Elfogatóparancs XVI. Benedek ellen

Pedofília, pénzmosás, korrupció, Vatileaks-botrány. Sok összeesküvéselmélet-hívő kapcsolatot látott a szentegyház hatáskörén és védelmén túlnövő botrány és XVI. Benedek váratlan lemondása között. S miközben Európa vezetői megértésüket és tiszteletüket fejezték ki a hajlott korú egyházfő felé, addig sokan a Vatikánba csapódó villámban isteni ítéletet láttak, mások összekacsintottak a pápa lemondása hallatán: na, menekül a süllyedő hajóról! Most azonban fény derült a teljesen egyértelmű okra, amely igen hamar megfosztja maradék tekintélyétől is Joseph Ratzingert.  2013. február 1-jén elkészült a brüsszeli Állami és Egyházi Bűnügyeket Vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ITCCS) hivatalos diplomáciai jegyzéke, amely arról szólt, hogy elfogatóparancsot foganatosítottak Joseph Ratzingerrel, más néven XVI. Benedek pápával szemben, az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények és bűnügyi összeesküvésekben való részvétele miatt.

Ezt az „elfogatóparancsot” már 2013. február 4-én hétfőn kézbesítették Rómába, Tarcisio Bertone bíboros részére, majd február 10-én XVI. Benedek "váratlanul" leköszönt, mondván, a péteri szolgálat olyan fizikai és szellemi erőfeszítéseket igényel tőle nap mint nap, amihez neki már nincs elég ereje.

A fent említett jegyzék egy olyan rendelkezést is tartalmazott, amely kereskedelmi zálogjog bejegyzését irányozza elő a nemzetek bíróságai által a Római Katolikus Egyház ingatlanjaira és vagyonára. Ez a zálogjog csatolva lett a közös és globális „Húsvéti helyreállítási kampányhoz”, amely a „Katolikus egyház tulajdonait a polgárok részére lefoglalja, mint közvagyont a nemzetközi jog és a Nemzetközi Büntetőbíróság Római alapokmánya alapján”.

Mennyi ebben a valóság és komolyan kell-e venni a fenyegető szavakat? Joseph Ratzinger számára az egyházi botrány nem ismeretlen:  már megválasztásakor is volt némi ellenszenv iránta a hívek körében, hiszen újonnan kinevezett vezetőjükről kiderült, hogy a II. világháború idején a Hitlerjugend tagja volt, s a harcokban is részt vett, igaz, később arra hivatkozott, hogy német fiatalként nem volt más választása, illetve amint lehetősége adódott, dezertált a hadseregből (ezt a jó szokását, úgy fest, később sem feledte...). A náci-botrány így hamar elsimult, helyette viszont egymás után pattantak ki az újabb és még szaftosabb sztorik, köztük Kevin D. Annett, az Állami és Egyházi Bűnügyeket Vizsgáló Nemzetközi Törvényszék titkárának nyílt levele Giorgio Napolitanohoz, az olasz köztársasági elnökhöz, s benne a hátborzongató adat: Kanadában a Római Katolikus Egyház és a vatikáni ügynökségek bűnösnek találtattak 50.000 bennszülött gyermek ellen elkövetett népirtás és gyilkosság vádjában a Jezsuiták által létrehozott indián bentlakásos iskolai rendszerben, amely 1996-ig működött. S ha mindez nem lenne elég, a brüsszeli Nemzeti Törvényszék elismerte, hogy XVI. Benedek pápa a Vatikáni Bankkal kapcsolatos bűncselekményekben való bűnrészessége volt az a közvetlen ok, amely a legmagasabb vatikáni tisztviselők részéről kényszerítette őt lemondásra.

A belső információról, komornyik híján, semmi konkrétumot nem tudunk, annyi azonban biztos, hogy XVI. Benedek 2013. február 23-án találkozott Napolitanoval, olasz médiaforrások szerint azért, hogy az olasz kormány biztosítsa őt a védelméről és a vizsgálattól való mentességéről. A Vatikán magától értetődően ezt nem erősítette meg, sőt, egyértelműen elutasította a sajtóban keringő szóbeszédet. Márpedig az tény, hogy XVI. Benedek leköszönése után élete végéig a Vatikán területén fog élni, hiszen így mentesül mindenfajta vizsgálat és kihallgatás alól.

A katolikus egyház történetében eddig csak egyetlen pápa, V. Celesztin mondott le önként, akit 1294-ben választottak meg, ám végül őt utódja börtönbe juttatta, ott is halt meg...

(forrás: boldognapot.hu, kulturaliskreativblog.com)