A századforduló leghíresebb médiuma

Egy baleset után alakult ki Leonora Evelina Simonds képessége. Történetünk 1857-ben kezdődik, ugyanis Leonora Evelina Simonds ekkor született egy New Hampshire-i településen. A nő szülei szerint a gyermekük már egészen fiatalon rendelkezett a különleges képességével.

Erre utal az, hogy 8 évesen egy hang azt suttogta a fülébe, hogy „Sara néni nem halt meg, itt van”, Leonora pedig ezt elmondta az édesanyjának. Néhány nappal később kiderült, hogy Sara nagynéni akkor halt meg, amikor erről a kislány beszélt.

A 22 éves Leonora egy bostoni boltos, William Piper felesége lett. A házaspár Beacon Hill városrészben telepedett le, majd hamarosan érkeztek a gyerekek. Leonora először egy fiúnak adott életet, de ő kiskorában meghalt.

Leonora paranormális képességeit egy gyerekkori balesetnek köszönheti. A sérülés után gyakran kínozta fejfájás a lányt, aki erre keresett gyógyírt, amikor egy idős és vak férfi azzal kereste fel, hogy képes kommunikálni a szellemekkel, akiknek a segítségével meggyógyíthatja a lányt.

A kezelés során Leonora transzba esett, hangokat hallott, és túlvilági üzenetet közvetített egy másik résztvevő számára. Az eset után egy bizonyos Dr. Phinuit vállalta, hogy a nő túlvilági vezetője lesz. A szeánszok során felbukkant William James filozófus, aki érdeklődött a spiritualizmus iránt, amit testközelből tanulmányozott.

A férfi személyesen vett részt Leonora ülésein, de előfordult, hogy álnéven küldött kutatókat azért, hogy kiderítsék a nő titkait. A férfi több kéme arról számolt be, hogy a médium olyan bizalmas információkat mondott neki, amit korábban nem tudhatott, tehát Leonora kiállta a próbákat.

Nem a filozófus volt azonban az egyetlen, aki tanulmányozta a nőt, ugyanis Richard Hadgson célja az volt, hogy mindenképpen leleplezi a médiumot, hiszen ő, mint az Angol Pszichológiai Kutatóintézet alapítója, szkeptikusként harcolt a magukat médiumnak nevező csalók ellen.

Ez a hozzáállása akkor változott meg, amikor 1887-ben találkozott a nővel, ugyanis Leonora szeánszai után Hadgson biztos volt abban, hogy az asszony nem csaló, hanem tényleg vannak paranormális képességei, a transzállapotban pedig túlvilági üzeneteket közvetít.

A férfi olyannyira Leonora hatása alá került, hogy hamarosan meggyőzte magát arról, hogy a nő képességeivel be lehet bizonyítani, hogy létezik élet a halál után. 1889-ben Hodgson Angliába utazott, hogy újabb próba elé állítsa a médiumot.

Ennek egyik módszerre az volt, hogy távszeánszokat rendezett. Ilyenkor nem az ment el az ülésre, akivel kapcsolatban információt kértek, hanem helyette valaki más. Erre azért volt szükség, hogy ne lehessen a médiumot azzal vádolni, hogy korábban találkozott az alannyal, akiről valahogy információt szerzett. Hodgson alapos feljegyzést készített a szeánszokról amellett, hogy gyakran próbálkozott a nő leleplezésével. Egy ismert kutató, Sir Oliver Lodge házában is tartottak szeánszokat, de csak alapos óvintézkedések mellett.

Leonora holmiját alaposan átkutatták, ismerősei nem vettek részt a szeánszon, amin magándetektívek figyelték a nőt. Emellett Lodge házában új személyzet dolgozott, a résztvevőket pedig véletlenszerűen választották ki.

Mindezek után Oliver Lodge-ot alaposan megdöbbentette, amikor az egyik elhunyt rokona, Jerry bácsikája üzenetét közvetítette Leonora, aki olyan családi sztorikat mesélt, amiről a médiumnak nem lehetett tudomása.

Leonora ezzel elérte, hogy kora sztárja legyen. A nőről több ezer oldalnyi feljegyzés készült, de persze a szkeptikusok továbbra is sarlatánnak tartották, és próbálták leleplezni a trükkjeit. Ilyen kísérlet volt például az, hogy Leonora szeme nyitva volt, amikor transzba esett, tehát valójában nem volt önkívületi állapotban.

Horace Howard Furness úgy tette próbára a nőt, hogy a szeánsz előtt elmesélt magáról egy-két dolgot a résztvevőknek, de úgy, hogy Leonora hallótávolságon kívül legyen. A médium az ülés során azokat az információkat mondta vissza, amiket a férfi korábban mesélt. Más kritikusok szerint Leonora valójában ugyanúgy olvasott az izmokból, ahogy a mentalisták. Állítólag Leonora lánya, Alta is rendelkezett paranormális képességekkel. 1915-ben például Alta hivatalos volt Sir Oliver Lodge lányának az esküvőjére. Alta megvette a jegyét a Lusitaniára, de végül nem szállt fel az óceánjáróra, mert egy hang erre figyelmeztette. 1915. május 7-én, az ír partoknál egy német tengeralattjáró süllyesztette el a hajót.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)