A sötét középkor mágiája
Rémisztő vagy inkább visszataszító patikákat használtak a XI-XV. század boszorkányai, mágusai?
Könnyű ma a mágiához nyúlni, hiszen a legtöbb szertartás nem igényel semmilyen bizarr hozzávalót. Elég egy cetlire felírnunk a kívánságunkat, majd el kell azt égetnünk, ha szeretnénk, hogy teljesüljön.
Ha anyagi jólétre vágyunk, akkor egy pénzes zsákot varrunk. Amennyiben szerelmet akarunk, akkor csonkig égetünk egy piros gyertyát, amibe belevéstük a kiválasztottunk, és a saját nevünket.
A XXI. század mágiája, tehát köszönő viszonyban sincs a XI-XV. század varázslataival. A sötét középkorban, például volt olyan szertartás, amelyben meg kellett sütni a gatyamadzagot, a levágott körmökkel, és a hónalj alatt áztatott cukorral egy süteménybe, majd ezzel kellett megetetni azt, akit a párjának akart a boszorkány.
A jövőbelátásért sem volt elég egy babérlevelet tenni a párna alá, hanem fel kellett áldozni egy fekete kakast éjfélkor, majd egy ovális tükörbe nézni. A középkor tehát igazán fantáziadús volt, ha mágiáról esett szó.
A középkori mágia mindent felkínált, amire az akkori ember csak vágyhatott, gondolhatott, kitalálhatott magának. Legyen szó a szerelem fellobbantásáról, gyűlöletbeszédről, testi szerelemről, a viharok elűzéséről, gyermekáldásról, örök terméketlenségről, gazdagságról, az ellenségtől való megszabadulásról, biztos volt, hogy valamelyik mágiatípus megoldást kínált a titkos álmok teljesítésére. Akár még politikai pályára is léphetett valaki a mágia segítségével.
Képek és írásjelek hatalma
Egy bagdadi filozófus, matematikus és csillagász Szábit Ibn Kurra (836-901) készítette el az egyik legnagyobb talizmánkatalógust, aminek Talizmánok a címe.
A könyvből megtanulhatjuk megidézni a szellemeket és a démonokat, akiket kényszeríteni lehet arra, hogy teljesítsék az akaratunkat, ha ismerjük a megfelelő pecséteket és jeleket. Ehhez be kell tartanunk a pontos utasításokat, tehát milyen napon, melyik órában, milyen ábrát vagy szót kell egy adott bolygónak megfeleltetett fémbe vagy kőbe vésni. Ha ezeket nem tartjuk be, akkor sikertelen lesz a próbálkozásunk.
Rituális mágia
Salamon király és Cornelius Agrippa külön-külön írt, azonos a címmel ellátott, Ars notoria című művéből tanulhatjuk meg ennek a mágiának a legfontosabb alapszövegeit. Annak, aki mágiára adta a fejét, az Ars notoria biztosította, hogy pár hét alatt megtanulhatja a hét szabadművészet mindegyikét, az angyalokhoz szóló imasorozat és fohászok kereteiben.
Itt is szó esik az idézésről, mivel a démonok és angyalok segítségével lehet bebiztosítani a sikert. Itt sem csinálhat ám akármit a boszorkány, mert a szabályokat muszáj betartani, tehát mikor, hol, milyen napon és hányadik órában mondhatóak el a megfelelő imák.
Használjuk a környezetet!
Olyan módszereket nyújtanak nekünk a természeti mágiába tartozó szövegek, amelyeknek a segítségével a természetben jelenlevő tárgyak és élőlények (állatok, növények, emberi testrészek, fémek, stb.) közti titkos azonosságokat ismerhetjük meg, és ezáltal manipulálhatjuk a világot és mindazt, ami körbevesz bennünket.
Ebben segít Auveregne-i Vilmos püspök és A csillagtudományok kis tükre című mű, melyben elsősorban asztrológiai és asztronómiai útmutatást kaphatunk, míg másodsorban rengeteg varázsszöveggel és mágikus praktikával ismerkedhetünk meg. Ilyen például, hogy látnoki képességet adhat a macska nyála, a verbéna ellenállhatatlan vonzerőt kölcsönözhet, a menstruációs vérrel egy életre magunkba bolondíthatjuk szerelmünket.
Embercsinálás elrettentő undorítóságokkal
Galénosznak (129-201), a római orvosnak és filozófusnak származtatják azt a könyvet, ami valószínűleg egy arab szerző munkásságának a fordítása. A Tehén könyve, több ceremóniát ír elő annak, aki mesterséges úton szeretne teremtményeket létrehozni.
Ebből tudhatjuk meg például, hogy hogyan lehet méhecskét előállítani. Ehhez nem kell más, mint egy elpusztult tehén, aminek bizonyos szerveit, főként a genitáliáit egy bezárt szobába kell helyezni, míg el nem kezd rothadni.
Hét nap múlva egy kutya nemi szervét kell az anyagi komponensek tetejére dobni. Ezt követően újabb hét napot kell várakoznunk, miközben a rothadó testben található kukacokat, az elpusztult méhekbe kell rakni. Amennyiben az égiek is úgy akarják, akkor a nemrég még döglött méhek újra repkedni fognak.
Ennél sokkal gusztustalanabb az, amit akkor kell tennünk, ha embert akarunk teremteni. A könyv előírása szerint, ehhez vennünk kell egy tehenet vagy kecskét, majd a „saját vizünket, amíg meleg” össze kell kevernünk a porított napkővel, és ezt kell az állat méhébe fecskendeznünk, majd a kijáratot el kell dugaszolni egy napkővel.
A mágus, aki tovább folytatja a hosszadalmas műveletet, a végén leírta, hogy tanúja volt, ahogy idővel az állat, emberszabású lényeket hozott a világra.
Vajon hatásos-e az, ami vért kíván vagy undort kelt?
Mint láthatjuk, valószínűleg az emberek nagy részének egy életre elmenne a kedve, és kitérne a hitéből, ha még ma is ilyen szertartásokat kellene végezni egy-egy mágikus cél érdekében.
Habár az említett könyvekben több példa van a sikerre, és nagyon csekély a kudarcra, mégis azt feltételezhetjük, hogy a középkorban az erős gyomorral rendelkező, kísérletező szellemű mágusok, így akarták eladni magukat és a tudásukat.
Ha azt vesszük alapul, hogy a mágia egy láthatatlan erő, energia, akkor annak segítségével bármi működhet, és semmi sem, tehát minden a hittől függ. Amennyiben hiszünk benne, hogy egy anyafarkas teje segíthet a teherbeesésben, vagy a nyakba akasztott nyúllábbal bevonzzuk a szerencsét, akkor biztos be is fog válni, hiszen a hit hegyeket mozgat meg.
Még mielőtt gondolkodás nélkül elhatároznánk, hogy mostantól csak középkori mágiával akarunk foglalkozni, jobban tesszük, ha elmélkedünk egy kicsit azon, hogy mennyire nevezhetjük ezeket a praktikákat egészségesnek.
(Forrás: noiportal.hu)
Könnyű ma a mágiához nyúlni, hiszen a legtöbb szertartás nem igényel semmilyen bizarr hozzávalót. Elég egy cetlire felírnunk a kívánságunkat, majd el kell azt égetnünk, ha szeretnénk, hogy teljesüljön.Ha anyagi jólétre vágyunk, akkor egy pénzes zsákot varrunk. Amennyiben szerelmet akarunk, akkor csonkig égetünk egy piros gyertyát, amibe belevéstük a kiválasztottunk, és a saját nevünket.
A XXI. század mágiája, tehát köszönő viszonyban sincs a XI-XV. század varázslataival. A sötét középkorban, például volt olyan szertartás, amelyben meg kellett sütni a gatyamadzagot, a levágott körmökkel, és a hónalj alatt áztatott cukorral egy süteménybe, majd ezzel kellett megetetni azt, akit a párjának akart a boszorkány.
A jövőbelátásért sem volt elég egy babérlevelet tenni a párna alá, hanem fel kellett áldozni egy fekete kakast éjfélkor, majd egy ovális tükörbe nézni. A középkor tehát igazán fantáziadús volt, ha mágiáról esett szó.
A középkori mágia mindent felkínált, amire az akkori ember csak vágyhatott, gondolhatott, kitalálhatott magának. Legyen szó a szerelem fellobbantásáról, gyűlöletbeszédről, testi szerelemről, a viharok elűzéséről, gyermekáldásról, örök terméketlenségről, gazdagságról, az ellenségtől való megszabadulásról, biztos volt, hogy valamelyik mágiatípus megoldást kínált a titkos álmok teljesítésére. Akár még politikai pályára is léphetett valaki a mágia segítségével.
Képek és írásjelek hatalma
Egy bagdadi filozófus, matematikus és csillagász Szábit Ibn Kurra (836-901) készítette el az egyik legnagyobb talizmánkatalógust, aminek Talizmánok a címe.
A talizmán mágia lényege az, hogy hogyan lehet a csillagjegyeknek vagy bolygóknak megfelelő ábrákat gyűrűkbe, szobrokba, illetve fémlemezekbe vésni. Ezeket kismillió ártó és jó dolgokra lehet felhasználni.
A könyvből megtanulhatjuk megidézni a szellemeket és a démonokat, akiket kényszeríteni lehet arra, hogy teljesítsék az akaratunkat, ha ismerjük a megfelelő pecséteket és jeleket. Ehhez be kell tartanunk a pontos utasításokat, tehát milyen napon, melyik órában, milyen ábrát vagy szót kell egy adott bolygónak megfeleltetett fémbe vagy kőbe vésni. Ha ezeket nem tartjuk be, akkor sikertelen lesz a próbálkozásunk.
Rituális mágiaSalamon király és Cornelius Agrippa külön-külön írt, azonos a címmel ellátott, Ars notoria című művéből tanulhatjuk meg ennek a mágiának a legfontosabb alapszövegeit. Annak, aki mágiára adta a fejét, az Ars notoria biztosította, hogy pár hét alatt megtanulhatja a hét szabadművészet mindegyikét, az angyalokhoz szóló imasorozat és fohászok kereteiben.
Itt is szó esik az idézésről, mivel a démonok és angyalok segítségével lehet bebiztosítani a sikert. Itt sem csinálhat ám akármit a boszorkány, mert a szabályokat muszáj betartani, tehát mikor, hol, milyen napon és hányadik órában mondhatóak el a megfelelő imák.
Használjuk a környezetet!
Olyan módszereket nyújtanak nekünk a természeti mágiába tartozó szövegek, amelyeknek a segítségével a természetben jelenlevő tárgyak és élőlények (állatok, növények, emberi testrészek, fémek, stb.) közti titkos azonosságokat ismerhetjük meg, és ezáltal manipulálhatjuk a világot és mindazt, ami körbevesz bennünket.
Ebben segít Auveregne-i Vilmos püspök és A csillagtudományok kis tükre című mű, melyben elsősorban asztrológiai és asztronómiai útmutatást kaphatunk, míg másodsorban rengeteg varázsszöveggel és mágikus praktikával ismerkedhetünk meg. Ilyen például, hogy látnoki képességet adhat a macska nyála, a verbéna ellenállhatatlan vonzerőt kölcsönözhet, a menstruációs vérrel egy életre magunkba bolondíthatjuk szerelmünket.
Embercsinálás elrettentő undorítóságokkalGalénosznak (129-201), a római orvosnak és filozófusnak származtatják azt a könyvet, ami valószínűleg egy arab szerző munkásságának a fordítása. A Tehén könyve, több ceremóniát ír elő annak, aki mesterséges úton szeretne teremtményeket létrehozni.
Ebből tudhatjuk meg például, hogy hogyan lehet méhecskét előállítani. Ehhez nem kell más, mint egy elpusztult tehén, aminek bizonyos szerveit, főként a genitáliáit egy bezárt szobába kell helyezni, míg el nem kezd rothadni.
Hét nap múlva egy kutya nemi szervét kell az anyagi komponensek tetejére dobni. Ezt követően újabb hét napot kell várakoznunk, miközben a rothadó testben található kukacokat, az elpusztult méhekbe kell rakni. Amennyiben az égiek is úgy akarják, akkor a nemrég még döglött méhek újra repkedni fognak.
Ennél sokkal gusztustalanabb az, amit akkor kell tennünk, ha embert akarunk teremteni. A könyv előírása szerint, ehhez vennünk kell egy tehenet vagy kecskét, majd a „saját vizünket, amíg meleg” össze kell kevernünk a porított napkővel, és ezt kell az állat méhébe fecskendeznünk, majd a kijáratot el kell dugaszolni egy napkővel.
A mágus, aki tovább folytatja a hosszadalmas műveletet, a végén leírta, hogy tanúja volt, ahogy idővel az állat, emberszabású lényeket hozott a világra.
Vajon hatásos-e az, ami vért kíván vagy undort kelt?Mint láthatjuk, valószínűleg az emberek nagy részének egy életre elmenne a kedve, és kitérne a hitéből, ha még ma is ilyen szertartásokat kellene végezni egy-egy mágikus cél érdekében.
Habár az említett könyvekben több példa van a sikerre, és nagyon csekély a kudarcra, mégis azt feltételezhetjük, hogy a középkorban az erős gyomorral rendelkező, kísérletező szellemű mágusok, így akarták eladni magukat és a tudásukat.
Ha azt vesszük alapul, hogy a mágia egy láthatatlan erő, energia, akkor annak segítségével bármi működhet, és semmi sem, tehát minden a hittől függ. Amennyiben hiszünk benne, hogy egy anyafarkas teje segíthet a teherbeesésben, vagy a nyakba akasztott nyúllábbal bevonzzuk a szerencsét, akkor biztos be is fog válni, hiszen a hit hegyeket mozgat meg.
Még mielőtt gondolkodás nélkül elhatároznánk, hogy mostantól csak középkori mágiával akarunk foglalkozni, jobban tesszük, ha elmélkedünk egy kicsit azon, hogy mennyire nevezhetjük ezeket a praktikákat egészségesnek.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások