Beteges módszerek, amelyektől a halhatatlanságot várták az emberek
Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy a múltban senki sem akart meghalni, ahogy most se vágyunk arra, hogy búcsút kelljen inteniük az életnek, és valószínűleg a jövőben is sokan fogják kutatni annak a lehetőségét, hogy halhatatlanok legyenek.
A halál egyelőre elkerülhetetlen. Ebbe bele kell törődnünk, ám azt megtehetjük, hogy próbálunk valamit alkotni, tenni, ami az emlékünket halhatatlanná teszi. Az elmúlt több évszázadban azonban előfordultak olyan személyek, akik beteges módszerekkel próbálták elérni, hogy halhatatlanok legyenek.
A következő hét morbid módszert eszünkbe se jusson kipróbálni, hiszen a próbálkozók közül többen belehaltak a kísérletükbe.
Az élet elixírje tengeri malac herékből: Nagy becsben tartják Charles-Edouard Brown-Séquard orvost és neurológust, ugyanis az élete végén sikerült valami olyasmit kitalálnia, amivel örökre beírta magát az emberek emlékezetébe.
Az orvos azt találta ki, hogy más állatok heréiből készít főzetet, hogy ezzel hosszabbítsa meg az életét úgy, hogy magába fecskendezte a szert. Charles-Edouard Brown-Séquard egészen 76 éves koráig aktív volt, ám a találmánya nem lett csodaszer, mert azt placebónak nyilvánították.
Az orvos másokkal is megosztotta a löttyöt, ugyanis ő teljesen biztos volt abban, hogy sikerült megtalálnia a fiatalság elixírjét.
A fagyasztóban várni a jövőt: Napjaink egyik legnépszerűbb elképzelése az, hogy a halálos betegeket lefagyasztják, és csak akkor olvasztják ki őket, amikor az orvostudomány képes lesz meggyógyítani őket.
Donaldson v. Van de Kamp annyira hitt abban, hogy az elképzelés működhet, hogy eltette magát jövőre. Nem ő azonban az egyetlen, ugyanis már léteznek olyan épületek, amelyekben legálisan őrizhetik azoknak a testét, akik önként vonulnak a fagyasztóba.
II. Henrik aranyivó szeretője: A múltban II. Henrik feleségül vette Catherine de’Medici-t, ám közismert tény, hogy a francia uralkodó jobban szerette Diane de Poitierssel melegíteni az ágyát. Állítólag a szerető még idősebb korára is megtartotta a szépségét.
Diane arany kloriddal és dietil-éterrel készült koktélokat ivott azért, hogy megakadályozza az öregedést. Természetesen a kotyvalék lassan, de biztosan megölte a szeretőt, aki 66 éves koráig köszöngethette a bókokat. Később kiderült, hogy aranymérgezésbe halt bele.
A bolsevik vérátömlesztő: Alexander Bogdanov egyfelől arról ismert, hogy a bolsevikok fontos, kissé beteg embere volt. Talán ez is volt az oka annak, hogy kidobták a Lenin pártból, hiszen Bogdanov biztos volt abban, hogy vérátömlesztéssel halhatatlan lehet.
A bizarr módszert saját magán is kipróbálta, és állítólag ettől egyre egészségesebb lett. Az utolsó vérátömlesztés azonban végzetesnek bizonyult, mert maláriával fertőzött vért kapott. Bogdanov nem sokkal később meghalt, ám az a mai napig tisztázatlan, hogy a malária, vagy a nem egyező vércsoport ölte-e meg, ugyanis a diákja, akivel vért cserélt, túlélte a dolgot.
Higanymérgezés és a bölcsek köve: A kínai alkimisták a higanyban látták a halhatatlanságot, míg nyugatiak a bölcsek kövét akarták megalkotni, hogy azzal élesszenek fel másokat. A bölcsek kövének az egyik fontos alapanyaga a higany volt.
Természetesen már ez káros volt az alkotó egészségre, ám a múltban ez még nem volt olyan hétköznapi tény, mint ma. Korábban még Newton is próbálta megalkotni a bölcsek kövét, két törvénye között.
A higanymérgezés azonban nem megnövelte az élettartalmat, hanem apránként lecsipegetett abból, ráadásul olyan kínokat okozott, mint a görcs, zavartság, álmatlanság. A történelemben nagyon sok tudós belehalt a bölcsek kövének hajszolásába.
Mérgezett hódítók Kínában: A császárkori Kínában igencsak népszerűek voltak azok a pirulák, elixírek, amelyekről azt hitték az emberek, hogy meghosszabbítják az életét. Akkoriban nagyon sok alkímiával foglalkozó ember talált ki valami olyasmit, ami állítólag halhatatlanná teszi a fogyasztókat.
A legtöbben ennek az ellenkezőjét érték el, ugyanis a csodálatos készítményekkel megölték az embereket. Így halt meg 39 évesen Qin Shi Huan, aki higanyt fogyasztott abban a reményben, hogy az halhatatlanná teszi. Más császárok is voltak, akik bevették a mérgező pirulákat, amelyek öt T’ang uralkodót öltek meg.
Az önmumifikáló szerzetesek: Több buddhista szerzet úgy próbált meg halhatatlanná válni, hogy tulajdonképpen belehaltak a próbálkozásba. Az egyik kreatív szerzetes megalkotta az önmumifikálás beteges eljárását azért, hogy megőrizze a testét.
Az ötletben sokan hittek, ezért lemásolták a technikát, amit ne úgy képzeljünk el, mint az egyiptomi módszert, ugyanis ehhez még gyolcs se kell. A szerzetesek egyszerűen nem ettek, inni pedig valami gyantaszerű folyadékot ittak, végül egy kriptába tettették magukat. Az önmumifikáló szerzetesek pár száz év múlva ismét az emberek között voltak, de holtan.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások