A legrémisztőbb történetek, amelyeket gyerekek mondtak
Félelmetes szellem, előző életekről szóló beszámolók, amiktől a felnőttek frászt kapnak.
Ha van gyerekünk, vagy előfordult, hogy több időt töltöttünk egy kisebb gyermekkel, akkor biztos, hogy legalább egy történetet el tudunk mesélni, amikor a máskor teljesen átlagos, aranyos csemete olyasmit mondott, amitől úgy megdöbbentünk, vagy megijedtünk, hogy hirtelen megszólalni sem bírtunk, míg a kicsi úgy csinált, mintha mi sem történt volna.
A gyerekek állítólag 3 éves korokig sokkal fogékonyabbak a spirituális világra, aminek a létezésén a szkeptikus felnőttek is elgondolkodnak, ha az utódjuk olyasmiről beszél, amiről tudomása sem lehetne. Most ilyen történetekkel ismerkedhetünk meg.
Meghaltam, és most itt vagyok: „Az egyik nap fürdeni vittem a két és fél éves lányomat, miközben a nejemmel arról beszélgettünk, hogy mennyire fontos a privát tisztaság. A lányunk egyszer csak közölte, hogy senki se érhet hozzá ott, mert egyszer megpróbálták. Valaki berúgta az ajtó, és megpróbálta, de ő ellenállt, minek következtében meghalt, és most itt van. Ezt úgy mesélte el, mintha mi se történt volna.”
Torokmetszés: „Néhány hónapja elmentem, hogy élelmiszert vásároljak. A boltban felém sétált egy idegen, 7-8 év forma gyerek, aki a kezemet kezdte huzigálni. Lenéztem rá, mire az egyik ujjával torokmetsző mozdulatot tett, majd elsétált.”
Az öreg hölgy: „Ebédet főztem, amikor meghallottam, hogy a kistestvérem beszélget valakivel. Odamentem hozzá, hogy megkérdezzem kivel beszélget. Ő azt felelte, hogy egy öreg hölggyel, aki nagyon vicces, de nem hasonlít rám.”
Nagyapa a fán: „Amikor idősebb lettem, akkor az édesanyám elmesélte, hogy nem mondták el nekem, amikor meghalt a dédnagyapám, mert még nagyon kicsi voltam. Az anyukám néhány héttel később magával vitt a temetőbe, és hagyta, hogy a sírkövek között játsszak, amíg virágokat ültetett. Amikor indultunk, akkor megálltam és megkérdeztem, hogy miért ül a papám a fán, majd egy üres fára mutatva hevesen integettem.”
Nagymama: „A volt férjemmel elvittük a gyerekeinket az apám házába, ahol az egyik üres szobában játszottunk. Az egyik szekrény ajtaja kinyílt. A 3 éves gyerekem ekkor felugrott, és azt mondta, hogy megjött a nagymama. Ő akkor már rég halott volt.”
A nevem Alphonse: 3 vagy 4 éves lehetett az unokaöcsém, amikor kibámult a szüleim konyhájának ablakán. Anyukám az egyik nap megkérdezte, hogy mit néz, mire az unokaöcsém azt felelte, hogy korábbi életében Alphonse volt a neve, és anyukámnál is nagyobb volt. Később kiderült, hogy Alphonse a mostohaapám nagyapja volt, akiről szinte soha nem beszéltünk.”
Szemek nélkül: „A zenetanárom elment a 4 éves lányával egy régi színházba, Alaszkába. A kislány könnyei azonnal eleredtek, ahogy beléptek a terembe, és csak akkor hagyta abba a sírást, amikor a tanárom kivitte a színházból. A kislány elmondta, hogy szemek nélküli emberek figyelték odabent.”
Második terhesség: „Az osztályteremben játszottam a 3 éves öcsémmel, aki azt mondta, hogy másodjára volt az anyukánk hasában. Arról is beszélt, hogy nagyon meleg volt ott, de sokszor érezte magát betegnek.
Az egyik nap annyira rosszul lett, hogy valakik azt mondták neki, hogy el kell mennie. Ő nem akart, de megígérték neki, hogy egyszer még visszajöhet ide. Nagyon kiborultam a történeten, ezért elmondtam az anyukámnak, mert emlékeztem, hogy 10 éves koromban, az öcsém születése előtt, volt anyukánknak egy vetélése.”
Üres szemgödrök: „Az apukám 12 évesen látta, hogy meghal az anyukája. Erre nagyon élesen emlékszik. A testvérem az egyik éjjel felkelt, majd az apánk ágyához ment, hogy megkérdezze, az apukánk anyja piros pulcsiban, farmerban, tornacipőben, copfba fogott szőke hajjal halt-e meg.
Az édesapánk döbbenten erősítette meg a húgom feltételezését. A testvérem erre megkérdezte, hogy milyen színű volt a szeme, mire apa azt felelte, hogy kék. A húgom közölte, hogy azok már nincsenek, csak az üres szemgödrök, majd egyszerűen visszasétált az ágyába.”
A felső polc: „Közös szobánk volt az idősebb testvéremmel. A helyiségbe egy hatalmas szekrény állt. Az egyik éjjel anya arra kelt fel, hogy sírok, ezért a keresésemre indult. A szekrény tetején talált. Azt mondtam, hogy egy nagy, félelmetes ember tett oda fel. Az anyukámnak ötlete sem volt, hogy hogyan kerülhettem a legfelső polcra.
Egy másik alkalommal a nagyi velünk aludt. Ő azt látta, hogy megmozdul a kilincs. A mamám felkelt, becsukta az ajtót, majd mozdulni sem mert. Ekkor sírni kezdtem. A furcsa dolgoknak akkor lett vége, amikor megszületett az öcsém.”
Szörny a szekrényben: „Amikor lefektettem a nagyjából 2 éves lányomat, akkor megkérdezte, hogy „mama, ez ki?”, visszakérdeztem, mire azt a választ kaptam, hogy kik azok, akik a szekrényből beszélnek hozzá.”
Az utóbbi anyukám: „Nagyon furcsa dolgot mondott a nagymamánknak az öcsém, aki kijelentette, hogy ezt az anyukáját jobban szereti, mint az előzőt, mert az bezárta egy szobába, majd festéket ivott, és meghalt.”
A nagyi gyereke: „A születésem előtt két évvel meghalt nagyim után neveztek el. A halála után én voltam az első unoka, emiatt igazán kíváncsi voltam rá, amikor még gyerek voltam. Az egyik nap, amikor anyukám felébredt, akkor az ágya mellett álltam, és azt kérdeztem, hogy emlékszik-e arra, amikor én voltam az anyuka, és ő a gyerek.”
Mosd le a vért a kezemről: „Úgy 2 éves lehettem, amikor visszatérő rémálmok gyötörtek. Beszéltem, járkáltam, sokszor pedig a szüleim ágyában kötöttem ki. Az egyik éjjel az anyukám nem talált az ágyban, ezért a keresésemre indult. A nappaliban talált rám. Amikor megpróbált felvenni, akkor ordítozva követeltem, hogy mossa le a kezemről a vért.”
Anya: „Az édesanyám mesélte, hogy amikor kicsi voltam, akkor meglátogattuk a nagyapámat, akinél ott aludtunk. Amikor az éjszaka anyukám felébredt, akkor nem voltam ott. Felkelt, és a nappaliban talált meg. Az egyik kezemet fenntartottam, és azt mondtam, hogy nem mehetek, mert anyukám nem engedi.”
Anya lebeg a konyhában: „Amikor a fiam 2 éves volt, akkor minden hajnali 5 órakor felébresztett. Egyik reggel levittem a tévé elé, hogy legalább a kanapén hadd aludjak még 30 percet.
Néhány perccel később felébredtem. A fiam a konyha felé mutatott, és nevetve mondta, hogy az anyja lebeg. Nem foglalkoztam a dologgal, hanem visszaaludtam. 30 perccel később a nejem elmesélte, hogy olyan fura álma volt, amiben kiszállt a testéből és a konyhába repült.”
A tündér a szobában: „2 éves volt a gyerekem, amikor azt mondta, hogy egy tündér van a szobájában, majd a sarokban lévő légkondi felé mutatott. Később egy családi fotót hozott, majd rábökött az anyukámra, és azt ismételgette, hogy tündér, tündér. Az édesanyám akkor már 4 éve halott volt.”
(Forrás: bizzarium.com)
Ha van gyerekünk, vagy előfordult, hogy több időt töltöttünk egy kisebb gyermekkel, akkor biztos, hogy legalább egy történetet el tudunk mesélni, amikor a máskor teljesen átlagos, aranyos csemete olyasmit mondott, amitől úgy megdöbbentünk, vagy megijedtünk, hogy hirtelen megszólalni sem bírtunk, míg a kicsi úgy csinált, mintha mi sem történt volna.A gyerekek állítólag 3 éves korokig sokkal fogékonyabbak a spirituális világra, aminek a létezésén a szkeptikus felnőttek is elgondolkodnak, ha az utódjuk olyasmiről beszél, amiről tudomása sem lehetne. Most ilyen történetekkel ismerkedhetünk meg.
Meghaltam, és most itt vagyok: „Az egyik nap fürdeni vittem a két és fél éves lányomat, miközben a nejemmel arról beszélgettünk, hogy mennyire fontos a privát tisztaság. A lányunk egyszer csak közölte, hogy senki se érhet hozzá ott, mert egyszer megpróbálták. Valaki berúgta az ajtó, és megpróbálta, de ő ellenállt, minek következtében meghalt, és most itt van. Ezt úgy mesélte el, mintha mi se történt volna.”
Torokmetszés: „Néhány hónapja elmentem, hogy élelmiszert vásároljak. A boltban felém sétált egy idegen, 7-8 év forma gyerek, aki a kezemet kezdte huzigálni. Lenéztem rá, mire az egyik ujjával torokmetsző mozdulatot tett, majd elsétált.”
Az öreg hölgy: „Ebédet főztem, amikor meghallottam, hogy a kistestvérem beszélget valakivel. Odamentem hozzá, hogy megkérdezzem kivel beszélget. Ő azt felelte, hogy egy öreg hölggyel, aki nagyon vicces, de nem hasonlít rám.”
Nagyapa a fán: „Amikor idősebb lettem, akkor az édesanyám elmesélte, hogy nem mondták el nekem, amikor meghalt a dédnagyapám, mert még nagyon kicsi voltam. Az anyukám néhány héttel később magával vitt a temetőbe, és hagyta, hogy a sírkövek között játsszak, amíg virágokat ültetett. Amikor indultunk, akkor megálltam és megkérdeztem, hogy miért ül a papám a fán, majd egy üres fára mutatva hevesen integettem.”
Nagymama: „A volt férjemmel elvittük a gyerekeinket az apám házába, ahol az egyik üres szobában játszottunk. Az egyik szekrény ajtaja kinyílt. A 3 éves gyerekem ekkor felugrott, és azt mondta, hogy megjött a nagymama. Ő akkor már rég halott volt.”A nevem Alphonse: 3 vagy 4 éves lehetett az unokaöcsém, amikor kibámult a szüleim konyhájának ablakán. Anyukám az egyik nap megkérdezte, hogy mit néz, mire az unokaöcsém azt felelte, hogy korábbi életében Alphonse volt a neve, és anyukámnál is nagyobb volt. Később kiderült, hogy Alphonse a mostohaapám nagyapja volt, akiről szinte soha nem beszéltünk.”
Szemek nélkül: „A zenetanárom elment a 4 éves lányával egy régi színházba, Alaszkába. A kislány könnyei azonnal eleredtek, ahogy beléptek a terembe, és csak akkor hagyta abba a sírást, amikor a tanárom kivitte a színházból. A kislány elmondta, hogy szemek nélküli emberek figyelték odabent.”
Második terhesség: „Az osztályteremben játszottam a 3 éves öcsémmel, aki azt mondta, hogy másodjára volt az anyukánk hasában. Arról is beszélt, hogy nagyon meleg volt ott, de sokszor érezte magát betegnek.
Az egyik nap annyira rosszul lett, hogy valakik azt mondták neki, hogy el kell mennie. Ő nem akart, de megígérték neki, hogy egyszer még visszajöhet ide. Nagyon kiborultam a történeten, ezért elmondtam az anyukámnak, mert emlékeztem, hogy 10 éves koromban, az öcsém születése előtt, volt anyukánknak egy vetélése.”
Üres szemgödrök: „Az apukám 12 évesen látta, hogy meghal az anyukája. Erre nagyon élesen emlékszik. A testvérem az egyik éjjel felkelt, majd az apánk ágyához ment, hogy megkérdezze, az apukánk anyja piros pulcsiban, farmerban, tornacipőben, copfba fogott szőke hajjal halt-e meg.
Az édesapánk döbbenten erősítette meg a húgom feltételezését. A testvérem erre megkérdezte, hogy milyen színű volt a szeme, mire apa azt felelte, hogy kék. A húgom közölte, hogy azok már nincsenek, csak az üres szemgödrök, majd egyszerűen visszasétált az ágyába.”
A felső polc: „Közös szobánk volt az idősebb testvéremmel. A helyiségbe egy hatalmas szekrény állt. Az egyik éjjel anya arra kelt fel, hogy sírok, ezért a keresésemre indult. A szekrény tetején talált. Azt mondtam, hogy egy nagy, félelmetes ember tett oda fel. Az anyukámnak ötlete sem volt, hogy hogyan kerülhettem a legfelső polcra.Egy másik alkalommal a nagyi velünk aludt. Ő azt látta, hogy megmozdul a kilincs. A mamám felkelt, becsukta az ajtót, majd mozdulni sem mert. Ekkor sírni kezdtem. A furcsa dolgoknak akkor lett vége, amikor megszületett az öcsém.”
Szörny a szekrényben: „Amikor lefektettem a nagyjából 2 éves lányomat, akkor megkérdezte, hogy „mama, ez ki?”, visszakérdeztem, mire azt a választ kaptam, hogy kik azok, akik a szekrényből beszélnek hozzá.”
Az utóbbi anyukám: „Nagyon furcsa dolgot mondott a nagymamánknak az öcsém, aki kijelentette, hogy ezt az anyukáját jobban szereti, mint az előzőt, mert az bezárta egy szobába, majd festéket ivott, és meghalt.”
A nagyi gyereke: „A születésem előtt két évvel meghalt nagyim után neveztek el. A halála után én voltam az első unoka, emiatt igazán kíváncsi voltam rá, amikor még gyerek voltam. Az egyik nap, amikor anyukám felébredt, akkor az ágya mellett álltam, és azt kérdeztem, hogy emlékszik-e arra, amikor én voltam az anyuka, és ő a gyerek.”Mosd le a vért a kezemről: „Úgy 2 éves lehettem, amikor visszatérő rémálmok gyötörtek. Beszéltem, járkáltam, sokszor pedig a szüleim ágyában kötöttem ki. Az egyik éjjel az anyukám nem talált az ágyban, ezért a keresésemre indult. A nappaliban talált rám. Amikor megpróbált felvenni, akkor ordítozva követeltem, hogy mossa le a kezemről a vért.”
Anya: „Az édesanyám mesélte, hogy amikor kicsi voltam, akkor meglátogattuk a nagyapámat, akinél ott aludtunk. Amikor az éjszaka anyukám felébredt, akkor nem voltam ott. Felkelt, és a nappaliban talált meg. Az egyik kezemet fenntartottam, és azt mondtam, hogy nem mehetek, mert anyukám nem engedi.”
Anya lebeg a konyhában: „Amikor a fiam 2 éves volt, akkor minden hajnali 5 órakor felébresztett. Egyik reggel levittem a tévé elé, hogy legalább a kanapén hadd aludjak még 30 percet.
Néhány perccel később felébredtem. A fiam a konyha felé mutatott, és nevetve mondta, hogy az anyja lebeg. Nem foglalkoztam a dologgal, hanem visszaaludtam. 30 perccel később a nejem elmesélte, hogy olyan fura álma volt, amiben kiszállt a testéből és a konyhába repült.”
A tündér a szobában: „2 éves volt a gyerekem, amikor azt mondta, hogy egy tündér van a szobájában, majd a sarokban lévő légkondi felé mutatott. Később egy családi fotót hozott, majd rábökött az anyukámra, és azt ismételgette, hogy tündér, tündér. Az édesanyám akkor már 4 éve halott volt.”
(Forrás: bizzarium.com)
Hozzászólások