A mai napig nem értik George „Colvos” Colvocoresses halálát

Megoldatlan gyilkossági ügyek.Hála az egyre modernebb technológiáknak, a hatóságok sokkal hatékonyabban oldhatják meg a bűnügyeket, mint a múltban, amikor még nem voltak ennyire fejlettek a bűnüldözési technikák, ezért a történelemben bőven akadnak felderítetlen halálesetek.

A háborús hős halála: A történészek a mai napig értetlenül állnak George „Colvos” Colvocoresses 150 évvel ezelőtti halála előtt. A polgárháborús hőst 1972-ben lőtték agyon a nyílt utcán a connecticuti Clinton Streeten.

A bűnügyről annyit lehet tudni, hogy Colvocoresses New Yorkba készült és eltűnt a nála lévő 8000 dollár. A gyilkosságot sokan magukra vállalták, ám senkire sem sikerült rábizonyítani, hogy tényleg ő lenne a tettes.

A nyomozás során az is felmerült, hogy Colvocoresses öngyilkosságot követett el. A biztosítótársaságok ki sem akarták fizetni a közel 200 ezer dollárt, ami a háborús hős különböző kötvényei után járt volna.

A vénkisasszony megölése: Oscar Slatert ítélték el a 83 éves glasgowi vénkisasszony, Marion Gilchrist megöléséért. A Németországba emigrált, zsidó gyanúsítottat először ki akarták végezni, de később életfogytiglanra módosították az ítéletet. Slater 19 évet töltött a rácsok mögött, majd szabadon engedték.

A per nagy visszhangot kapott, és még Sherlock Holmes kitalálója, Sir Arthur Conan Doyle is írt róla egy cikket, amiben felsorolta a Slater ártatlansága mellett szóló bizonyítékokat. A férfit végül rehabilitálták, ám Gilchrist igazi gyilkosa soha nem került elő.

A gyilkossági ügyben John Thompson Trenchet detektív nyomozott, ő pedig 1914-ben elárulta, hogy egyes bizonyítékokat visszatartottak, mert az áldozat családja ezt kérte. A beismerés következményeként a detektívet kirúgták és meghurcolták. Ma az a feltételezés él, hogy valamelyik rokona ölhette meg a nőt, a család pedig azért tusolta el az ügyet, mert nem akart botrányt.A nemesember halála: Cangrande della Scalla több városállamot meghódított, de Trevisio bevétele után rosszul lett, néhány nap múlva pedig meghalt. 2004-ben a modern boncolás eredményeként derült ki, hogy 700 évvel ezelőtt valaki megmérgezte az itáliai nemest, veronai uralkodót. Természetesen a kérdés az, hogy ki lehetett a gyilkos.

A régi beszámolókban azt állították, hogy Cangrande della Scalla egy szennyezett forrásból ivott a rosszulléte előtt. A modern vizsgálatok során mintát vettek az elhunyt beléből és székletéből, amelynek vizsgálata gyűszűvirág jelenlétét mutatta ki.

Az eredményt toxikológiai vizsgálattal sikerült megerősíteni. Az, hogy valójában mi történt, aligha fog kiderülni, de a történészek szerint a legvalószínűbb gyanúsított II. Mastino, Cangrande unokaöccse, aki a nagybátyja halála után megörökölte a trónt.

Az összekevert archeológus: Egy amerikai archeológus csapat tagja volt Herbert Fletcher DeCou, aki 1914-ben azért utazott a líbiai Cyrene-ben, hogy a társaival feltárjanak egy ókori görög várost. A tábor március 11-én reggel lövésekre és kiáltásokra riadt fel.

Az expedíciót vezető Richard Morton arról értesült, hogy megölték az ásatás felé tartó DeCou-t. A szemtanúk vallomása szerint három arab a fal mögött bujkálva várta a michigani tudóst, akit azonnal lelőttek, amikor hozzájuk ért, majd a tettesek lóháton elmenekültek.

A legtöbben úgy gondolják, hogy nem DeCou volt a valódi célpont, mert a merénylők egy magas státuszú amerikait akartak megölni, de összetévesztették DeCou-t Mortonnal. A gyilkosság nem sokkal az olasz-török háború előtt történt, ami során Líbia olasz gyarmat lett, az országot pedig erős nyugtalanság jellemezte. Egyes elméletek szerint az sem kizárt, hogy az olaszok állnak a merénylet hátterében, de ezt természetesen hivatalosan tagadták.

A vasvillás gyilkos: Különösen véres gyilkosság történt az angliai Quintonban. Az 1945. február 14-én elkövetett bűnügyben az áldozat unokahúga, Edie, és egy szomszéd indult Charles Walton keresésére, miután a 74 éves férfi nem ment haza.

Edie és a szomszéd megtalálta a vasvillával a nyakánál a földnek szegezett Walton holttestét, amit zúzódások borítottak. A vizsgálatok során kiderült, hogy az öregúr több bordája eltört, a torkát pedig a saját vágóhorgával vágták el.

A nyomozást Robert Fabian vezette, aki később bűnügyi íróként azt írta az egyik könyvében, hogy egy Alfred Potter nevű férfit gyanúsított Walton megölésével. Potter azon a farmon volt intéző, ahol Walton dolgozott. Potter ellentmondó vallomásokat tett arról, hogy mit csinált és beszélt-e az áldozattal a gyilkosság napján, ám nem sikerült rábizonyítani, hogy ő lenne a tettes.

Walton megölés nem csak azért vált híressé, mert különösen brutális bűnügyről volt szó, hanem azért is, mert egyesek boszorkányságot gyanítottak a háttérben. Elterjedt például az a pletyka, hogy keresztet karcoltak az áldozat mellkasára, ezért Walton boszorkányok áldozata lehetett, vagy ő maga volt boszorkány, akit az ölt meg, akit elvarázsolt.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)