A közelmúlt legjobb kísértetfilmjei és a sztori mögöttük

Milyen létező legendákhoz nyúlt hozzá James Wan?Akik jártasak a szellemtörténetek világában, azok biztos hallottak már La Llorona legendájáról, amiből legutóbb James Wan merített ihletet A gyászoló asszony átka című filmhez. Nem ez volt azonban az első alkalom, hogy a rendező híres kísértettörténetet dolgozott fel az alkotásaiban.

A gyászoló asszony: A fentebb említett La Llorona legenda főszereplője a spanyol hódítás korában, Mexikóban élt Maria. A történetnek többféle verziója ismert a latin-amerikai országokban. Az egyikben szegény parasztlányként, a másikban indiánlányként említik, de a történetek abban mind egyformák, hogy Maria egy tehetős emberhez ment hozzá, és két fiút szült.

A férfi azonban elhanyagolta a feleségét. Egyes verziók szerint szoknyavadász alkoholista volt, mások szerint világutazó. A lényeg nem is ez, hanem az, hogy Maria egy nap rájött a férje hűtlenségére, és dühében beledobta/belefojtotta a fiait a Santa Fé folyóba.

A tettét nyomban megbánta, de a gyerekei életét már nem tudta megmenteni. A gyilkosság után Maria nem evett, nem ivott, egyre vékonyabb lett, folyamatosan gyászolta a gyerekeit a sírásával (amiről aztán a nevét kapta).

A legenda szerint Maria addig nem juthat be a Mennybe, amíg meg nem találja a gyermekei lelkét, ezért a halála óta szellemként bolyong, ha pedig elhagyott, eltévedt gyereket talál, akkor vízbe fojtja, abban reménykedve, hogy az ő lelkük elég lesz az üdvösséghez.

A magas, vékony, fehér ruhás nő „fantom autóstopposként” is elhíresült az USA déli részén, míg Mexikóban a gyereknevelés eszközeként is használják, hogy ezzel vegyék el a kicsik kedvét az elkóborlástól.

Chucky eredete: A Gyerekjáték-filmek legendás babájának történetéhez egy 1906-os szellemsztoriból merítettek ihletet. Ebben a történetben az Otto család egyik szolgálója játékbabát adott a család legfiatalabb tagjának, Robertnek, aki saját maga után nevezte el a játékot, aki hamarosan a legjobb barátja lett.

Állítólag a szolgáló nagyon haragudott a családra, ráadásul a voodoo mágia is közel állt hozzá, ebből pedig ki lehet találni, hogy a baba sem egy ártalmatlan játék volt. Robert egyre többet beszélgetett a babával, ami a gyerek állítása szerint, magától változtatta a helyét a lakásban.

A felnőtt Robert festő lett, de a babától továbbra sem szabadult meg. Ellenkezőleg! Annyira rögeszmésen ragaszkodott hozzá, hogy még a feleségével közös házat is úgy alakított ki, hogy a baba ki tudjon nézni a nagy ablakon, onnan szemmel tartva a gyerekeket és a környéket.

A játékbaba most egy múzeumba került Key Westen, ahol csak akkor lehet lefényképezni, ha előtte engedélyt kértek tőle, mert különben a telefonok és kamerák rejtélyes módon kikapcsolnak.

Az Amityville-események: A Warren házaspár egyik leghíresebb ügye az 1979-es Amityville Horror, ami arról szól, hogy egy család beköltözött egy új házba, majd nem sokkal később paranormális jelenségek keserítették meg a lakók életét.

A valóságban a vallásos DeFeo család vásárolt egy házat Long Islanden. A legidősebb fiú, Robert Jr. sokat szenvedett az iskolai zaklatás miatt, amit a súlyfeleslege miatt kapott, ráadásul egyre többet veszekedett az apjával, mert csak otthon tudta levezetni az indulatait.

A szülők ajándékokkal akarták megvenni a gyerekük szeretetét, de ezzel csak azt érték el, hogy a fiú mindent eladott, a pénzből pedig drogot vásárolt. Az otthoni helyzet addig fajult, hogy 1974. november 13-án a DeFeo házaspárt és négy gyermeküket meggyilkolták a házban, a gyilkosságot pedig Robert Jr. magára vállalta. A bíróság hatszoros életfogytiglanra ítélte a férfit.

Az ügy azonban nem volt ennyire egyszerű, mert a nyomozás során több ellentmondás is felmerült. Rober gyakran azt állította, hogy hangokat hallott, csak önvédelemből ölt, az is gyanús körülmény volt, hogy az áldozatok az ágyukban voltak, egyikük sem kelt fel a lövésekre, amiket a szomszédok nem is hallottak.

A mészárlás elképesztően gyorsan zajlott le, ezért volt, aki szerint Robert nem egyedül ölt, de maga a gyanúsított is egyszer azt állította, hogy az apját a húga ölte meg, akivel az anyja végzett, majd öngyilkos lett, Robert pedig csak elvitte a balhét.

A zavaros történetből jól látszik, hogy Robert próbálta magát őrültnek beállítani, hátha ezzel eléri, hogy mérsékeljék a büntetését. A történet azonban egy évvel később folytatódott, ugyanis új család költött az Amityville-házba.

George és Kathy Lutz csak 28 napot bírt ki az épületbe, ami a világ leghíresebb kísértetházává vált. A Lutz család történetét rengetegszer feldolgozta a filmipar, ők pedig ennek nem örülnek, mert így fikciónak tűnnek azok a megmagyarázhatatlan események, amik velük történtek.

A család eleinte hidegfoltokkal találkozott a házban és a környékén, különösen a csónakházban, majd furcsa hangokat is hallottak. Ezt követően olyan jelenségekkel találkoztak, amiket általában horrorfilmekben látunk, így például semmiből becsapódó ajtó, magától bekapcsoló és állandóan adást kereső rádió.

Emellett találtak egy vörösre festett szobát, ami szerepelt a korábbi alaprajzon, és az ingatlanközvetítő sem mutatta meg. A szobából rettenetes bűz áradt, és ez volt az egyetlen helyiség, amitől a kutya is távol tartotta magát.

Mindez rögtön az első héten történt. Később a családfő gyakran azon kapta magát, hogy olyan gondolatokat ír le, amik valójában nem a sajátjai. Amikor a család áthívta a barátaikat, akkor úgy hallották, mintha tömeg járkálna az emeleten. Ez volt az első eset, amikor Kathy megbizonyosodott arról, hogy nem ő képzeli be az eseményeket.

Miután a család elköltözött, a házat több paranormális kutató is megvizsgálta, így például a híres Warren házaspár. Ed, és a napokban szintén elhunyt, Lorraine arra a megállapításra jutott, hogy a ház nem szellemjárta, mert egy olyan entitás található benne, ami korábban soha nem járt a Földön.

Abból, hogy a megmagyarázhatatlan jelenségek akkor a legerősebbek, amikor a család vendégeket fogad, arra következtettek, hogy a démon szívesen megmutatja magát az embereknek. A Warren házaspár szerint az entitás már a DeFeo-család idejében is jelen volt, de a Lutz-család negatív energiájából táplálkozva erősebb lett, így a jelenségek is erősebbek lettek.

Az Amityville-ház a mai napig az egyik leghíresebb szellemjárta hely, amiről létezik egy fénykép, amin egy gyermek (egyes elméletek szerint az egyik DeFeo) néz a kamerába izzó szemekkel. A házban ma is élnek, de a jelenlegi lakók nem érzékelnek démoni jelenséget, ezért nem kizárt, hogy a Lutz-család csak pénzt és hírnevet akart szerezni.

A Warrenék leghíresebb ügyeként az Amityville-i eseményeket tartják számon, ám a Démonok között című film egy 1971-es kutatásuk alapján készült, amit Harrisville-ben, egy elátkozott farmháznál készítettek. A filmben azonban több jelenet is Amityville-re utal, így például az, hogy a kutya nem mer bemenni a rejtélyes szobába, illetve van egy befalazott pince is.Poltergeist-események: A második film ismét a Warren házaspár ügyei közül választott, méghozzá az Enfield Poltergeistet. Itt kell megemlíteni, hogy különbség van a szellemjárás és a poltergeist között.

Az előbbi egy konkrét helyhez kötött, viszonylag állandó jelenség, ilyen az Amityville-i ház, a szellemjártának nevezett kastélyok és elmegyógyintézetek. Ezzel szemben a poltergeist inkább egy személyhez kötődik és rövidebb ideig tartó esemény.

Ilyen eset volt például a Rosenheim Poltergeist, ahol egy 19 éves bajor titkárnő annyira idegeskedett az új munkája miatt, hogy ezzel állítólag tárgyakat mozgatott. Ezzel a témával kapcsolatban meg kell említeni az 1982-es Poltergeist című filmet, amiben Steven Spielberg is közreműködött. A film valóságalapját a New Orleansban található Hermann Grima házban történt „kopogószellem jelenségek” adták.

Az Enfield Poltergeist ügy főszereplője Janet Hodgson volt, akit három testvérével együtt egyedül nevelt a megözvegyült anyja. Janet körül 1977-ben, Londonban csoportosultak megmagyarázhatatlan jelenségek.

A feljegyzésekből az derült ki, hogy a család lakásában egyre inkább megszaporodtak a mozgó vagy felforrósodó tárgyak, az események központja pedig általában Janet volt. Az ügyből országos szenzáció lett, ugyanakkor egyáltalán nem kizárt, hogy csak gyerekcsínyről volt szó, ugyanis Janet elárulta, hogy egyes jelenségeket a testvéreivel hoztak létre azért, hogy teszteljék a paranormális kutatók éberségét.

Ugyanakkor a család máig kitart amellett, hogy a jelenségek megtörténtek. Valójában a Warren házaspár csak érintőlegesen foglalkozott az üggyel, mégis a Démonok között második része teljesen erre épült, és a Hodgson-családot érintő események hozta be először a Conjuring-univerzumba a Valak nevű apácát, aki aztán külön filmet kapott.

Annabelle: Wan horroruniverzumának egyik visszatérő alakja Annabelle, aki nemcsak különálló filmet kapott, hanem rendszeresen megjelenik a Démonok között világához tartozó, más filmekben is. Legutóbb A gyászoló asszony átkában.

Annabelle is egy létező elátkozott baba, aki a valóságban egyáltalán nem néz ki olyan ijesztőnek, mint a filmekben látható porcelánbaba, ám az, amiket állítólag művelt, tényleg hátborzongató. Az igaz történet 1970-ben vette kezdetét, amikor Donna édesanyja megvásárolta a használt rongybabát az egyik hobbiboltban, majd a lányának ajándékozta. Donna akkor már főiskolára járt, és nővérnek tanult a lakótársával, Angievel, együtt.


A két lány először nem látott semmi furcsát a babában, ami eleinte csak nagyon kismértékben mozdult el a helyéről, ezért úgy tűnt, mintha csupán valaki meglökte volna. Később Annabelle egyre nagyobb mozdulatokat tett, és néhány hét eltelte után teljesen magától mozgott egyik szobából a másikba.

Az első igazán ijesztő dolog a babával kapcsolatban az volt, amikor a két lány elment otthonról, és arra értek haza, hogy Annabelle a kanapén ül, pedig ők Donna ágyában hagyták.

Habár a lányok még nem találtak semmi rosszat a játékban, azt a barátjuk, Lou az első pillanattól fogva gyűlölte, mert érezte, hogy valami nincs rendben a rongybabával. Donna, és Angie nem hitt a természetfeletti dolgokban, úgyhogy a barátjuk véleményét csak a paranoiának tudták be.

A lányok mereven állították, hogy van racionális magyarázat Annabelle viselkedésére, ám akkor már ők is megijedtek, amikor a baba egyre furcsábban kezdett el viselkedni. Donna nagyon sokszor talált pergamen papírcetliket a házban, amire különös üzeneteket írtak. Ezeken a papírdarabokon, amilyeneket senki sem tartott, olykor a „Segíts nekünk”, máskor a „Segíts Lounak” szöveg állt.

Az igazi horror akkor következett be, amikor Donna hazaérve az ágyában találta a rongybabát, aminek kezeiből piros folyadék, vér folyt. Donna ekkor döntött úgy, hogy ideje beavatni egy szakembert. A kihívott médium pár percre leült a rongybabával szemben, majd elmondta, hogy sok évvel ezelőtt a ház helyén egy óriási mező terült el, amin az egyik nap megtalálták a hét éves Annabelle Higgins holttestét.

A kislány lelke azonban nem szállt a sírba a testével együtt, hanem itt rekedt, és most a játékban talált kapaszkodót. A szellem azt is megosztotta a médiummal, hogy nem akar semmi rosszat, csak szeretne ott maradni a lányokkal, mert megbízik bennük, és velük biztonságban érzi magát.

Mivel Donna és Angie igazi gondoskodó lányok voltak, ezért megesett a szívük a gyereken, és megengedték, hogy maradjon. Ez nagy hiba volt, mert Annabelle ekkor vadult meg csak igazán. Lout visszatérő rémálmok kezdték gyötörni, amiben folyamatosan azt látta, hogy a rongybaba felmászik a lábán keresztül a mellkasára, majd a karjait a torkára szorítja, és így fojtja meg. Lou lüktető fejjel ébredt fel, hiszen minden vér az agyába tódult. Lou nagyon megijedt, de nem csak a saját életét, hanem a lányokét is féltette.

Néhány nappal később ő és Angie kitalálták, hogy elmennek egy kicsit kirándulni, ám indulás előtt motoszkálást hallottak Donna szobája felől. Lou azt hitte, hogy betörő jár bent, ezért nagyon óvatosan közelített az ajtóhoz, ahonnan ropogás hallatszott ki.

Lou körbenézett, de mindent a helyén talált kivéve a rongybabát, mert az ágy helyett, a sarokban ült. Lou közelebb ment, de akkor égő érzést érzett meg a nyakán, mint, amikor érezzük, hogy valaki a hátunk mögül figyel. Lou megfordult, de nem látott senkit, viszont hirtelen fájdalom hasított a mellkasába.

Lou lenézett az ingére és karmolások nyomát látta. A mellkasán égő fájdalmat érzett, mert valami a húsába tépett. Kétsége sem volt afelől, hogy Annabelle támadt rá. Szerencsére a sebek napokon belül teljesen begyógyultak, de semmi garancia nem volt arra, hogy Annabelle nem támad újra.

A három fiatal a Warren házaspártól kért segítséget. Miután a nyomozópáros elbeszélgetett Donnával, Angievel és Louval arra jutottak, hogy nem szállta meg a babát, hanem egy gonosz lélek manipulálja, hiszen élettelen tárgyakat nem tud megszállni egy testetlen entitás.


Warrenék kihívtak egy katolikus papot, hogy végezze el az ördögűzést, de a pap nem hitt a történetben, és közölte, hogy Annabelle csak egy baba, aki nem bánthat senkit. A pap hazafelé tartva totálkárosra törte az autóját, aminek tönkrement a fékje, de a pap szerencsére túlélte a balesetet.

Annabelle végül Warrenék okkult múzeumába került, ahol azóta nem mozdult, hogy egy fadobozba kiállították. Egyszer azonban egy látogató kinevette, és közölte, hogy nem hisz a történetben. Állítólag órákon belül halálos motorbalesetet szenvedett.

(Forrás: hu.ign.com)