Annabelle, a rejtélyes rongybaba története
Ijesztő és különös dolgok főszereplője volt a ’70-es években az átlagosnak tűnő játékbaba, ami bármikor kiszabadulhat, hogy újabb áldozatokat szedjen.
Aki mostanában látta a „Démonok között” (The Conjuring) című horrorfilmet, annak ismerős Annabelle neve. A film rendezője, James Wan kissé átformálta a baba kinézetét, hogy még ijesztőbb legyen a megszállt játék, ugyanis a valóságban Annabelle csak egy átlagos Raggedy Ann típusú rongybaba.
A játék igaz története 1970-ben vette rémisztő kezdetét, amikor Donna édesanyja megvásárolta a használt rongybabát az egyik hobbiboltban, majd a lányának ajándékozta. Donna akkor már nem volt kisgyerek, hanem főiskolára járt, és nővérnek tanult a lakótársával, Angievel, együtt.
A két lány először nem látott semmi furcsát a babában, ami eleinte csak nagyon kismértékben mozdult el a helyéről, és úgy tűnt, mintha csak meglökték volna. Ám idővel Annabelle egyre nagyobb mozdulatokat tett, és néhány hét eltelte után teljesen magától mozgott egyik szobából a másikba.
Az első igazán ijesztő dolog a babával kapcsolatban az volt, amikor a két lány elment otthonról, és arra értek haza, hogy Annabelle a kanapén ül, pedig ők Donna ágyában hagyták.
Habár a lányok még nem találtak semmi rosszat a játékban, azt a barátjuk, Lou az első pillanattól fogva gyűlölte, mert érezte, hogy valami nagyon nincs rendben a rongybabával. Donna, és Angie viszont nem hitt a gonosz szellemekben, démonokban, és egyéb természetfeletti dolgokban, úgyhogy a barátjuk véleményét csak a paranoiának tudták be.
A lányok mereven állították, hogy van racionális magyarázat Annabelle viselkedésére, ám akkor már ők is megijedtek, amikor a baba egyre furcsábban kezdett el viselkedni. Donna nagyon sokszor talált pergamen papírcetliket a házban, amire különös üzeneteket írtak. Ezeken a papírdarabokon, amilyeneket senki sem tartott, olykor a „Segíts nekünk”, máskor a „Segíts Lounak” szöveg állt.
Ám nem ez volt az utolsó csepp a lányok poharában, hanem az, amikor Donna hazaérve az ágyában találta a rongybabát, ami még nem is lett volna különös, csakhogy Annabelle kezeiből piros folyadék, vér folyt. Donna ekkor döntött úgy, hogy ideje beavatni egy szakembert. A kihívott médium pár percre leült a rongybabával szemben, majd elmondta, hogy sok évvel ezelőtt a ház helyén egy óriási mező terült el, amin az egyik nap megtalálták a hét éves Annabelle Higgins holttestét.
A kislány lelke azonban nem szállt a sírba a testével együtt, hanem itt rekedt, és most a játékban talált kapaszkodót. A szellem azt is megosztotta a médiummal, hogy nem akar semmi rosszat, csak szeretne ott maradni a lányokkal, mert megbízik bennük, és velük biztonságban érzi magát.
Mivel Donna és Angie igazi gonoskodó lányok voltak, ezért megesett a szívűk a gyereken, és megengedték, hogy maradjon. S, ekkor követték el a legnagyobb hibát, mert Annabelle nem egy kedves kislány, hanem egy igazi pokolfajzat, aki pokollá változtatta a két lány és barátjuk életét.
Lout visszatérő rémálmok kezdték gyötörni, amiben folyamatosan azt látta, hogy a rongybaba felmászik a lábán keresztül a mellkasára, majd a karjait a torkára szorítja, és így fojtja meg. Lou lüktető fejjel ébredt fel, hiszen minden vér az agyába tódult. Lou nagyon megijedt, de nem csak a saját életét, hanem a lányokét is féltette.
Néhány nappal később ő és Angie kitalálták, hogy elmennek egy kicsit kirándulni, ám indulás előtt motoszkálást hallottak Donna szobája felől. Lou azt hitte, hogy betörő jár bent, ezért nagyon óvatosan közelített az ajtóhoz, ahonnan ropogás hallatszott ki.
Lou körbenézett, de mindent a helyén talált kivéve a rongybabát, mert az ágy helyett, a sarokban ült. Lou közelebb ment, de akkor égő érzést érzett meg a nyakán, mint, amikor érezzük, hogy valaki a hátunk mögül figyel. Lou megfordult, de nem látott senkit, viszont hirtelen fájdalom hasított a mellkasába.
Lou lenézett az ingére és karmolások nyomát látta. A mellkasán égő fájdalmat érzett, mert valami a húsába tépett. Kétsége sem volt afelől, hogy Annabelle támadt rá. Szerencsére a sebek napokon belül teljesen begyógyultak, de semmi garancia nem volt arra, hogy Annabelle nem támad újra.
A három fiatal most már kellően rettegett, és féltette az életét, úgyhogy segítséget kértek egy paptól, aki értesített Ed és Lorraine Warrent, akik a filmhez hasonlóan, a valóságban is az egyik leghíresebb paranormális nyomozó házaspár volt. Többek között az amytiwille üggyel is foglalkoztak.
Miután a nyomozópáros elbeszélgetett Donnával, Angievel és Louval arra jutottak, hogy semmiféle szellem se szállta meg a babát, hanem egy gonosz lélek manipulálja a babát, hiszen élettelen tárgyakat nem tud megszállni egy testetlen entitás.
Annabelle, tehát egy emberi testet keresett, és láthatólag Lout nézte ki magának. Mivel Warrenék érezték, hogy a szellem őrülten tombol, ezért kihívtak egy katolikus papot, hogy végezze el az ördögűzést, ám a pap nem hitt a történetben, és közölte a játékkal, hogy ő csak egy baba, aki nem bánthat senkit.
A Warren házaspár nem tudta elpusztítani Annabellet, ezért készítettek a számára egy zárható dobozott, amibe belerakták a rongybabát, és elvitték a saját Occult Múzeumukba, ami a connecticuti Monroeban található.
Annabelle története, tehát nem ért véget. A baba ott van, igaz nem tud mozogni a doboz miatt, de ez bármikor megváltozhat. Annabelle pedig várja azt a napot, amikor újra kiszabadulhat, s ki tudja, hogy akkor milyen borzalmakat fog művelni a következő áldozatával?
(Forrás: bizzariummagazin)
Aki mostanában látta a „Démonok között” (The Conjuring) című horrorfilmet, annak ismerős Annabelle neve. A film rendezője, James Wan kissé átformálta a baba kinézetét, hogy még ijesztőbb legyen a megszállt játék, ugyanis a valóságban Annabelle csak egy átlagos Raggedy Ann típusú rongybaba.
A játék igaz története 1970-ben vette rémisztő kezdetét, amikor Donna édesanyja megvásárolta a használt rongybabát az egyik hobbiboltban, majd a lányának ajándékozta. Donna akkor már nem volt kisgyerek, hanem főiskolára járt, és nővérnek tanult a lakótársával, Angievel, együtt.
A két lány először nem látott semmi furcsát a babában, ami eleinte csak nagyon kismértékben mozdult el a helyéről, és úgy tűnt, mintha csak meglökték volna. Ám idővel Annabelle egyre nagyobb mozdulatokat tett, és néhány hét eltelte után teljesen magától mozgott egyik szobából a másikba.
Az első igazán ijesztő dolog a babával kapcsolatban az volt, amikor a két lány elment otthonról, és arra értek haza, hogy Annabelle a kanapén ül, pedig ők Donna ágyában hagyták.
Habár a lányok még nem találtak semmi rosszat a játékban, azt a barátjuk, Lou az első pillanattól fogva gyűlölte, mert érezte, hogy valami nagyon nincs rendben a rongybabával. Donna, és Angie viszont nem hitt a gonosz szellemekben, démonokban, és egyéb természetfeletti dolgokban, úgyhogy a barátjuk véleményét csak a paranoiának tudták be.
A lányok mereven állították, hogy van racionális magyarázat Annabelle viselkedésére, ám akkor már ők is megijedtek, amikor a baba egyre furcsábban kezdett el viselkedni. Donna nagyon sokszor talált pergamen papírcetliket a házban, amire különös üzeneteket írtak. Ezeken a papírdarabokon, amilyeneket senki sem tartott, olykor a „Segíts nekünk”, máskor a „Segíts Lounak” szöveg állt.
Ám nem ez volt az utolsó csepp a lányok poharában, hanem az, amikor Donna hazaérve az ágyában találta a rongybabát, ami még nem is lett volna különös, csakhogy Annabelle kezeiből piros folyadék, vér folyt. Donna ekkor döntött úgy, hogy ideje beavatni egy szakembert. A kihívott médium pár percre leült a rongybabával szemben, majd elmondta, hogy sok évvel ezelőtt a ház helyén egy óriási mező terült el, amin az egyik nap megtalálták a hét éves Annabelle Higgins holttestét.A kislány lelke azonban nem szállt a sírba a testével együtt, hanem itt rekedt, és most a játékban talált kapaszkodót. A szellem azt is megosztotta a médiummal, hogy nem akar semmi rosszat, csak szeretne ott maradni a lányokkal, mert megbízik bennük, és velük biztonságban érzi magát.
Mivel Donna és Angie igazi gonoskodó lányok voltak, ezért megesett a szívűk a gyereken, és megengedték, hogy maradjon. S, ekkor követték el a legnagyobb hibát, mert Annabelle nem egy kedves kislány, hanem egy igazi pokolfajzat, aki pokollá változtatta a két lány és barátjuk életét.
Lout visszatérő rémálmok kezdték gyötörni, amiben folyamatosan azt látta, hogy a rongybaba felmászik a lábán keresztül a mellkasára, majd a karjait a torkára szorítja, és így fojtja meg. Lou lüktető fejjel ébredt fel, hiszen minden vér az agyába tódult. Lou nagyon megijedt, de nem csak a saját életét, hanem a lányokét is féltette.
Néhány nappal később ő és Angie kitalálták, hogy elmennek egy kicsit kirándulni, ám indulás előtt motoszkálást hallottak Donna szobája felől. Lou azt hitte, hogy betörő jár bent, ezért nagyon óvatosan közelített az ajtóhoz, ahonnan ropogás hallatszott ki.Lou körbenézett, de mindent a helyén talált kivéve a rongybabát, mert az ágy helyett, a sarokban ült. Lou közelebb ment, de akkor égő érzést érzett meg a nyakán, mint, amikor érezzük, hogy valaki a hátunk mögül figyel. Lou megfordult, de nem látott senkit, viszont hirtelen fájdalom hasított a mellkasába.
Lou lenézett az ingére és karmolások nyomát látta. A mellkasán égő fájdalmat érzett, mert valami a húsába tépett. Kétsége sem volt afelől, hogy Annabelle támadt rá. Szerencsére a sebek napokon belül teljesen begyógyultak, de semmi garancia nem volt arra, hogy Annabelle nem támad újra.
A három fiatal most már kellően rettegett, és féltette az életét, úgyhogy segítséget kértek egy paptól, aki értesített Ed és Lorraine Warrent, akik a filmhez hasonlóan, a valóságban is az egyik leghíresebb paranormális nyomozó házaspár volt. Többek között az amytiwille üggyel is foglalkoztak.
Miután a nyomozópáros elbeszélgetett Donnával, Angievel és Louval arra jutottak, hogy semmiféle szellem se szállta meg a babát, hanem egy gonosz lélek manipulálja a babát, hiszen élettelen tárgyakat nem tud megszállni egy testetlen entitás.
Annabelle, tehát egy emberi testet keresett, és láthatólag Lout nézte ki magának. Mivel Warrenék érezték, hogy a szellem őrülten tombol, ezért kihívtak egy katolikus papot, hogy végezze el az ördögűzést, ám a pap nem hitt a történetben, és közölte a játékkal, hogy ő csak egy baba, aki nem bánthat senkit.
Annabellenek sem kellett több! Megmutatta, hogy nagyon is létezik, és veszélyes. A pap hazafelé tartva totálkárosra törte az autóját, ugyanis tönkrement a jármű fékje. A pap szerencsére túlélte a szerencsétlenséget.
A Warren házaspár nem tudta elpusztítani Annabellet, ezért készítettek a számára egy zárható dobozott, amibe belerakták a rongybabát, és elvitték a saját Occult Múzeumukba, ami a connecticuti Monroeban található.
Annabelle története, tehát nem ért véget. A baba ott van, igaz nem tud mozogni a doboz miatt, de ez bármikor megváltozhat. Annabelle pedig várja azt a napot, amikor újra kiszabadulhat, s ki tudja, hogy akkor milyen borzalmakat fog művelni a következő áldozatával?
(Forrás: bizzariummagazin)
Hozzászólások