Elhunyt Mirella Freni, a 20. század egyik legnagyobb szopránja
Elhunyt Mirella Freni, olasz operaénekesnő, a 20. század egyik legnagyobb szopránja, Luciano Pavarotti barátja és társa a színpadon. 
A degeneratív izombetegségben szenvedő, több szélütésen átesett világsztár, a Maria Callas utáni korszak egyik nagy csillaga a milánói Scalában, vasárnap halt meg modenai otthonában, röviddel 85. születésnapja (február 27.) előtt. Halálának hírét Modena polgármestere jelentette be a Facebookon. Freni egyik leghíresebb szerepe Mimié volt a Bohéméletből.
A világhírű olasz tenor figyelmeztette, hogy hangja megsínyli, ha időnek előtte vállal túl nehéz szerepeket, ezért énektanulmányainak megkezdésével még várt néhány évet.
A színpadra 1955 márciusában, húszévesen lépett először a modenai operában, Bizet Carmenjének Micaela szerepében. Nem sokkal később férjhez ment Leone Magiera karmesterhez, a bolognai konzervatórium tanárához, aki két évtizedig volt társa a magánéletben és a szakmában, s megszületett Micaela lánya, aki az énekesnő első, egyben kedvenc szerepe után kapta nevét.
Freni igazi karrierje 1958-ban kezdődött, amikor az énekléshez visszatérve megnyert egy versenyt, s jutalomként Torinóban Puccini Bohéméletében, Mimiként léphetett színpadra. 1960-ban a glyndebourne-i operafesztiválon Donizetti Szerelmi bájitalában Franco Zeffirelli rendezte, majd ugyanitt Mozart Don Giovannijának Zerlinája volt.
1961-ben a londoni Covent Garden közönségét beugróként hódította meg Verdi Falstaffjának Nannettájaként, jóllehet a szerep elsajátítására alig néhány napja volt. 1963 januárjában Herbert von Karajan vezénylete mellett a Franco Zeffirelli rendezte, mára legendássá vált Bohéméletben énekelte Mimit, 1965-ben e szereppel debütált a New York-i Metropolitan Operában. Mimit egészen az 1990-es évek elejéig énekelte, s szerepelt az opera filmváltozatában is.
Ő lett Karajan egyik kedvenc operaénekese, 1966-tól rendszeresen szerepelt a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a dirigenssel számtalan alkalommal dolgoztak együtt operaszínpadon és filmen. Freni pártfogója ösztönzésére vett repertoárjára súlyosabb szerepeket, így Desdemonát Verdi Otellójában. Karajan a legenda szerint azt mondta: negyven évet várt arra, hogy ilyen Desdemonát halljon.
Az énekesnő egyre több lírai operaszerepet énekelt, Puccini Pillangókisasszonyát színpadon és filmen is eljátszotta, a Turandotban Liú, Gounod Faustjában Margit alakját formálta meg, rendszeresen fellépett a tengerentúlon. A nyolcvanas években drámai hősnők szerepét is elvállalta, többek között Verdi (Don Carlos, Aida) és Puccini operáiban (Manon Lescaut, Tosca).
Freni 1981-ben férjhez ment Nikolaj Gyaurov világhírű bolgár basszushoz, az ő ösztönzésére mélyült el az orosz zeneirodalomban. Először szólóestjei repertoárjára vett fel orosz dalokat, majd a nyolcvanas évek közepétől orosz komponisták, főként Csajkovszkij műveit énekelte, méghozzá oroszul - ezt egy évtizeddel korábban még visszautasította.
Több tévés operaközvetítésben is legendás partnerekkel lépett színpadra: Mozart Figaro házasságában Kiri Te Kanawa szopránnal, Verdi Don Carlosában és az Aidában a tenorista Plácido Domingóval, a Bohéméletben Pavarottival. Hangját számtalan lemezfelvétel őrzi, a kilencvenes évek közepéig több mint ötven teljes operafelvételt készítettek vele.
Második férjével Vignolában együtt hozták létre a Centro Universale del Bel Cantót, ahol mesterkurzusokat tartottak. Gyaurov halálát követően, 2004-ben Freni folytatta munkáját, megőrizve a Bel Canto hagyományt, és tanította fiatal énekeseket. A színpadtól 2005-ben vonult vissza, utoljára 2005. április 11-én a washingtoni nemzeti operában, 70 esen Csajkovszkij Az orleans-i szűz című operájában - igazi kuriózumként - a tizenéves Jeanne d'Arcot alakította.
(Forrás: MTI)
A degeneratív izombetegségben szenvedő, több szélütésen átesett világsztár, a Maria Callas utáni korszak egyik nagy csillaga a milánói Scalában, vasárnap halt meg modenai otthonában, röviddel 85. születésnapja (február 27.) előtt. Halálának hírét Modena polgármestere jelentette be a Facebookon. Freni egyik leghíresebb szerepe Mimié volt a Bohéméletből.
A sztárszoprán Modenában született Mirella Fregni néven. Nagyanyja az 1920-as években Itália-szerte ismert operaénekesnő volt, anyja és Luciano Pavarotti édesanyja pedig ugyanabban a dohánygyárban dolgozott. Gyönyörű hangjára kislány korában figyelt fel egyik nagybátyja, amikor Mirella a hanglemezzel együtt énekelte Donizetti Lammermoori Lucia című operáját.
Első nyilvános fellépésén, tízévesen az iskolában Verdi Traviatájának Sempre libera című, igen nehéz áriáját adta elő. Két évvel később Puccini Pillangókisasszonyának egyik áriájával megnyert egy rádiós operaversenyt, ahol a zsűri tagjai közt ült Beniamino Gigli is.
A színpadra 1955 márciusában, húszévesen lépett először a modenai operában, Bizet Carmenjének Micaela szerepében. Nem sokkal később férjhez ment Leone Magiera karmesterhez, a bolognai konzervatórium tanárához, aki két évtizedig volt társa a magánéletben és a szakmában, s megszületett Micaela lánya, aki az énekesnő első, egyben kedvenc szerepe után kapta nevét.
Freni igazi karrierje 1958-ban kezdődött, amikor az énekléshez visszatérve megnyert egy versenyt, s jutalomként Torinóban Puccini Bohéméletében, Mimiként léphetett színpadra. 1960-ban a glyndebourne-i operafesztiválon Donizetti Szerelmi bájitalában Franco Zeffirelli rendezte, majd ugyanitt Mozart Don Giovannijának Zerlinája volt.
1961-ben a londoni Covent Garden közönségét beugróként hódította meg Verdi Falstaffjának Nannettájaként, jóllehet a szerep elsajátítására alig néhány napja volt. 1963 januárjában Herbert von Karajan vezénylete mellett a Franco Zeffirelli rendezte, mára legendássá vált Bohéméletben énekelte Mimit, 1965-ben e szereppel debütált a New York-i Metropolitan Operában. Mimit egészen az 1990-es évek elejéig énekelte, s szerepelt az opera filmváltozatában is.
Ő lett Karajan egyik kedvenc operaénekese, 1966-tól rendszeresen szerepelt a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a dirigenssel számtalan alkalommal dolgoztak együtt operaszínpadon és filmen. Freni pártfogója ösztönzésére vett repertoárjára súlyosabb szerepeket, így Desdemonát Verdi Otellójában. Karajan a legenda szerint azt mondta: negyven évet várt arra, hogy ilyen Desdemonát halljon.
Az énekesnő egyre több lírai operaszerepet énekelt, Puccini Pillangókisasszonyát színpadon és filmen is eljátszotta, a Turandotban Liú, Gounod Faustjában Margit alakját formálta meg, rendszeresen fellépett a tengerentúlon. A nyolcvanas években drámai hősnők szerepét is elvállalta, többek között Verdi (Don Carlos, Aida) és Puccini operáiban (Manon Lescaut, Tosca).
Freni 1981-ben férjhez ment Nikolaj Gyaurov világhírű bolgár basszushoz, az ő ösztönzésére mélyült el az orosz zeneirodalomban. Először szólóestjei repertoárjára vett fel orosz dalokat, majd a nyolcvanas évek közepétől orosz komponisták, főként Csajkovszkij műveit énekelte, méghozzá oroszul - ezt egy évtizeddel korábban még visszautasította.
Több tévés operaközvetítésben is legendás partnerekkel lépett színpadra: Mozart Figaro házasságában Kiri Te Kanawa szopránnal, Verdi Don Carlosában és az Aidában a tenorista Plácido Domingóval, a Bohéméletben Pavarottival. Hangját számtalan lemezfelvétel őrzi, a kilencvenes évek közepéig több mint ötven teljes operafelvételt készítettek vele.
Második férjével Vignolában együtt hozták létre a Centro Universale del Bel Cantót, ahol mesterkurzusokat tartottak. Gyaurov halálát követően, 2004-ben Freni folytatta munkáját, megőrizve a Bel Canto hagyományt, és tanította fiatal énekeseket. A színpadtól 2005-ben vonult vissza, utoljára 2005. április 11-én a washingtoni nemzeti operában, 70 esen Csajkovszkij Az orleans-i szűz című operájában - igazi kuriózumként - a tizenéves Jeanne d'Arcot alakította.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások