos, hogy az eset után többé senki sem mert az alagútban dolgozni, ha besötétedett, mert éjszaka a meghalt munkások sikolya töltötte be a járatot, és néha meg is jelentek a szellemek a hegy oldalában.

A beszámolók szerint nem minden kísértet akart gonosz dolgokat tenni itt. Az 1970-es években például egy Joe Impoco nevű munkás állította, hogy egy rejtélyes hang figyelmeztette többször is, hogy veszélyben van. Ez mentette meg a férfit attól, hogy átmenjen rajta egy vonat.

Shanghai Tunnels: A 20. században Portlandben gyakori volt az olyan emberrablás, amiben férfiakat vittek el, és tartottak fogva azért, hogy Ázsiába tartó hajókon dolgozzanak, a nőket pedig prostitúcióra kényszeríttették. A helyiek még most is úgy gondolják, hogy az áldozatokat a Portland Óvárosa alatt található alagút rendszerben tartották fogva az emberrablók, bár erre nincs valódi bizonyíték.

Ez azonban nem rettenti el a kísértet vadászokat, akik a legenda miatt járnak ide. Közülük a legtöbben egy fehér ruhás nőről beszélnek, aki néha megjelenik, míg máskor durva férfihang biztatja a kíváncsiskodókat arra, hogy menjenek el, vagy ellenkezőleg, maradjanak. Egy másik szellemet az alagút rendszerekben túrákat levezénylő Joshua jelentett be. Ő egy 9 éves kisfiút látott, aki egy üres pénzgyűjtő edénnyel bolyong.

Big Bull Tunnel: A Virginiában található rövid vasúti alagútnak van egy rokona is, a Little Bull. A Big Bull Tunnel történelmében hivatalosan két ember van, akikről biztosra lehet tudni, hogy az alagútban haltak meg. Az egyiket megskalpolták 1901-ben, a másik pedig leesett a vonatról 1904-ben.

A helyiek azonban azt állítják, hogy már korábban is szellemek járták az alagútban. Erről szól az a legenda, amelyet 1905-ben kaptak fel az emberek. Ez azzal kezdődik, hogy egy vonat lerobbant az alagút bejáratánál.

Az egyik mozdonyvezető azonnal ugrott, hogy visszarohanva figyelmeztető jelzéseket tegyen ki az alagút másik oldalán, ám nem sokkal később, elsápadva tért vissza, és arról számolt be, hogy egy furcsa hang azt mondta, hogy „itt senki nem haladhat át”.

A mozdonyon tartózkodó másik két ember elindult a társukkal, hogy utánajárjon a jelenségnek. Ekkor a falakból hörgéseket és halálsikolyokat hallottak. A trió legbátrabb tagja hangosan rákérdezett, hogy mi folyik itt.

A válasz nem maradt el, és egy rejtélyes hang azt felelte, hogy „Távolítsátok el ezt a szörnyű súlyt a testemről”, míg egy másik hang arra panaszkodott, hogy „A véremet isszák”. A három munkás nem menekült el, hanem rés után kezdtek kutatni a falon, mert azt hitték, hogy valaki segítségre szorul, vagy szórakoznak velük, ám hiába kutattak, semmit és senkit se találtak.

A munkások gyorsan elmentek, és elküldték az élményeiket a Pitssburgh Pressnek, ahonnan azt a választ kapták, hogy mások is tapasztaltak hasonló dolgokat az alagútban.

Church Hill Tunnel: A Virginiai Richmondban található alagútban nemcsak szellemek, hanem egy vámpír is tanyázik a legenda szerint. Az alagutat 1873-ban adták át, de 1902-ben már be is zárták.

Mivel az 1920-as években megnőtt a város népessége, ezért a vasúti társaság ismét használatba vette az 1200 méter hosszú Churc Hill Tunnelt. Ehhez azonban szükség volt arra, hogy rendbe tegyék a járatot.

1925-ben, október 2-án nagyjából 200 ember dolgozott az alagút mélyén azon, hogy a lapos vagonokat hozzárögzítsék egy gőzmozdonyhoz, hogy egyszerűbben hozzá tudjanak férni az alagút mennyezetéhez.

Ekkor történt meg a tragédia, mert beomlott a tető, ami ezzel maga alá temette a mozdonyt, és eltorlaszolta a nyugati bejáratot. Ráadásul a szerelvény kazánjából forró gőz tört ki, ami megégette az ott tartózkodó munkást. A sérült ki tudott mászni az alagútból a keleti kijáraton, de a kórházban meghalt.

A mozdonyvezető ennél rosszabbul járt, mert az összeégett holttestét csak 8 nappal később találta meg mentőcsapat úgy, hogy az irányító kar kiállt a mellkasából. Mivel a munkások nyilvántartása kifejezetten szigorú volt, ezért biztosra tudható, hogy a mozdonyon kívül, még néhány test a mai napig az alagútban van, de már belepte őket a por, és a bejáratokat is befalazták. Az alagút közelében járók még ma is hallják, hogy a járatból emberek sikoltanak, hogy engedjék ki őket, valamint a vonat kerekek csikorgása is felveri a csendet.

Ebben az időben volt még valami Richmondban, ami talán ennél ijesztőbb. A munkások kiszabadítására érkező mentőcsapat ugyanis talált valamit, ami vértől csöpögő szájjal guggolt egy munkás felett. Azonnal tudták, hogy itt valami nincs rendben, így egyből cselekedtek, és sikerült visszazavarniuk azt a valamit egy 1922-ben elhunyt ember kriptájába.

Ezt a sírt napjainkban is lakat alatt tartják, a benne lévő testeket pedig elvitték, hogy a bezárt lény többet ne szívhassa más vérét. A Richmondi Vámpír ma már híres lakója a temetőnek, ez a történet viszont teljesen más megvilágításba helyezi a munkások legendáját.

Felmerül ugyanis a gyanú, hogy a vámpír átváltoztatta a bajbajutott munkásokat, tehát nem is szellemek riogatnak az alagútban, hanem vámpírok, akik 100 éve, vér nélkül, raboskodnak a járatban.

A Screaming Tunnel: Egy fiatal lánnyal kezdődött a Niagara vízesés mellett található Screaming Tunnel története. Az esetről nagyon sok legenda kering, de egyben mindegyik azonos, abban, hogy a kislány az alagúttól délre lévő farmon élt.

A történet szerint egy sötét éjszaka kigyulladt a ház, mire a lány rohanni kezdett az alagút felé, miközben a ruhái ráégtek a testére. A lány még elérte a bejáratot, majd a járatban összeesett és meghalt.

Egy másik legenda szerint a saját apja gyújtotta fel, aki nagyon durván viselkedett vele. Ennél is brutálisabb szóbeszéd, hogy az alagútban megerőszakolták a lányt, majd a tettes felgyújtotta, hogy így tüntesse el a bizonyítékot.

Állítólag, ha az alagút közepén meggyújtanak egy szál gyufát, az egyből elalszik, majd rögtön hallani lehet a haldokló kislány sikoltozását.

A Blue Ghost Tunnel: Egy paranormális jelenségeket kutató ember a Screaming Tunnel nyomára akart bukkanni, ám eltévedt, és így keveredett a sokkal messzebb található Merritton Tunnelbe, ami egy vasúti alagút egy Thorold nevű város közelében.

A kaland nem volt hiábavaló, mert az illető, amikor haza tért, azt állította, hogy látott egy furcsa kék ködbe burkolózó valamit. Ennek köszönhetően az alagút hírneve sokkal nagyobb lett, mint a Screaming Tunnelé. A Blue Ghost Tunnel ma már előkelő helyet foglal el a legkísértettebb Kanadai helyek listán, sőt, néhányan állítják, hogy ez a legijesztőbb az összes közül.

A legenda úgy szól, hogy a furcsa kék köd két vasúti mérnökhöz kapcsolatható. Ők 1903-ban haltak meg, amikor az általuk irányított gőzmozdonyok összeütköztek. Az egyik munkás bezuhant a kazánba, majd a helyszínen meghalt. Amikor a mentőcsapat ki akarta szabadítani a holttestet, akkor annak a lábai leszakadtak. A másik mérnök a lángok közé esett, és a testének 90 százaléka megégett. Ő órákkal később meghalt egy közeli kórházban.

Egy másik ijesztő történet is kapcsolódik az alagúthoz, ami felett fut egy csatorna, ami építkezés közben teljesen elárasztott egy temetőt a környéken. A Blue Ghost Tunnel olyan híres lett, hogy be kellett falazni, mert a hatóságok szerint veszélyes volt a szerkezete.

Sensabaugh Tunnel: Edward Sensabaughról kapta a nevét a járat, ugyanis az ő földjén épült az 1920-as években. A legenda szerint Ed egy hajléktalant engedett az otthonába, ám a nincstelen megpróbálta ellopni a jótevője kincseit, ezért Edward agyon akarta lőni egy puskával.

A tolvaj azonban felkapta Ed csecsemőjét, és őt használta élőpajzsként, majd elmenekült. Amikor biztonságos távolságba került, akkor a hajléktalan belefojtotta a kisbabát az alagúton átfolyó patakba.

Egy másik legenda szerint nem volt hajléktalan, hanem Ed Sensabaugh rendkívül gonosz emberként élte az életét, és megölte az egész családját, majd a holttestüket az alagútba rejtette.

A történetek tehát megegyeznek abban, hogy a kislány meghalt, és napjainkban is a Sensabaugh Tunnelben kísért. A helyi legenda szerint, ha az autó motorját leállítják az alagút közepén, akkor hallható a csecsemő sírása. Néhány beszámoló szerint a motort nem lehet újraindítani, és akár Edward Sensabaugh lépteit is lehet hallani, vagy a visszapillantó tükörben meg lehet látni, ahogy közeledik a jármű felé.

A Southern States Paranormal Research Society szerint az alagútban nagyon gyenge a kísértetek fellelhetősége, ezért előálltak egy sokkal egyszerűbb történettel, ami megmagyarázhatja a járat hírnevét.

Ez úgy szól, hogy Edward Sensabaugh csak öreg korában halt meg, és egyik gyermekét sem ölték meg csecsemőként. Az öreg Ed életét vandál tinédzserek nehezítették meg, mert azok használni kezdték az alagutat a saját kedvük szerint.

Ednek azonban megvolt a maga szórakozása, egy olyan fegyver, ami remekül utánozta az állatok hangját. Ed azzal ütötte el a békés nyugdíjas napjait, hogy elbújt az alagút egyik végében, és amikor valaki belépett, rémisztő sikollyal töltötte meg az egész járatot a puskája segítségével.

Victoria Park, Brisbane: Az ausztrál kisváros, Brisbane múltjában kutatva nagyon sötét titkokra bukkanhat a kíváncsiskodó, ugyanis az 1800-as évek közepétől kezdve léteznek olyan feljegyzések, amelyek szerint sorozatgyilkosságok, öngyilkosság és sima gyilkosságok történtek a településen, főleg a Victoria Parkban és környékén.

Ezek közül a legérdekesebb nem is szellemekről szól, hanem az emberek reakciójáról. A Courier Mail 1965-os novemberi cikkében így emlékeznek vissza az első jelenésre: „1903-ban a különleges rendőri erőknek kellett kordában tartani a tömeget a kísértet által keletkezett nagy érdeklődés miatt.”

A helyszínen tartózkodó emberek később azt mesélték, hogy a vízfelszín tetején lebegő valami leginkább egy magas (majdnem 3 méter) apácára hasonlított, aki a Victoria Parkból a csatornán keresztül tartott a belváros felé. 1932-ben másodjára is megjelent az apáca, de akkor már inkább egy szellemre hasonlított, bár akkor is megvoltak a jellegzetes emberi vonásai.

Ez a két eset elég volt ahhoz, hogy 1965-ben több, mint 5000 ember gyűljön össze a parkban azért, hogy szemtanúi lehessenek a szokatlan jelenségnek. A nagy érdeklődésre való tekintettel nagy rendőri erőket kellett bevetni, hogy kordában tartsák a tömeget. Ennek ellenére 1500-an még így is beköltöztek néhány éjszakára az alagútba, hogy várják a kísértet megjelenését. A szellem azonban a mai napig sem jelent meg újra.

Moonville Tunnel: Az Ohio államban található városra valószínűleg már senki sem emlékezne, ha nem lenne ott egy vasúti alagút, mert anélkül nem is létezne a település. Az alagutat akkor építették, amikor az egyik környékbeli birtokos felajánlott egy kisebb földrészt a sajátjából arra, hogy az éppen építkező vasúti társaság le tudja fektetni Cincinnati felé a síneket.

Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy szenet és agyagot hozzanak a környékre, amit néhány akkoriban kialakuló település kihasznált, így Moonville is, aminek a népessége 1870-ben alig érte el a 100 főt.

Az alagútban lévő vasúti pálya azonban úgy nézett ki, mintha valaki direkt halálos csapdát akart volna tervezni. A nagyon vékony sínek egy rozoga állványon voltak végig vezetve, ami egy szakadék felett haladt át.

Habár ez a szerkezet életveszélyesnek nézett ki, mégis a pályaszakasz nagyon fontos részévé vált a vasúti közlekedésnek, leginkább amiatt, hogy körbejárta az egész völgyet. Azonban legalább öt embert elgázolt a vonat ezen a környéken.

A halálos balesetek közül a legemlékezetesebb 1986-ban történt, mert ehhez kapcsolódik több kísértettörténet is. Némelyik verzió szerint egy részeg ember az alagútban vetett magának ágyat. Egy másik legenda szerint nagyon kemény tél tombolt a városban, ahol kezdett kifogyni az élelmiszer.

Mivel a vonatok csak keresztül mentek a településen, de nem álltak meg, ezért néhány helyi lakos úgy döntött, hogy lámpát ragadnak, bemennek az alagútba, és megállásra kényszerítik a szerelvényt.

A csapat kiválasztott egy szerencsést, aki megpróbálkozhatott az akcióval, ám tragédiával végződött számára a küldetés, mert várakozás közben elaludt, a vonat pedig keresztül robogott rajta.

A helyiek beszámolója szerint ez a lámpás ember még mindig ott van az alagútban, hogy megállítsa a vonatokat. Némelyik információ szerint, a vasúti társaság egy jelzést telepített az alagút bejáratára, ami arra utasította a munkásait, hogy hagyjanak figyelmen kívül minden villódzó fényt, ami a vasúti átjáró környékén történik.

A Moonville Tunnel történetből mára dalok születtek, és létezik egy novella is, ami arról szól, hogy egy mozdonyvezető találkozik egy szerencsétlen sorsú lélekkel az alagút belsejében.

(Forrás: noiportal.hu)