A pestis keltette életre Pesta legendáját

Ismerd meg a skandináv kultúra legérdekesebb lényeit.A skandináv kultúra tele van kitalált alakokkal, akik közül most megismerheted a legfélelmetesebb és legérdekesebb lényeket, illetve az azokhoz kapcsolódó legendákat.

Pesta: Nagyon sok ember betegedett meg és halt meg a pestisjárványban. Dánia a lakossága harmadát, Norvégia a felét vesztette el. Tekintve, hogy a járvány abban az időben tört ki, amikor az emberek még sokkal babonásabbak voltak, ezért a pestissel kapcsolatban is kitaláltak egy hátborzongató lényt, akinek a Pesta nevet adták.

A legenda szerint a halált és betegséget terjesztő Pesta ocsmány öregasszony képében jelenik meg. A kezében seprűt és gereblyét tartva járt farmról farmra, hogy terjessze a pestist. Ha valaki túlélte a betegséget, akkor állítólag Pesta hamarosan megjelent, és megölte az egész családot.

Pesta alakja tulajdonképpen a „Vén Banya” skandináv megfelelője. A legenda szerint az alacsony rémség fekete köpenyt visel, és a lépcsőn kúszik fel, baljós légkört teremtve az áldozata köré, akit megérint a halál szelével.

Mare: Ahány tájegység, annyiféle neve van ennek a skandináv lénynek: Mare, Mareritt (norvég), Mareridt (dán), Mardröm (svéd). Bár az elnevezés különbözik, mégis a legenda lényege ugyanaz, ugyanis az összes elképzelés szerint Mare ráül az alvó ember mellkasára, és rémálommal kínozza az áldozatát. Mare tulajdonságai olyanok, mint a boszorkányoké. A mágikus erejét néha arra használja, hogy szexuális együttlétre vegye rá a férfi áldozatait.

Nökken/ Nyk / Nykkjen/Neck/Nicor/Nixie: A norvégok hiedelmei szerint az édes- vagy a mélyvizekben élnek ezek a sötét szemű, titokzatos lények, akik a vízből kilesve figyelik az embereket.

A nökken elsősorban a nimfákhoz hasonlítanak, csak nem nőként, hanem férfiként, kéjes szándékkal csábítanak és az alakváltásra is képesek. Egyes elképzelések szerint fehér ló alakjában hagyják, hogy kisgyerekek lovagoljanak rajtuk, majd beleugranak vele a vízbe. Egy másik történet szerint tehetséges zenészek, akiknek hegedűjátékát a közeli falvakban is hallják.

Néhány leírás szerint a nökken nem csinos férfi, hanem leginkább egy vízi hulla, aminek a szeme sárga, a fogai borotvaélesek, a szája pedig hatalmas. A legenda szerint úgy lehet ellene védekezni, hogy a vízbe kell dobni egy fémes tárgyat, ami lehet például tű, vagy vaskereszt.

Ha már támadt, akkor ezzel a szövegel üldözhető el: „NYK! NYK! NaAl i Vatn. Jomfru Maria kastet styaal i Vatn! Du sæk, AEK FLYT!” ez azt jelenti, hogy „Nyk! NYK! Tű a vízben. A Szűz Mária szentelte acél a víz! Süllyedj el, én lebegek!”

Draugen: A skandináv legenda szerint a tengeren meghalt emberek szelleme a draugen. Ezek a lények utálják azokat, akik a területükön hajókáznak. A norvégül draugr szellemek általában azon a helyen kísértenek, ahol elhaláloztak.

Az elképzelés szerint a draugen hatalmas, a hínárral fedett, halszerű bőrű, hatalmas szájú, tűhegyes fogú lény, ami általában a vízen evezve közlekedik és hátborzongató kiáltás jelzi, ha közeledik. A draugen képes a időjárás befolyásolására.

A legenda szerint amikor vihar tombol, akkor sokszor látni a tengeren, ahol embereket fojt a vízbe, hajókat, csónakokat süllyeszt el. Egy másik elbeszélés szerint draugen őrzi a tengerbe rejtett kincseket. A történetek szerint draugen meg tudja változtatni a magasságát, emberi vért iszik és húst eszik.Fossegrimmen: Az elképzelés szerint, az olykor csupán Grim néven emlegetett vízi szörny, fiatal, jóképű, meztelen férfi képében jelenik meg a vízeséseknél, ahol a saját és a természet kedvéért hegedül. A skandináv legenda szerint, ha valaki hússal kínálja, akkor azt megtanítja a hangszeren játszani.

Egy másik történet szerint Torgeir Augundsson (1801-1872), ismertebb nevén Myllarguten eladta a lelkét ennek a lénynek, hiszen a művész annyira jól hegedült, hogy biztos, hogy a tehetségét valamiféle természetfeletti úton szerezte.

Huldra/Hulder: A svédek Tallemaja néven ismerik az erdőben élő, tollszerű, igazságos, gyönyörű és vad nőt, aki elrejti a hosszú tehénfarkát, ha emberrel találkozik. A skandináv legenda szerint Ádámnak és Évának sok gyereke született, viszont többükről elfeledkezett a Biblia.

A történet szerint ennek oka az volt, hogy amikor az egyik nap Éva a gyerekeit fürdette, akkor váratlanul megjelent Isten. Mivel Éva nem akarta, hogy a gyerekei koszosan járuljanak a Mindenható színe elé, ezért elrejtette az erdőbe azokat, akiket még nem mosdatott meg.

Isten rákérdezett Évánál, hogy nincs-e több gyereke, mire ő letagadta az elrejtett gyerekeket. Erre Isten közölte, hogy mostantól maradjanak is rejtve azok a gyerekek, akiknek a létezését Éva letagadta. Ezeket gyerekeket nevezik „De Underjordiske”-nek, vagyis „föld alatt élőknek”.

Az elvesztett gyerekek lelkei sokszor próbálják megszólítani az embereket. Huldra csak egy közülük. A legenda szerint ő se nem gonosz, se nem jó, ugyanis csak egy kacér fiatal lány, aki sellőként csábítja el az embereket.

Nisse(r)/Tomte(nisse): Még napjainkban is fontos szerepet tölt be a skandinávok, főleg a gyerekek, életében a Nisse(r)/Tomte(nisse), hiszen náluk nem a Mikulás, hanem a nissék látják el a karácsonyi feladatokat, így az ajándékozást is.

Ha nincs karácsony, akkor a nissék mezőgazdaságban segítenek a gazdáknak, akiknek a pajtájában élnek, és rendfelügyelőként, gondnokként dolgoznak. Ha valaki jól bánik velük, akkor annak szerencsét hoznak.

A skandináv elképzelés szerint a nissék leginkább a törpékre hasonlító, aranyos lények, akik barátkozni nemigen szoktak, viszont nagyon szeretnek tréfálkozni. Előfordul, hogy lopnak, megkárosítják az embert, amit azzal lehet kivédeni, hogy egy kis vajas zabkását adnak nekik, mert ezzel elnyerhető a nisse szeretete.

(Forrás: noiportal.hu)