Elhunyt Dimény Imre agrármérnök, akadémikus, volt miniszter
Dimény Imre az erdélyi Komollón születetett 1922. augusztus 3-án. 1941 és 1944 között a Kolozsvári Gazdasági Akadémia, majd a az ottani mezőgazdasági főiskola hallgatója volt.
Az egyetem elvégzése után 1945 és 1975 között a mezőgazdasági igazgatás különböző területein tevékenykedett. Mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszteri posztot töltött be a Fock-kormányban 1967 és 1975 között.
Az MTA közleménye szerint mezőgazdaság-igazgatási tevékenységének eredményeként az 1965 és 1975 között lezajlott agrárreform a gépberuházások támogatásával felgyorsította a műszaki fejlesztést és a hazai mezőgépgyártást is fejlesztette. A termelésben meghatározóbbá vált a rendszerszemlélet, a nemzetközi integráció pedig lehetővé tette a műszaki fejlesztést, a mennyiség növelése mellett a minőség javítását.
Miniszterként a kutatás-fejlesztési eredmények gyakorlati bevezetését szakmailag és pénzügyileg is támogatta. Hivatali ideje alatt indultak el az úgynevezett ágazati termelési rendszerek a mezőgazdaságban, bevezették a nagyüzemi eszközök kistermelőknek való bérbeadását, az állatok kihelyezését, az ipari tevékenységet szabaddá tették a téeszek, az erdőgazdaságok, az állami gazdaságok számára. Az agrárprofilú felsőfokú intézmények fejlesztésében 1961 óta vett intenzíven részt. Kezdeményező szerepe volt az agrárfőiskolák egyetemekké fejlesztésében. Dimény Imre 1975 után az oktatás területén működött.
A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen egyetemi tanár és tanszékvezető volt 1991-ig, 1975 és 1986 között a rektori posztot is betöltötte. Megszervezte az Ökonómiai Intézetet, melynek igazgatója volt. Az egyetemhez kapcsolta az Országos Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetet. 1992-től a Szent István Egyetem Élelmiszer-tudományi Kar tudományos tanácsadója, 1995-ben professor emeritus lett; a doktori bizottság elnöke volt 2000-ben és 2001-ben agrárműszaki, agrár-közgazdasági és interdiszciplináris tudományterületen.
Tudományos tevékenysége már mezőgazdaság-irányítási munkája mellett megkezdődött, 1960-ban megszerezte a mezőgazdasági tudomány kandidátusa fokozatot és az egyetemi doktori címet. 1962 és 1975 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára volt. Dimény Imre 1972-ben akadémiai doktori fokozatot szerzett, 1982-ben az MTA levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává választották.
A Magyar Agrártudományi Egyesület alelnöke volt 1963 és 1991 között. Nemzetközi agrártudományi és agrár-közgazdasági egyesületeknek, így a Centre International de Gestion Rurale Magyar Nemzeti Bizottságának, az International Society for Horticultural Science-nak és az European Association of Agricultural Economistsnak is tagja volt.
Sokat publikált: 15 tudományos könyvet, monográfiát írt, tudományos cikkeinek száma meghaladja a 200-at, a népszerűsítő cikkeké, illetve a tudományos jellegű előadásoké pedig eléri a 300-at. Szerteágazó munkásságát többek között Eötvös Loránd-díjjal (1986), SZIE Aranyéremmel (2002), az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO érdemérmével (2003) és Széchenyi-díjjal (2007) ismerték el.
MTI
Az egyetem elvégzése után 1945 és 1975 között a mezőgazdasági igazgatás különböző területein tevékenykedett. Mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszteri posztot töltött be a Fock-kormányban 1967 és 1975 között.
Az MTA közleménye szerint mezőgazdaság-igazgatási tevékenységének eredményeként az 1965 és 1975 között lezajlott agrárreform a gépberuházások támogatásával felgyorsította a műszaki fejlesztést és a hazai mezőgépgyártást is fejlesztette.
Miniszterként a kutatás-fejlesztési eredmények gyakorlati bevezetését szakmailag és pénzügyileg is támogatta. Hivatali ideje alatt indultak el az úgynevezett ágazati termelési rendszerek a mezőgazdaságban, bevezették a nagyüzemi eszközök kistermelőknek való bérbeadását, az állatok kihelyezését, az ipari tevékenységet szabaddá tették a téeszek, az erdőgazdaságok, az állami gazdaságok számára. Az agrárprofilú felsőfokú intézmények fejlesztésében 1961 óta vett intenzíven részt. Kezdeményező szerepe volt az agrárfőiskolák egyetemekké fejlesztésében. Dimény Imre 1975 után az oktatás területén működött.
A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen egyetemi tanár és tanszékvezető volt 1991-ig, 1975 és 1986 között a rektori posztot is betöltötte. Megszervezte az Ökonómiai Intézetet, melynek igazgatója volt. Az egyetemhez kapcsolta az Országos Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetet. 1992-től a Szent István Egyetem Élelmiszer-tudományi Kar tudományos tanácsadója, 1995-ben professor emeritus lett; a doktori bizottság elnöke volt 2000-ben és 2001-ben agrárműszaki, agrár-közgazdasági és interdiszciplináris tudományterületen.
Tudományos tevékenysége már mezőgazdaság-irányítási munkája mellett megkezdődött, 1960-ban megszerezte a mezőgazdasági tudomány kandidátusa fokozatot és az egyetemi doktori címet. 1962 és 1975 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára volt. Dimény Imre 1972-ben akadémiai doktori fokozatot szerzett, 1982-ben az MTA levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává választották.
A Magyar Agrártudományi Egyesület alelnöke volt 1963 és 1991 között. Nemzetközi agrártudományi és agrár-közgazdasági egyesületeknek, így a Centre International de Gestion Rurale Magyar Nemzeti Bizottságának, az International Society for Horticultural Science-nak és az European Association of Agricultural Economistsnak is tagja volt.
Sokat publikált: 15 tudományos könyvet, monográfiát írt, tudományos cikkeinek száma meghaladja a 200-at, a népszerűsítő cikkeké, illetve a tudományos jellegű előadásoké pedig eléri a 300-at. Szerteágazó munkásságát többek között Eötvös Loránd-díjjal (1986), SZIE Aranyéremmel (2002), az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO érdemérmével (2003) és Széchenyi-díjjal (2007) ismerték el.
MTI
Hozzászólások