Borzalmas rémálmok

Négy ember számolt be a legfélelmetesebb élményéről, ami alvás közben érte.A rémálmokról mindenkinek megvan a maga véleménye. Néhányan azzal magyarázzák az éjszakai horrort, hogy túl sokat ettek, vagy ellenkezőleg, üres hassal feküdtek le. Mások a tévében látott, napközben tapasztalt események számlájára írják a lidércnyomást, amire tudományos, de természetfeletti magyarázat is adható.

Ami biztos, hogy a rémálmok senkit sem kímélnek, az emlékük pedig sokáig velünk maradhat ugyanúgy, mint annak a négy embernek az esetében, aki leírta a legfélelmetesebb álmát.

Továbbra sem hiszem: „Előre leszögezném, hogy egyáltalán nem hiszek a természetfeletti létezésében, tehát a történetet tekintsétek az emberi agy izgalmas termékének! Éjjelente temetkezési vállalatnál dolgozom.

A feladatom, hogy teljesen egyedül figyeljek a helyre, válaszoljak a telefonhívásokra, összetakarítsak és egy kicsit összekészítsem a dolgokat a másnapi temetésekre.

Néha mégis elnyom az álom az asztalomnál, vagy ledőlök a kanapéra egy gyors alvásra. A holttesteken kívül teljesen egyedül vagyok. Különös, de mindig a munkahelyemen vannak rémálmaim, amelyeknek a cselekménye hasonló.

Először zenét hallok. Keresztény zsoltárokat énekelnek, amire kipattan a szemem. Valaki közeledik felém, mire általában felébredek, mert attól félek, hogy egy másik dolgozó jelent meg. A léptek ilyenkor hirtelen elhalnak.

Ez az álom hónapokig megismétlődött, majd az egyik éjjel nem ébredtem fel a léptek zajára. Az álom azzal folytatódott, hogy megláttam egy fehér férfit, teljesen hétköznapi ruhában. A férfi megállt mellettem, közelebb hajolt hozzám és a fülembe nevetett. Ekkor már szerettem volna felébredni.

A következő éjjelen egy bohócmaszkos nő látogatott meg, de ő is nyomban eltűnt, ahogy felébredtem. A rémálmaim még mindig folytatódnak, de továbbra is csak a képzeletem játékának tudom be őket.”

A rémálom csak most kezdődött: „Ez a történet akkor esett meg velem, amikor fiatalabb voltam, mégis úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. A rémálmaim 8 éves koromban kezdődtek, szinte a semmiből.

Mivel kisgyerek voltam, ezért egészen addig úgy gondoltam, hogy teljesen normális a jelenség, amíg el nem meséltem a szüleimnek, hogy rémálmok kínoznak. Azt álmodtam, hogy a házunkkal szemben parkoló jégkrémeshez sétálok.

Minden alkalommal annyira elgyengült a lábam, hogy nem tudtam mozogni. Hirtelen az ég elsötétült, esni kezdett. Mire felnéztem, a jégkrémes eltűnt. Hirtelen feltűnt egy autó, ami elgázolt. A levegő repültem, majd minden elsötétedett.

Aztán álmomban kinyitottam a szemem. Ekkor egyedül voltam, egy kerekesszékben ülve, teljesen lebénulva. Hat éven keresztül láttam ezt a rémálmot, aztán 25 éves koromban, egy esős napon, tényleg elütött egy autó.”Álom a végről: „Ahogy a kanapén feküdtem hallottam, hogy nyílik a hátsó ajtó. Sietős léptek kopogtak a konyha linóleumán, majd az ebédlő keményfa padlóján, egyre közeledve hozzám. Se mozogni, se üvölteni nem tudtam.

Az utolsó pillanatig sikerült megőriznem a tudatomat, de nagyon féltem, hogy megfulladok. Részegen ájultam a kanapéra, és mindig attól féltem, hogy ott fogok megfulladni, de nem egy idegen keze miatt.”

Angyalok és démonok: „Alvási paralíziseim vannak, ami miatt gyakran látok angyalokat és démonokat. A démonok általában a hálószobám ajtajában álló árnyalakok. A legrosszabb az, hogy amikor hátat fordítok az ajtónak, akkor úgy érzem, hogy valaki befekszik az ágyamban és átöleli a derekam.

Próbálok úgy tenni, mintha nem rémülnék halálra, pedig olyan érzésem van, mintha egy csontváz feküdne mellettem. Amikor ez másodszor fordult elő velem, akkor úgy éreztem, hogy azonnal szívrohamot kapok, de akkor az alak ezt suttogta a fülembe: még nem állsz készen, még nem állsz készen, majd eljövök, hogyha készen állsz.

Az őrangyalommal teljesen más élményem volt. Gyakran látok egy férfit, aki az ágyam mellett térdepel és megnyugtatóan mosolyog rám. A ruhája az ötvenes évekre emlékeztet. Nem mond semmit, mégis a jelenléte azt sugallja, hogy minden rendben lesz.”

(Forrás: bizzarium.com)