A saját apja tette pokollá a kamaszlány életét

Sokkoló történetek ördögűzésekről.Bár napjainkban általában kiderül, hogy a démoni megszállás hátterében valamilyen betegség áll, mégis előfordulnak olyan történetek, amelyek azt állítják, hogy a bennük szereplő személyeket megszállta a gonosz.

Mivel az alábbi esetek régen történtek, ezért valószínű, hogy már soha nem fog kiderülni, hogy valójában mi lelte azok alanyait.

A saját apja és nagynénje átkozta el a kamaszlányt: A 14 éves Anna Ecklund hívő katolikus volt, ahogy szinte az egész családja is. Ez alól az apja és a nagynénje volt kivétel, ugyanis ők boszorkánynak vallották magukat, és megátkozták Ecklundot, akinek az ételét különböző növényekkel mérgezték meg.

Hamarosan a lány úgy kezdett viselkedni, mintha megszállták volna. Nem bírta elviselni a szent tárgyak közelségét, szexuálisan léha lett, megtagadta Istent, és nem ment templomba. 1912-ben sikeresen kiűzték belőle a démont, ám Ecklund kálváriája ezzel nem ért véget, ugyanis az apja és a nagynénje szüntelenül a Sátánhoz imádkozott, hogy a kamasz még jobban szenvedjen.

Egy évvel később ismét papi segítséget hívtak a lányhoz. A papok megállapították, hogy valószínűleg ugyanazok a szellemek szállták meg, mint a híres Annelieset. 1928-ban egy kolostorban hajtották végre az újabb ördögűzést a lányon, akinek az állapota rohamosan romlott.

Az apácák, akik etetni próbálták, később elmondták, hogy többször hallották, ahogy Ecklund idegen nyelveken beszél, látták, hogy lebeg és átmászik a falakon. A gyerek szemei kidülledtek, abnormálisan nézett ki, gyakran hányt és leköpte a segítségére siető papokat. Az ördögűzés huszonhárom napon át zajlott, mire a papok magabiztosan kijelentették, hogy sikerült kiűzni minden démont Ecklund testéből.

A legismertebb ördögűzés: A XX. századból származik a világ egyik leghíresebb ördögűzése, aminek alanya az 1952-ben született Anneliese Michel volt, akinek történetéből már több filmet is készítettek.

A német származású, hívő katolikus, Michel már fiatalkorában mutatott megszállásra utaló jeleket. Imádkozás közben rendszeresen hangokat hallott, hallucinációk gyötörték arról, hogy átkozott, és a pokolra fog jutni.

A lány hamarosan mély depresszióba süllyedt a jelenségek miatt. Még az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejében, ám nem ez volt a legsúlyosabb dolog, ugyanis a tünetei súlyosbodtak. Amikor Michel váratlanul szaggatni kezdte a ruháit, leharapta egy madár fejét, két napig kutyaként viselkedett, megitta a saját vizeletét, úgy döntöttek a szakemberek, hogy pszichiátriai kezelésre van szükség.

A kezelés alatt viszont nem javult, hanem rosszabbodott a lány állapota. A tünetei erősödtek, az egészségi állapota hanyatlott. Az orvosok először azt feltételezték, hogy a nő epilepsziás, de nem találtak semmi erre utaló elváltozást.

Michel végül magától eszmélt rá, hogy komoly betegsége van, de azt orvosok nem fogják meggyógyítani. Miután rájött, hogy nem bírja elviselni a szent helyek, és vallási szimbólumok közelségét, az egyházhoz fordult segítségért, mert biztos volt benne, hogy a baja spirituális jellegű.

A nő először nem járt sikerrel a papoknál, mert azok orvoshoz küldték. Ám Michel nem adta fel, aminek eredményeként végül rátalált Ernst Alt lelkészre, aki megszállás tüneteit fedezte fel a lányon, és engedélyt kért a püspökétől, hogy ördögűzést alkalmazhasson Michel meggyógyítására.

A püspök megadta az engedélyt, úgyhogy szeptember 24-én megkezdték a szertartások sorát, amelyek 1975-1976 között zajlottak le, az 1614-ben jóváhagyott római katolikus rituálé szerint. Az ördögűzést 67-szer kellett végrehajtani a nőn, aki azonban csak rosszabbul lett.

Az ördögűzésekről videofelvételek is készültek, amiken jól hallható, ahogy a nő nem evilági hangokat hallatott. Úgy beszélt latinul, mintha az anyanyelve lenne, ráadásul úgy hangzott, mintha többen is beszélnének rajta keresztül.

A szertartások előrehaladtával Michel egyre többet emlegette a halált, és elmondta azt is, hogy megjelent neki Szűz Mária, aki felszólította, hogy döntsön, hajlandó-e tovább szenvedni azért, hogy megváltást adjon az embereknek. Michel a szenvedést választotta, és már enni sem volt hajlandó, ami ahhoz vezetett, hogy 1976. július 1-jén álmában meghalt a kiszáradástól és az alultápláltságtól.

Michel halála után a hatóságok nyomozni kezdtek, majd bírósági tárgyalás vette kezdetét. Az 1978-as perben a lány szüleit és két papot vádoltak meg hanyagságból elkövetett emberöléssel, mert a bíróság úgy vélte, hogy Michel nem halt volna meg, ha időben orvosi segítséget kap.

A tárgyalás végén a vádlottakat bűnösnek mondták ki. Az ítélet hat hónap börtön és három év próbaidő volt, de az előbbit később felfüggesztették. Az orvosok napjainkban is csak találgatják, hogy vajon mi lehetett Michel igazi betegsége, ha nem démon szállta meg. A katolikus egyház viszont biztos abban, hogy a nő az emberek bűneiért vezekelt, és ezért szinte szentként tisztelik a Michelt, akinek a sírja ma valóságos zarándokhely.

A nagy vihart kavart ügy után nem tiltották be az ördögűzést, amit még napjainkban is végezhetnek olyan felszentelt papok és egyházi méltóságok, akiket speciálisan képeztek ki erre. Nekik 1990 óta saját nemzetközi szövetségük is van.Az igazi Ördögűző: Ronald Hunkeler története alapján készült az 1973-as Ördögűző című film. A történet szerint az 1940-es évek végén furcsa dolgok történtek a 13 éves fiúval, aki az elhunyt spiritiszta nénikéjét gyászolta.

Hunkeler kaparászó hangokat hallott a szobája falán, a csöveken és a falakon pedig víz csöpögött. Mikor a fiú ágya magától megmozdult, akkor a szülei úgy döntöttek, hogy elviszik a gyereket egy helyi jezsuita paphoz, E. Albert Hugheshoz, aki 1949 februárjában ördögűzést hajtott végre a fiún.

A szertartás nem járt sikerrel, ugyanis nem sokkal utána karcolások jelentek meg Hunkeler testén, aki levizelte az ágyát és káromkodni kezdett, amikor újabb jezsuiták érkeztek. A fiú szülei úgy döntöttek, hogy komolyabb kezelésre lesz szükség, ezért elvitték a fiút a St. Louis-i Alexian Brothers kórházba.

Április 8-án, húsvét utáni hétfőn szent és megáldott tárgyakkal takarták le Hunkeler testét. Miután a fiú lassan magához tért, azt mondta, hogy a Sátán távozott.

Az orvosok szerint betegség, a pap szerint démonok miatt ugrott ki az ablakon az ápolónő: Az Arkansasban található Little Rock baptista egészségügyi orvosi központjában dolgozott ápolónőként a teljesen hétköznapi életet élő Amy Stamatis, akit a férje és a gyerekei imádtak. Egy nap a nő mégis kiugrott az ablakon, minek következtében deréktól lefelé megbénult.

Stamatis állítja, hogy aznap nem ő ugrott ki az ablakon. Elmondása szerint az a nap is egy átlagos munkahelyi napként kezdődött, de amikor kiment egy szobából, hogy visszasétáljon az állomásra, akkor egyszer csak azon kapta magát, hogy céltalanul kószál a kórház termei között.

Az orvosok szerint epilepszia, skizofrénia és porfíria (ritka kémiai egyensúlyhiány) okozta Stamatis állapotát. Cindy Lawson pünkösdi evangélista azonban démonokat sejtett a dolog hátterében, ezért felkereste a családot, akiktől elűzte a gonoszt.

Ördögnek képzelte magát a szabó: Szabóként dolgozott George Lukins, aki 1778-ban azt állította, hogy megszállták. A férfi sokszor idegen nyelven énekelt, majd egyre furcsábban és ijesztőbben viselkedett. Lukins az egyháztól kért segítséget, ugyanis ő maga is megijedt attól, amit művel. Lukins kórházba került, ahol 20 hónapon keresztül próbáltak segíteni rajta. A gondozók később elmondták, hogy a férfi démoni befolyás alatt állt, ezért nem találtak megoldást a problémájára.

A szabó egyszer erőszakossá vált, majd kijelentette, hogy ő az ördög, és ugatásba kezdett. Máskor himnuszokat énekelve sétálgatott, később pedig azt állította, hogy hét démon is megszállta, tehát csak az egyház segíthet rajta.

Végül hét pap érkezett, hogy megszabadítsák a férfit a gonosztól. A szertartás után a papok azt mondták, hogy Lukins testét tényleg több démon szállta meg, akiket kiűztek. Amikor a férfi újra önmaga volt, akkor felkiáltott, hogy „Áldott Jézus”, majd imádkozni kezdett, és rendkívül hálás volt a rajta segítő papoknak.

Tudományos oldalról közelítették meg a megszállt szolgálólány esetét: Elizabeth Knapp az 1670-es években dolgozott szolgálólányként Samuel Willard, a Massachusetts-i Groton-templom tiszteletesének háztartásban. Amikor Knapp megszállás jeleit kezdte mutatni, akkor Willard úgy döntött, hogy tudományos oldalról fogja vizsgálni a lányt.

Williard 1671. október 30-tól kezdve, egészen 1672. január 12-ig dokumentálta Knapp állapotának romlását. A lányt rohamok, hallucinációk kínozták, a testén torzulások jelentek meg és állatias, mély hangokat adott ki, ami a megszállásra utalhatott.

November 28-án Knapp rohamot kapott, ami két napon keresztül tartott. Ezt követően katatóniás állapotba került december 8-ig. A lány elmondta, hogy az ördög támadta meg, és nem volt más választása, mint az, hogy szerződést köt vele.

Ugyanekkor beszélt Willard arról, hogy az ördög Knappen keresztül szólt hozzá, és szélhámos miniszternek nevezte őt. A férfi ezt követő feljegyzése 1672. január 10-én keletkezett, és ebben Knapp kijelentette, hogy az ördög teljesen átvette felette a hatalmat.

A lány január 15. után nem produkált újabb tüneteket, így Williard arra a döntésre jutott, hogy hagyja, hogy a továbbiakban az idősebbek és megfontoltabbak foglalkozzanak az esettel. Az máig rejtély, hogy valójában mi történt a lánnyal.Iskolában kötött szerződést az ördöggel egy 16 éves lány: 1906-ban jelentett ki a 16 éves Clara Germana Cele, hogy szerződést kötött az ördöggel a dél-afrikai Umzinto Marianhill iskolájában, ahol a szülei halála óta lakott. Mivel néhány héttel az állítólagos szerződéskötés után, a lány fura hangokat kezdett kiadni és ősi nyelveken kezdett beszélni, ezért ördögűzésnek vetették alá.

A szertartás közben Cele bőre felforrósodott a szentelt vízzel való érintkezés hatására, és többször is lebegett, mindezt 170 jelenlévő szeme láttára. Egy jelentés szerint Cele kígyóként vergődött és vonaglott a földön. A két napon át zajló, kimerítő szertartás sikeresnek bizonyult, mert sikerült kiűzni az ördögöt Cele testéből.

A pokolról beszélt a megszállt a nő: 1842-ben figyeltek fel a 28 éves Gottliebin Dittus, akivel furcsa dolgok történtek a németországi otthonában. Mivel felmerült, hogy a nőt megszállták, ezért Johann Christoph Blumhart evangélikus lelkész ördögűzésnek vetette alá.

A szertartás során Dittus erőszakossá vált, és különféle dolgokat hányt körmöktől kezdve vérig, a teste görcsösen rángatózott, lebegett, és a pokolról, illetve annak lakóiról beszélt. A lelkésznek 1843-ban sikerült kiűzni a démonokat a nőből.

Letartoztatása után szállták meg a démonok a prostituált nőt: Miután meghalt a prostituált és jövendőmondó anyja, Clarita Villanueva az apjához költözött a fülöp-szigeteki fővárosba, Manilába, majd később folytatta az anyja munkáját. Amikor azonban egy civil ruhás rendőrnek ajánlkozott fel, akkor letartoztatták és a Bilibaid börtönbe csukták.

Állítólag két nappal a letartóztatása után két démon kezdte terrorizálni a lányt, akinek szinte az egész testén harapásnyomok jelentek meg. Villanueva történetének híre ment, és eljutott Lester Sumrall amerikai lelkészhez is, aki úgy döntött, hogy Manilába utazik, annak érdekében, hogy segítsen a lányon.

Egy beszámoló szerint a lelkész és Villanueva 1953. május 19-én találkozott először, majd az ezt követő ördögűzés három napon át tartott, és közben 15 démontól szabadították meg a lány testét. Az esetnek 25 szemtanúja volt, köztük a maniliai rendőrség főparancsnoka.

Ők mind tanúsították, hogy a rémült Villanueva testén újabb és újabb különös harapásnyomok jelentek meg. Végül a lányt szabadon engedték. Később hozzáment egy gazdához és gyerekei is születtek.

Gyilkosságért ítélték el az ördögűzésben részt vett apácákat: 2005 januárjában csatlakozott a Romániában található Tanacu kolostorhoz Maricica Irina Cornici, akinek a viselkedése nem sokkal később megváltozott, ezért beutalták a pszichiátriára, ahol áprilisban skizofréniát állapítottak meg nála.

Cornici testvére azonban azt állította, hogy látta, hogy a Sátán belép a húga testébe. Ugyanezt gondolta a kolostor papja, Daniel Petre Corogeanu is, ezért ördögűzést hajtottak végre a nőn. A szertartás úgy nézet ki, hogy leláncoltak, szent olajjal bekenték, majd három napon át a templomban tartották.

Miután elengedték ételt adtak neki, de Cornici elájult és meghalt. A nő halálért négy apácát állítottak bíróság elé és ítéltek el gyilkosságért. A 2005-ben végzett boncolás jelentésből kiderült, hogy a nő halálát kiszáradás, kimerültség és oxigénhiány okozta, de 2014-ben a szakértők azt állapították meg, hogy Cornici halálát valójában a mentőautóban kapott adrenalin túladagolás okozta.

(Forrás: noiportal.hu)