Disznót, bárányt és baromfit áldoztak a véres szájúnak 18+!

A kínai kommunizmus alapítójának Mao-Ce-Tung-nak 121-ik születésnapjára lábas jószágokat áldoztak szülőfalujában.

December 26-a nagy, illetve piros betűs ünnep, mert Mao-Ce-Tung születésnapját ünnepli, aki 50-60 millió ember kiirtásáért volt felelős. Biztos megérte, mert napjainkban is 1,3 milliárd ember ünnepli a diktátor születésnapját. Ez azt bizonyítja, hogy a kommunizmus bejött az embereknek. Legalábbis az agymosottak számára, akik még mindig boldogan ebben élnek, illetve a mostani áldozatok is, ebben élnek, akik nem tudnak mit tenni, mert nem lehet. A kommunizmusnak pusztán csak a neve az, mert a valódi kommunizmustól már rég messze van a soha meg nem valósítható utópisztikus rendszer. Célja csupán csak arra volt jó, hogy emberek millióinak tegye tönkre életét, rosszabb esetben vegye el.



Kína még mindig kommunista országnak számít, de már a világ második pénzügyi nagyhatalmát átvette. Nyilvánvaló, hogy ebben az állam országban és ilyen gazdagságban egyenlő mindenki és az emberek megosztják javaikat egymással, merthogy ez a kommunizmus ismérve.

Visszatérve Mao-ra, aki a Kínai Kommunista Pártot alapította az emberek ott élő többsége még mindig a nép megmentőjeként tartja számon. A példaként szolgáló ember 1893-ban született Hunan tartományban Saosan faluban.



Ez a falu meglepő módon a nagy Kínához képest kicsiny településnek számít. Lélekszáma mindössze 100 ezer ember. Turista látványossága azonban nagyon jelentős, hiszen az 1950-es évek óta 40 millió ember fordult meg Saosan-ban.

Az ünneplés rítusa a nagy Mao bronzszobor előtt kezdődik. Itt a résztvevők magasban összetett kézzel fejezik ki hódolatukat megmentőjük iránt. Ezt követően elkezdődik az áldozati bárányok, disznók és különféle baromfik vérontása edényekbe.

A 82 éves korában meghalt Mao-t ekkor tengernyi virágözönnel lepik meg.

A szertartáshoz menetrendszerűen felvonulás is dukál, ahol „hazafias” kommunista énekeket énekelnek és a nagy megmentő verseit felolvassák.



A világtörténelem egyik legnagyobb véresszájú, tömeggyilkos szabadidejét azzal töltötte, hogy hódoljon költői tehetségének.



Szomorú örök ünnep (gyásznap) ez a kínai népnek, mert a szegényeket megvezették és mindig ebben élnek. Nem is Mao, mert ő csak egy ember volt. Hanem valami, aminek ehhez a világhoz semmi köze, mégis mindig jelen van. Ahol nincs már jelen, ott a következményeit szenvedik Európa szerte az emberek. Ez nem más, mint a kommunizmus utópiája.

Forrás: oxox