Elrettentés: Hátborzongató, igaz történetek a Ouija táblával

Ha ezt elolvasod, akkor soha többé nem jut eszedbe a szellemidézéssel játszani.A Ouija táblát az is ismeri, aki nem hisz a szellemekben, mert rendszeresen előkerül a Halloween bulikon, táborozáskor, és természetesen a számtalan horrorfilmbe, a médiumok nagy bánatára.

A szellemidézés ugyanis nem játék, hanem egy nagyon veszélyes mutatvány, amely során könnyen az életünkkel, lelkünkkel játszhatunk, mert abban az esetben, ha sikerül megidéznünk egy szellemet, akkor egyáltalán nem biztos, hogy az egy jó szándékú lélek, sőt, az se kizárt, hogy szellem helyett egy gonosz démont szabadítunk magunkra.

A Ouija tábla tehát egy mágikus eszköz, ezért ne tévesszen meg, hogy a Fuld-testvérek azért találták fel újra 1898-ban, hogy társasjátékként értékesítsék. Mivel a szellemidézés irányítása könnyen kicsúszik az amatőrök kezéből, ezért az, aki szeretne kommunikálni a holtakkal, kénytelen keresni egy médiumot, aki ért a szellemidézéshez.

Ha ennyi nem volt elég ahhoz, hogy elrettenj a Ouija tábla használatától, akkor a következő igaz történetek, amelyeket egy külföldi oldal gyűjtött össze, biztos, hogy egy életre elveszik a kedved a „játéktól”.

1. „Egyszer egyedül játszottam a Ouija táblával, de ennyi elég is volt! Mindenki szólt, hogy egyedül ne próbálkozzam, de senkire sem hallgattam. Először minden rendben volt, nem történt semmi, de később sikerült kapcsolatba lépnem egy Monica nevű kislány szellemével.

Nagyon kedves volt, én pedig nem féltem egy 14 évestől. A beszélgetés egyik pontján Monica elmondta, hogy a szomszédja ölte meg, és legyek nagyon óvatos, mert a szomszéd engem is meg akar ölni, ami fájni fog, szenvedni fogok, mert a gyilkos azt szereti. Soha többé nem beszéltem a szellemlánnyal, és szerencsére nem történt semmi baj.”

2. „Amikor még fiatalabb és butább voltam, akkor a barátaimmal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a temetőbe, hogy ott játszunk a Ouija táblával. Ahogy odaértünk, azonnal kapcsolatba léptünk egy testvérpárral, akiknek Jason és Kathy volt a nevük.

Elmesélték, hogy fiatalon haltak meg, és magányosak. Megkértek minket, hogy hadd jöhessenek haza velünk. Nagyon megijedtünk, ezért minden köszönés nélkül otthagytuk őket. Idővel el is feledkeztem róluk, ám ez megváltozott, amikor ikreket szültem.

A gyerekeim ugyanis elmondták, hogy van két képzeletbeli barátjuk, akiknek Kathy és Jason a neve, és ismernek engem. Rettenetesen megijedtem, de az ikreim a mai napig játszanak a szellemtestvérekkel.”3. „Régebb óta használtam a Ouija táblát, amikor sikerült kapcsolatba lépnem egy érdekes lélekkel, akinek Aaron volt a neve. Vele kommunikáltam a legtöbbet. Egyszer azt mondta, hogy a védelmezőm lesz, és nem kell tőle félnem.

Az egyik nap éppen az utcán sétáltam, amikor erős lökést éreztem, mintha hideg kezek érintették volna meg a hátamat. Ha akkor nem érzem azt a lökést, akkor elgázolt volna egy autó. A mai napig hiszem, hogy Aaron mentett meg. Még mindig velem van, de az eset óta nem játszom a táblával.”

4. „Beköltöztem az új lakásomba, amelynek előző tulajdonosa természetes halált halt. Az egyik nap áthívtam néhány barátomat, hogy vacsorázzunk együtt, majd úgy döntöttünk, hogy játszunk a Ouija táblával.

Csak én tudtam a nő nevét, akivel felvettük a kapcsolatot. Eleinte minden rendben volt, és a szellem kedvesnek tűnt, mert minden kérdésre válaszolt. A dolog akkor fordult rosszra, amikor az egyik haverom a szexről tett fel kérdést, mert azt hitte, hogy mi mozgatjuk a táblát.

Ekkor a fények villogni kezdtek, néhány tárgy lezuhant a padlóra, és egy hang azt kiabálta, hogy „Kifelé!”. Rettenetesen megijedtem. Az eset óta nem nyúltunk a Ouija táblához.”

5. „Három éve azt álmodtam, hogy meghalt az egyik barátom, akivel néhány évvel korábban megszakadt a kapcsolatunk. Felébredve utánanéztem, hogy mi van a volt barátommal, de kiderült, hogy tényleg meghalt, ezért megpróbáltam kapcsolatot teremteni vele, ami sikerült.

A barátom azt mondta, hogy szeretne elköszönni tőlem és a családjától. Már éppen készültem lezárni a kapcsolatot, amikor megkért, hogy ne menjek hozzá a vőlegényemhez. Ennek hatására kicsit jobban utánanéztem a párom hátterének, és kiderült, hogy Kanadában több ügy miatt is körözés van érvényben ellene.

Felbontottam az eljegyzést, és ma már egy másik férfival élek boldog házasságban. Hálás vagyok a volt barátomnak, hogy megmentett.”6. „Egy partin gyűltünk össze, amikor valaki elővette a Ouija táblát, és feldobta az ötletet, hogy játszunk. Sokan tudtuk, hogy hogyan kell vele bánni, tehát legyünk tisztelettudóak a szellemmel, akitől majd köszönjünk el.

A baj az volt, hogy az, aki kitalálta a játékot, elfelejtett elköszönni. Amikor a ház már szinte üres volt, akkor kopogást és gyereksírást hallottunk a pince ajtaja mögül. Nagyon megijedtünk, de összeszedtük a bátorságunkat, majd benyitottunk. Nem volt ott semmi, de a hölgy egy életre megtanult rendesen elköszönni…”

7. „A barátaimmal mind felnőttek vagyunk. Az egyik nap összejövetelt tartottunk, amikor szóba került a Ouija tábla, ám néhányan szkeptikusak voltak a témával kapcsolatban. Egy éjjel elővettük a Ouija táblát, hogy kipróbáljuk, és ezzel megváltoztassuk a szkeptikus barátaink véleményét.

Egyikünk azt kérdezte a táblával, hogy a lelkek képesek-e megszállni minket, ez pedig nagy hiba volt, mert az egyik barátunk nagyon furcsán kezdett viselkedni a szeánsz után. Azt mondta, hogy öngyilkos szeretne lenni.

Sikerült meggyőzni, hogy maradjon éjszakára. Úgy tűnt, hogy sikerült megnyugodnia. Nem sokára sok akkori barátunkkal elvesztettük a kapcsolatot. Néhány év múlva kiderült, hogy az a barátunk, aki öngyilkos akart lenni, 2-3 héttel később tényleg megölte magát.”

8. „45 éves vagyok, a történetem idején viszont nagyjából 19-20 esztendős voltam. A barátaimmal egy unalmas kollégiumi estén döntöttünk úgy, hogy Ouija táblával dobjuk fel az estét. Először olyan általános kérdéseket tettünk fel, hogy: „Mi a neved? Hogyan haltál meg?” és hasonlók.

A Ouija tábla eleinte nem csinált semmit, ezért azt hittük, hogy valamit rosszul csináltunk. Hamarosan azonban az egyik haverom, aki igencsak türelmetlen alak, ordítozni kezdett és a falhoz vágta a táblát.

Szerencsére sikerült lenyugtatnunk, de ő ezzel ki is szállt a játékból. Mi tovább játszottunk, de a barátunk egyszer csak hisztérikusan röhögni kezdett és a haját tépte. Le kellett fognunk, hogy ne tehessen kárt magában. Ezek után soha többé nem nyúltam a Ouija táblához.”9. „A mai napig bánom, hogy egyszer engedtem az egyik barátom nyaggatásának, és belementem, hogy együtt játszunk a Ouija táblával. Úgy érzem, hogy az a valami, ami átjött azon a végzetes estén, még mindig velem van. Nem tudom megmagyarázni, az emberek pedig nem hisznek nekem, de sokszor látom álmaimban, a zuhanyzóban, a tömegben az arcát.”

(Forrás: noiportal.hu)