A világ legijesztőbb teremtményei

Rémisztő lények, amelyek létezésében sokan hittek.Rég nem látott népszerűségnek örvendenek a horrorfilmek és horrorsorozatok, amelyeknek nézői rengetegféle szörnnyel, démonnal és szellemmel ismerkedhettek meg az elmúlt években. Ezek a történetek gyakran nem az írói fantázia szüleményei, hanem bizonyos kultúrák, népek legendáinak feldolgozása.

A világnak számos olyan pontja létezik, ahol az emberek ijesztőbbnél is ijesztőbb teremtményekről mesélnek, ráadásul sokan el is hitték, hogy ezek a lények léteznek. Íme, ezek közül néhány igazán rémisztő szörnyeteg!

Gongers: A zombikhoz, élőhalottakhoz hasonló lényekről szól a Németországból és a Sylt-szigetekről származó legenda. A hiedelmek szerint a Gongerek olyan emberek, akiket megöltek vagy akiknek elmozdították a sírkövét, ezért soha nem lelhetnek békére, így kénytelenek a haláluk után céltalanul bolyongani a vidéken. Ezek a lények nem jelentenek veszélyt az élőkre, viszont az, aki találkozik eggyel, végtelen szomorúságot érezhet.

Egy másik mendemonda szerint azok a tengerészek is Gongerek lesznek, akik a nyílt vízen haltak meg.

Black Annis: A pontos eredetét senki sem tudja, de az biztos, hogy az angol folklór egyik meghatározó alakja Black Annis, aki a legenda szerint egy kék arcú, vaskarmokban végződő kezű, emberekre, leginkább gyerekekre, éhező boszorkány.

Amikor leszáll az éjszaka, akkor Black Annis útnak indul, hogy áldozatokat keressen a völgybe, de a házakba is be tud jutni, majd az áldozatok bőrét felakasztja egy fára. Az angol szülők gyakran azzal ijesztgetik a gyerekeket, hogy Black Annis eljön értük, ha nem viselkednek jól.Yacu Mama: A dél-amerikai legenda szerint egy 50 méter hosszú és 10 méter széles vízi kígyó él az Amazon lagúnái és folyómedrei mélyén. A helyiek régen nagyon féltek a Yacu Mama nevű lénytől, ugyanis a legendák szerint, ha valaki túl közel merészkedik hozzá, úgy 100 lépésnyi távolságra, azt azonnal lerántja a mélybe.

Annak érdekében, hogy ezt a véget elkerüljék, a vadászoknak meg kellett fújniuk egy kürtöt, amire a kígyó hangot adott ki. Ha nem jött válasz, akkor az azt jelentette, hogy Yacu Mama nincs a közelben, tehát biztonságosan be lehet lépni a korallszigetre.


Aswang: Az emberek a XVI. századig rettegtek az alakváltó, vámpír tulajdonságokkal rendelkező, Aswang nevű lénytől a Fülöp-szigeteken. A legendák szerint ezeknek szörnyeknek nem ártott a napfény, az emberek szomszédságában élhettek, és míg nappal nagyon félénkek, visszahúzódóak voltak, addig éjszaka alakot váltottak, hogy hosszú, éles nyelvükkel elfogyasszák a terhes nők magzatát.

A kutatások során kiderült, hogy a Fülöp-szigetek néphagyományainak legfélelmetesebb alakját abban az időben találták ki, amikor a spanyolok meghódították a vidéket, és egyre több volt a vetélés, amiért Aswangot kezdték hibáztatni.

Leshi: A szláv néphagyományok egyik félelmetes alakja az erdőket őrző, embereket szívből utáló Leshi, aki embernek néz ki, viszont képes óriásira nőni, vagy igazán apróra zsugorodni, valamint össze tud barátkozni a medvékkel.

A legendák szerint Leshi könnyen csapdába csalja az erdőben túrázókat úgy, hogy a barátaik hangjának utánzásával, egy elhagyatott barlanghoz csalja őket, majd ott halálra csikizi az áldozatokat.

Szerencsére könnyű elmenekülni Leshi elől, ugyanis ehhez csak az kell, hogy az emberek kifordítva vegyék fel a ruhájukat és a cipőjüket is rossz lábra húzzák fel. A néphagyomány egyébként nem gonosznak, hanem csak egy temperamentumos tündérnek tartja Leshit.

Vodníci: A cseh és szlovák legenda szerint, ha valaki úszás közben úgy érzi, hogy valami furcsa van a lába alatt, akkor az illető egy Vodnícivel találkozhatott. A magát békának álcázó lény a víz alatt élő ghoulok rokona, és az a szokása, hogy ellopja a tóba fulladt emberek lelkét, amit porcelán csészében tárol.

Vodníci nagyon büszke ezekre a tárgyakra, hiszen minél több csészéje van valakinek, az illető annál vagyonosabbnak számít. Ha azonban a fedelet eltávolítják ezekről a csészékről, akkor a lelkek kiszabadulnak a fogságból.

A legenda szerint Vodníci leginkább a vízben vadászik, de amikor nem ezzel foglalja el magát, akkor a tó partján pipázgat.


Balan-balan: A Dél-Ázsiában élő legenda szerint Balan-balan, avagy Penanggalan egy nagyon furcsán kinéző lény, aki napközben ugyanolyan, mint bármelyik ember, de éjszaka átváltozik lebegő fejjé, akinek a teste nem, csak a belső szervei láthatóak.

A teremtmény kedvenc étele a női vér és az újszülött gyerekek, ezért sokszor olyan házak tetején telepszik le, ahol éppen kisbaba születik. Balan-balan láthatatlan nyelvvel táplálkozik, távozáskor pedig halálos betegséget hagy maga után.

Állítólag, ha valaki a távolból meghallja Balan-balan hangját, az jobb, ha nem is menekül, mert a lény valójában már a feje fölött lebeg. Éjszaka kifejezetten tilos kimondani Balan-balan nevét, mert ezzel felkeltik a figyelmét, és elmegy azért, aki elkövette ezt a hibát.


Wechselbalg: A német folklór egyik legismertebb, legrémisztőbb alakja Wechselbalg (magyarul Megváltozott Gyermek). A legenda szerint ezek a démoni lények éjszaka betörnek a házakba, ahol megeszik a gyerekeket, akik helyett egy hasonmást hagynak.

A szülők nem veszik észre, hogy mi történt, így a démoni gyermek senkitől se zavartatva magát, szép lassan elveszi a szülők életet. Ez történhet napok, de évek alatt is. Amikor Wechselbalg végzett, akkor keres egy másik házat, ahol kezdheti elölről a táplálkozást.Kuchisake-onna: A japán mitológiát azoknak találták ki, akik rajongónak a hidegrázós történetekért. Ezek közé tartozik az a legenda, amely egy japán nőről szól, aki bosszúálló szellemként tért vissza, miután a férje eltorzította az arcát.

Állítólag a nő kezei helyén olló van, az arcát pedig a fülig felvágták. Ha valaki találkozik a szellemmel, akkor Kuchisake-onna megkérdezi tőle, hogy: „Szerinted szép vagyok?”

Jó válasz nincs, mert abban az esetben, ha a válasz igen, akkor Kuchisake-onna megvágja az áldozatát. Ha a válasz nem, akkor a kísértet azonnal megöli az illetőt. Japánban annyira komolyan vették a legendát a 70-es években, hogy a tanárok csak felügyelettel, csoportosan engedték haza a gyerekeket, nehogy útközben összefussanak a bosszúálló szellemmel.

Nuckelavee: A skót legenda szerint Nuckelavee egy lószerű démon, akinek a külseje emlékeztet a kentaurra, annyi különbséggel, hogy itt a ló hátából nőtt ki a felsőtest, és mivel nincs bőre, így látni a fekete vérét.

A leginkább vízben élő Nuckelavee olyannyira megijesztette a helyieket, hogy azok azonnal imádkozni kezdtek, ha véletlenül kimondták a nevét, mert csak így érezték magukat ismét biztonságban.

A nyári évszakban egy ősi szellem tartja fogságban Nuckelavee-t, aki az év összes többi hónapjában szabadon van, hogy a leheletével tönkretegye a növényeket, megbetegítse az állatokat, de az ő számlájára írják az aszályokat és a járványokat is.

(Forrás: bien.hu)