„Babadoboz” minden finn kismamának
A várandós nők 75 éve megkapják azt a kartondobozt, amiben bébiruhák, gyermekjátékok és ágyneműk vannak.Nem számít, hogy gazdag, szegény, fiatal vagy idősebb az a nő, aki Finnországban gyermeket vár, mert minden terhes nő jogosult arra a „babadobozra”, amelynek köszönhetően nagyon alacsony az újszülöttek halálozási aránya az országban.
Az első kartondobozokat 75 évvel ezelőtt kapták meg a kismamák az államtól. Ezek egyfajta kezdőcsomagnak tekinthetők, amelyben matrac, matracvédő, lepedő, paplanhuzat, takaró, hálózsák vagy horgolt takaró, téli overál, sapka, bélelt kesztyű, kiscsizma, vékonyabb kapucnis overál, horgolt overálok, zoknik, kesztyűk, kötött sapka, símaszk, bodyk, rugdalózók, leggings-ek (uniszex színekben és mintákkal), kapucnis törülköző, körömvágó olló, hajkefe, fogkefe, fürdővíz hőmérő, popsikrém, fürdető rongy, textilpelenkák, muszlindarabok, képeskönyv, rágóka, melltartóbetétek, és gumióvszer van.
A dobozt sem szabad eldobni, ugyanis az kiságynak használható. A finn anyukák, bár automatikusan megkapják ezt a kezdőcsomagot, mégis lemondhatnak róla, és helyette 140 eurós pénzbeli segítséget kérhetnek az államtól, ám ezt csak a kismamák 5 százaléka választja, hiszen a doboz tartalma sokkal értékesebb.
Az 1930-as években még csak a hátrányos helyzetű, rászoruló családok kapták meg „babadobozt”, de 1949-től úgy döntött Finnország állama, hogy minden várandós anyuka számára elérhetővé teszik ezt a lehetőséget.
Az állam csak annyi feltételt szabott, hogy a várandós nőknek, a terhesség első négy hónapjában, terhességgondozásra kellett járniuk. Ezzel már a születés előtt segített az állam abban, hogy a babák egészségesen, és problémamentesen szülessenek meg.
Az 1930-as években még szegény országnak számított Finnország, és a csecsemőhalandóság is magas volt. Ez azt jelentette, hogy 1000 csecsemőből 65 meghalt. Ma már ez a szám 10 alatt van. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az 1960-as években bevezették a nemzeti egészségbiztosítást, és kiépítették a kórházhálózatot.
2014-re a kartondoboz az anyaság jelképe lett az országban élő nők szemében. A kismamák számára ezért a legjelentősebb eseménnyé változott az, hogy a szülés előtt átvehetik ezt a kezdőcsomagot. Ám nem csak a várandósok, hanem azoknak a rokonai is nagyon kíváncsian várják, hogy kiderüljön, hogy pontosan mit, és milyen színben rejt a kartondoboz.
A doboz azért is nagyon népszerű, mert sok időt megtakarítanak vele az anyák, akiknek idegeskedniük sem kell, hiszen nem kell órákig összehasonlítaniuk a különböző áruházak árait, és egész napos bevásárló útra sem kell indulniuk.
A doboz ráadásul uniszex ruhákat tartalmaz, amit érdemes megtartani, ha később újabb gyermek érkezik a családba. A csomag tartalma egyébként csak ebből a szempontból nem változik.
Az 1930-as, és 1940-es években még sok ruhaanyagot tettek a kartondobozba, hiszen akkoriban sokkal több nő varrta meg saját maga a kicsik ruháit. A II. világháború éveiben textíliák, papírlepedők, és pólyák, kerültek a csomagba, mert a flanelra és a pamutra a védelmi minisztériumnak is szüksége volt.
Az 1950-es években kész babaruhákat adott az állam az anyukáknak. Az 1960-as és 1970-es évekre ezeket felváltották a modern, rugalmas anyagokból készült holmik. Hálózsákot először 1968-ban kaptak a várandós nők.
1969-ben már eldobható pelenkával egészült ki a kezdőcsomag, de ez, környezetvédelmi okokból, és azért, hogy erősítsék a helyes szülői felfogást a finn kismamákban, az ezredfordulón eltűnt.
Később az állam a cumit, és a cumisüveget is kivette. Ezzel azt akarták elérni, hogy az anyukák inkább szoptassanak. Erre sikerült is rávenni őket. Ugyanilyen nevelési célzattal tettek a dobozba könyveket is, hogy a kismamák olvassanak a piciknek.
A kartondoboz, tehát nagyon fontos szimbólum lett Finnországban, ahol az emberek közötti egyenlőséget, és a gyermekek fontosságát jelképezi.
A „babadoboz” rövid története:
1938: Bevezetésre kerül a finn Anyasági Támogatások Törvény. Ennek köszönhetően, a várandós nőknek a kétharmada már ettől az évtől jogosult pénzbeli támogatásra, vagy az anyasági csomagra, esetleg ezek keverékére.
A dobozt ekkor találták ki, mivel az kiságyként is használható. Erre akkoriban nagy szüksége volt a legszegényebb családoknak, mert ők különben nem tudtak volna tiszta helyet biztosítani az újszülött pihenéséhez.
1940-es évek: Habár a háború miatt nagy hiányok voltak, a rendszer mégis tovább élt, hiszen rengeteg finn család maradt otthon nélkül a bombázások, vagy az evakuálások miatt.
1942-1946: A papír felváltja a baba pólyájához, és az anya ágyneműjéhez való textilanyagot.
1949 : Mostantól nemcsak a rászoruló anyáknak jár a csomag, hanem minden olyan finn anyukának, aki elment terhesgondozásra.
1957: Kész ruhákat tesznek a dobozba, a textilanyagok és varráshoz való kiegészítők helyett.
1969: Most először tesznek eldobható pelenkát a kartondobozba.
1970: Mivel egyre több nő dolgozik, ezért az eredetileg fehér és rugalmatlan ruhácskákat lecserélik a könnyen mosható, rugalmas pamutdarabokra.
2006 : Az eldobható pelenka helyett, újra textil, vagy mosható, pelenkák kerülnek a csomagba. A cumisüvegeket pedig kiveszik, mert az állam ezzel akarja arra ösztönözni az anyákat, hogy szoptassanak.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Az első kartondobozokat 75 évvel ezelőtt kapták meg a kismamák az államtól. Ezek egyfajta kezdőcsomagnak tekinthetők, amelyben matrac, matracvédő, lepedő, paplanhuzat, takaró, hálózsák vagy horgolt takaró, téli overál, sapka, bélelt kesztyű, kiscsizma, vékonyabb kapucnis overál, horgolt overálok, zoknik, kesztyűk, kötött sapka, símaszk, bodyk, rugdalózók, leggings-ek (uniszex színekben és mintákkal), kapucnis törülköző, körömvágó olló, hajkefe, fogkefe, fürdővíz hőmérő, popsikrém, fürdető rongy, textilpelenkák, muszlindarabok, képeskönyv, rágóka, melltartóbetétek, és gumióvszer van.
A dobozt sem szabad eldobni, ugyanis az kiságynak használható. A finn anyukák, bár automatikusan megkapják ezt a kezdőcsomagot, mégis lemondhatnak róla, és helyette 140 eurós pénzbeli segítséget kérhetnek az államtól, ám ezt csak a kismamák 5 százaléka választja, hiszen a doboz tartalma sokkal értékesebb.
Az 1930-as években még csak a hátrányos helyzetű, rászoruló családok kapták meg „babadobozt”, de 1949-től úgy döntött Finnország állama, hogy minden várandós anyuka számára elérhetővé teszik ezt a lehetőséget.
Az állam csak annyi feltételt szabott, hogy a várandós nőknek, a terhesség első négy hónapjában, terhességgondozásra kellett járniuk. Ezzel már a születés előtt segített az állam abban, hogy a babák egészségesen, és problémamentesen szülessenek meg.
Az 1930-as években még szegény országnak számított Finnország, és a csecsemőhalandóság is magas volt. Ez azt jelentette, hogy 1000 csecsemőből 65 meghalt. Ma már ez a szám 10 alatt van. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az 1960-as években bevezették a nemzeti egészségbiztosítást, és kiépítették a kórházhálózatot.
2014-re a kartondoboz az anyaság jelképe lett az országban élő nők szemében. A kismamák számára ezért a legjelentősebb eseménnyé változott az, hogy a szülés előtt átvehetik ezt a kezdőcsomagot. Ám nem csak a várandósok, hanem azoknak a rokonai is nagyon kíváncsian várják, hogy kiderüljön, hogy pontosan mit, és milyen színben rejt a kartondoboz.
A doboz azért is nagyon népszerű, mert sok időt megtakarítanak vele az anyák, akiknek idegeskedniük sem kell, hiszen nem kell órákig összehasonlítaniuk a különböző áruházak árait, és egész napos bevásárló útra sem kell indulniuk.
A doboz ráadásul uniszex ruhákat tartalmaz, amit érdemes megtartani, ha később újabb gyermek érkezik a családba. A csomag tartalma egyébként csak ebből a szempontból nem változik.
Az 1930-as, és 1940-es években még sok ruhaanyagot tettek a kartondobozba, hiszen akkoriban sokkal több nő varrta meg saját maga a kicsik ruháit. A II. világháború éveiben textíliák, papírlepedők, és pólyák, kerültek a csomagba, mert a flanelra és a pamutra a védelmi minisztériumnak is szüksége volt.
Az 1950-es években kész babaruhákat adott az állam az anyukáknak. Az 1960-as és 1970-es évekre ezeket felváltották a modern, rugalmas anyagokból készült holmik. Hálózsákot először 1968-ban kaptak a várandós nők.
1969-ben már eldobható pelenkával egészült ki a kezdőcsomag, de ez, környezetvédelmi okokból, és azért, hogy erősítsék a helyes szülői felfogást a finn kismamákban, az ezredfordulón eltűnt.
Később az állam a cumit, és a cumisüveget is kivette. Ezzel azt akarták elérni, hogy az anyukák inkább szoptassanak. Erre sikerült is rávenni őket. Ugyanilyen nevelési célzattal tettek a dobozba könyveket is, hogy a kismamák olvassanak a piciknek.
A kartondoboz, tehát nagyon fontos szimbólum lett Finnországban, ahol az emberek közötti egyenlőséget, és a gyermekek fontosságát jelképezi.
A „babadoboz” rövid története:
1938: Bevezetésre kerül a finn Anyasági Támogatások Törvény. Ennek köszönhetően, a várandós nőknek a kétharmada már ettől az évtől jogosult pénzbeli támogatásra, vagy az anyasági csomagra, esetleg ezek keverékére.
A dobozt ekkor találták ki, mivel az kiságyként is használható. Erre akkoriban nagy szüksége volt a legszegényebb családoknak, mert ők különben nem tudtak volna tiszta helyet biztosítani az újszülött pihenéséhez.
1940-es évek: Habár a háború miatt nagy hiányok voltak, a rendszer mégis tovább élt, hiszen rengeteg finn család maradt otthon nélkül a bombázások, vagy az evakuálások miatt.
1942-1946: A papír felváltja a baba pólyájához, és az anya ágyneműjéhez való textilanyagot.
1949 : Mostantól nemcsak a rászoruló anyáknak jár a csomag, hanem minden olyan finn anyukának, aki elment terhesgondozásra.
1957: Kész ruhákat tesznek a dobozba, a textilanyagok és varráshoz való kiegészítők helyett.
1969: Most először tesznek eldobható pelenkát a kartondobozba.
1970: Mivel egyre több nő dolgozik, ezért az eredetileg fehér és rugalmatlan ruhácskákat lecserélik a könnyen mosható, rugalmas pamutdarabokra.
2006 : Az eldobható pelenka helyett, újra textil, vagy mosható, pelenkák kerülnek a csomagba. A cumisüvegeket pedig kiveszik, mert az állam ezzel akarja arra ösztönözni az anyákat, hogy szoptassanak.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
Hozzászólások